A hülye is tudja

Posted by

Fábián András

>Juszt László egy tegnapi Facebook bejegyzésében azt írja:

Az, hogy néhány Orbán csicska hülyeségeket irkál, vagy mond, annak semmi jelentősége: Bayer Zsolt: “Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát. Ezt egy hülye is tudja.” Bencsik Gábor: “Oroszországnak esze ágában sem volt háborút indítani Ukrajna ellen.” Az viszont komoly aggodalomra ad okot, hogy a magyar honvédelmi miniszter Benkő Tibor pár hete ezt mondta: „A honvédség értékelése szerint az ukrán határ menti orosz haderő átcsoportosítások nem utalnak arra, hogy Oroszország le akarná rohanni Ukrajnát.” 

Elmondhatjuk tehát, hogy Orbán Viktor lényegében hülyékkel van körülvéve. Igaz ez akkor is, ha ez így egyrészt túl profán, másrészt nem igazán szívderítő megállapítás. Leginkább azért nem, mert akár tetszik, akár nem, mégiscsak a magyar miniszterelnökről van szó. Ráadásul egy olyan teljhatalommal bíró uraságról, akinek egyetlen kézmozdulatára ugrik minden hivatalosság. Legyen szó tömeges kampányplakát-ragasztásról, egy jótékonysági vagy civil szervezet zaklatásáról, vagy éppen egy jóságos lelkész folyamatos, durva üldözéséről. A hatalmával visszaélve még azt is megteheti, hogy börtöntöltelékeket tart szabadlábon, csak hogy az akaratát érvényesíteni tudja. Közben ez a miniszterelnök a világ legkétesebb egzisztenciáival bratyizik. Más ugyanis már régen nem áll vele szóba. Egyebek mellett például Bolsonarora, Marine LePenre és Vlagyimir Putyinra gondolok. Az utóbbira leginkább.

Orbán február 1-jén, amikor Moszkvába látogatott, nyilván abban a szerepben tetszelgett, hogy most végre ő lesz az, aki a világpolitikát alakítani fogja. Nem mellesleg szerez némi muníciót a választási kampányához is. Neki, ugye, Putyin a barátja. Biztosra ment. Nyilván meghallgatta előtte azokat, akiknek dolga, hogy tájékoztassák őt a várható lehetőségekről. Ezek a hasznos hülyék meg elmondták neki, amit akkor éppen hallani akart. Régóta tudjuk, hogy Orbán csak azt hallja meg, ami egybevág az ő akaratával és azt hallgatja meg, ami és aki azt alátámasztja. Ellentmondásnak helye nincs.

Valahogy úgy történhetett, hogy az ebéd utáni sziesztát követően beengedte a már régóta az ajtaja előtt silbakoló jelentéstevőket jelentéstételre. Ott sürgölődött a bülbül szavú „honvédelmi” miniszter (Benkő Tibor), a belügyminiszter (Pintér Sándor), a Magyar Hadisírgondozó Szövetség alapító tagja, vagyis a polgári hírszerzést felügyelő államtitkár (Vargha Tamás), a katonai hírszerzést felügyelő sokcsillagos tábornok (Dr. Béres János), meg ki tudja még ki mindenki. Talán még Bayer Zsoltot és Bencsik Gábort is meghívták erre a jeles alkalomra. E sok bölcs ember aztán elmondta, hogy milyen jó, hogy a főnök éppen most megy Putyin úrhoz (az úr a megszólításból soha nem maradhat el, hacsak nem valami jelentéktelen közemberről van szó!). Mégpedig azért szuper, mert ő lehet a jó hír hozója, miszerint Oroszországnak esze ágában sincs megtámadni Ukrajnát. Orbán pedig ment, leültették a nagy asztalhoz, aztán elmondták neki, hogy majd áprilisban eldől, hogy lesz-e olcsó gáz vagy nem, mert egyelőre erről szó sincs. Aztán a sajtótájékoztató, egy zavarban lévő, hebegő Orbánnal és egy grimaszoló és a plafont többször szemügyre vevő Putyinnal. A végén meg kihessentették a magyar miniszterelnököt a teremből és úgy faképnél hagyták, mintha ott se lenne. Gondolom, a minden hájjal megkent, az orosz politikai játszmákon nevelkedett Putyin azért azt talán mondhatta Orbánnak, hogy „Már miért támadnánk mi meg Ukrajnát?!”

Akkor Orbán, a béke hírnöke, hazajött és azt mondta, hogy badarság az egész, és hülye, aki azt hiszi, hogy háború lesz. Merthogy ő pontosan úgy értette Putyint, ahogyan ő akarta, mert ezt szokta meg. Gondolom, utólag majd a tolmácsra fogják, hogy rosszul fordított.

Mindent egybevetve a magyar nemzetbiztonság „szolgálatai” megmutatták, hogy mennyit is érnek valójában. Még azzal sincsenek tisztában, ami a legközvetlenebb közelünkben történik. Vagyis teljességgel alkalmatlanok arra, hogy a feladataikat ellássák. Hogy is fogalmazott ez a Bayer Zsolt?! “Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát. Ezt egy hülye is tudja.”

Megjegyzem, Orbán napok alatt tíz évet öregedett. Február 20-án még azt posztolta a Facebookra, hogy „Ha Gyurcsányék visszajönnek, megnyitják a határokat! Nem hagyjuk!” (https://www.facebook.com/orbanviktor/posts/497094145121522) 12 ezer lájkot és 3 300 hozzászólást generált ez a jópofa kampányszöveg. Hiszen „csak a hülye gondolhatta komolyan, hogy Putyin megtámadja Ukrajnát”.

Most veszem észre, hogy én lényegében lehülyéztem a komplett magyar kormányt a biztonsági szolgálataival és a teljes magyar államigazgatással egyetemben. Pontosabban nem én, hanem Bayer. Nincs ez így jól! Különösen azért, mert az amerikai és az európai hírszerzés az időpontját is megadta és nyilvánosságra hozta a támadásnak. Az amerikaiak ugyan február 22-re tették ezt a pillanatot, valójában azonban február 24-én hajnalban került sor az agresszióra. Utóbb bizonyítható volt, hogy Putyin beszédét és az orosz nemzetbiztonsági kabinet ülését felvételről, összevágva adták le. A felvétel pedig valóban két nappal korábban, február 22-én készült. Gondolom Putyin nem akart lemondani a meglepetés erejéről…

Ráadásul még az a szentségtörés is megtörtént, hogy nem Gyurcsány nyitotta meg a határokat a menekülthullám előtt, hanem a vad migránsellenességgel kampányoló Orbán. Nem is lenne ezzel semmi baj, hacsak az nem, hogy nekünk kell tíz vagy százezrek humanitárius megsegítéséről gondoskodnunk, amikor Orbán és Putyin barátságán kívül erre semmi okunk nincsen?! Mégis meg fogjuk segíteni őket, mert emberek vagyunk. Ne feledjük azonban egy pillanatig sem, hogy Orbán volt az, aki folyamatosan blokkolta Ukrajna NATO-csatlakozásának lehetőségét és ezzel elsőrendű bűnrészessé vált ebben az agresszióban. Neki köszönhetően nem csak a magyar nyelv használatának lehetőségét veszítették el a Kárpát-aljai magyarok, hanem mindenüket. A vagyonukat, az otthonukat és az életüket. Nem mellesleg a mi életünket, az egész magyar nép életét kockára tette.

Abban bíztam, és szerintem az én egész generációm is abban reménykedett, hogy mi, akik már egy gyilkos háború utáni békében születtünk, talán békében is hagyhatjuk el ezt az árnyékvilágot. Nem így lesz. A háború szele megcsapta Magyarországot. Az embernek óhatatlanul és menthetetlenül Teleki Pál búcsúlevele jut eszébe: „Szószegők lettünk – gyávaságból… A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet.” Most jött el tehát az ideje, hogy Orbán Viktor legalább a lemondólevélét megfogalmazza és eltűnjön a magyar politikai életből. Örökre.