Az oroszok oroszok maradnak

Posted by
Odze György
>Az első gondolatom az, hogy el vagyok keseredve. A háború a legaljasabb és legértelmetlenebb dolog, amit cinikus és gonosz politikusok téveszméik hatására ki tudnak találni. Hazug jelszavak és ideológiák mentén halál, népirtás, szegénység következik. A második, hogy lényegében mindez a szemünk előtt történik. Putyin már leszámolt saját politikai ellenzékével, leszámolt a kételkedő értelmiségiekkel is. „Még egyszer nem történhet meg” – ezt gondolta minden normális ember – ezt gondoltam én is, bevallom -, miközben azért láttuk, hogy ott működik a gonosz szellem, építi és fejleszti magát. Putyin is tanult a történelemből, nem csak mi.
Ő azt olvasta a történelemből, hogy a világ tétlenül figyel, amikor pedig elkezd figyelni, akkor már nemigen van mód a hatékony cselekvésre. Amikor a zsidóktól elvették a rádiójukat, sokan legyintettek, van élet rádió nélkül. Amikor a németek lerohanták Lengyelországot, számos magyar újság címlapján írt „lengyel provokációról”. Amikor az oroszok annektálták a Krím-félszigetet, sokan legyintettek: „ennyi még belefér.” Most éppen Ukrajna az áldozat. A harmadik gondolatom a magyar miniszterelnök gyáva és férfiatlan kijelentése arról, hogy „mi ebből maradjunk ki”. És ebben, mint cseppben a tenger, benne van az utóbbi évek összes gyáva és férfiatlan mondata és cselekedete. A „kicselezzük az ellenfelet” gondolata, összekacsintás a trükkös törvényszegések fölött.
Persze, kimaradni jó dolog, elsunnyogni egy égő ház hátsó kijáratán. Hol van most az „európai politikus”? Hol vannak azok az ábrándok, amiket Orbán saját magáról, mint egy kontinens alakítójáról szövögetett? Hol vannak most azok, akik táplálták benne az európai politikai mozgalmak vezetésének reményét?
Valamint csalódott vagyok. Csalódott, amiért azok az országok, amelyek vezetői többet tehettek volna. Mint általában.
Ezek az első gondolataim. És meglepő módon fejezem be azzal, amit 1993-ban egykori főnököm, Jeszenszky Géza mondott egy amerikai szenátorokkal folytatott megbeszélést követően. „Az oroszokat nem lehet megbékíteni. Mindig azt gondoljuk, hogy talán sikerül, a vége aztán mindig ugyanaz. Nem lehet. Az oroszok mindig oroszok maradnak.”