Intenzíven van Európa is

Posted by
Iván Gizella
>Mi lesz most?
Az ember azt hiszi, hogy nincs attól nagyobb szörnyűség, mint amikor a hozzátartozója élet-halál között lebeg az intenzíven. Ám ez csak az egyén, egy-két ember, a család bánata. Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt hinni, vége a világnak. De mégsem. Mert jön egy angyal, mondjuk egy hosszú hajú fiatal orvos képében és minden a régi lesz.
Amikor viszont emberek ezrei, tízezrei, százezrei kerülnek életveszélybe, akkor a jóérzésű embernek ugyanúgy elszorul a szíve. Mi lesz most? Hiszen a háború itt van a szomszédunkban. Repkednek a katonai gépek, villognak és becsapódnak a rakéták, ilyeneket Európában eleddig csak filmekben láttunk.
Intenzíven van most Ukrajna és igen, Európa is.
S noha most még kapunk levegőt, nem biztos, hogy holnap nem szorulunk mesterséges lélegeztetésre.
Mi lesz most? Lesz gáz, villany? Elveszíti az értékét a forint teljesen? Mikor fognak az emberek félőrülten rohanni a bankokba és kivenni, a párna alá tenni maradék pénzecskéjüket? Mikor kezdődik a bevásárlási roham és a spájzak feltöltése? Lesz benzin a kutakon? Meg tudjuk majd fizetni?
Mi, akik nem éltünk meg háborút, el sem tudjuk képzelni, milyen az, amikor menekülni kell egy kis batyuval, a gyerekekkel az ismeretlenbe. Menni, a bizonytalanba. Elhagyni mindent, amiért egész életünkben dolgoztunk. Ott marad a lebombázott ház, a nagyapától örökölt falióra, a kiégett lakás, üresek maradnak az iskolák, az óvodák, a színházak.
Mi, itt Európában nem tudjuk, jó ideje el is felejtettük, milyen a háború. A közel-keleti háborúkat bár elszörnyedve néztük a tévében, talán sírtunk is az árván maradt gyerekek látványán, de nem tudtuk annyira átérezni a helyzet borzalmait, hogy a menekülteket tárt karokkal fogadjuk. Nem nyitottuk meg a szívünket, mert hatott a gonosz reklám, az agymosás, a félrevezetés. Ennek okán gondoltuk, hogy mindez olyan messze van, talán azt hittük, ez csak egy film. Igaz, az élet rendezte.
Most azonban a film, amit nem akartunk látni, itt játszódik előttünk. Élő, egyenes adásban kell megtapasztalnunk a sátáni rendező forgatókönyvét. Ez egy olyan darab, aminek a végén senki nem fog tapsolni. Csak sírni fogunk, s keservesen zokogni.
Máris megindult a menekültáradat az ukrán magyar határon keresztül. Hogy fogadjuk majd őket? Mint az Afganisztánból érkező szerencsétleneket? Ki tudjátok még nyitni a szíveteket, vagy agyhalottként bambultok a világra, ami éppen megszűnik köröttetek?
Igen, olyan most itt, mintha az intenzíven lennénk.

Minden bizonytalan, leginkább a holnap.

Címkép: Menekültek Ukrajnából