Az Európai Uniót és Oroszországot együtt ütheti ki a ringből az USA és Kína

Posted by
 Kabai Domokos Lajos
A Donyecki és a Luganszki Népköztársaság (DNR, illetve LNR) függetlenségének Moszkva általi elismerése 2022. február 21-én és 22-én bevégeztetett. A szakadár területeken a rubel lett a fiztetőeszköz, megkezdték a közlekedési-kommunikációs hálózatok összekapcsolását. A mai nap meglepetése: a Törökország felé is tekintő azerbajdzsáni vezető február 22-én, Moszkvában szövetségi szerződést írt alá az orosz elnökkel. Talán Moszkvának a Baku és Jereván közötti fegyveres konfliktus békés lezárásában és a békefenntartásban (!) játszott szerepe miatt. Mindenesetre az ellenoldali örmény vezető szintén bejelentkezett a Kremlben, s onnan jelezték: örömmel fogadják.

A DNR és az LNR szuverenitásának elfogadásával kapcsolatos, hivatalos ukrajnai megnyilatkozások fölöttébb visszafogottak. A nyugati hírek az Oroszország elleni – vélhetően a bumeránghatás és az Oroszország nélkül pótolhatatlan földgáz esetleges kiesése miatt – egyelőre nem túlságosan jelentős szankciókról és a lehetséges geopolitikai következményekről, illetve arról szólnak, hogy az orosz felsőház hozzájárult a csapatok külföldön való felhasználásához. Moszkva szerint cél a békefenntartás, a két köztársaság lakosságának védelme, de ezt nem hiszik Nyugaton. Hetek óta a nagy támadástól tartanak. Az USA már azt sem engedi meg, hogy nagykövetségének munkatársai Lvovban aludjanak; esténként Lengyelországba utaznak. Az embernek egyre inkább az az érzése, hogy Amerika készül valamire. Itt azonban visszalépek egyet. Mindenekelőtt hadd érzékeltessem: Putyinnak messze nincs olyan teljhatalma, mint itthon gondolják.

Néhány telefonhívás ébresztett rá arra, hogy legalább vázlatosan itt is elő kell hoznom: az elnököt mintha rákényszerítették volna a minszki megállapodások betartásának sok éve zajló, terméketlen szorgalmazásának feladására. Február 15-én ugyanis, a kommunista párt javaslatára, az orosz parlament megszavazta a két ukrajnai szakadár köztársaság diplomáciai elismerésével kapcsolatos előterjesztést. Ennek lényege az volt, hogy közvetlenül az államfő elé kerüljön az indítvány. Viszont ez nem esett egybe a kormányzó Egységes Oroszország időhúzásra játszó alternatív javaslatával, amely a külügyminisztérium további egyeztetéseire bízta volna a helyzet kezelését. Mi több, a Putyin pártját képviselők döntő többsége is támogatta a kommunisták javaslatát!

Ha színjáték volt, miként ezt többen állítják, akkor mesterien kivitelezett. Mindenesetre Putyin mintha kényszerpályára került volna. Talán ezért is folyamodott a szokatlan külsőségekhez. Az elmúlt hetek diplomáciai eseményeinek helyszínére, a Kreml Nagy Palotájának Katalin-termébe hívta össze az oroszországi biztonsági tanács tagjait. A fekete öltönyben, mélybordó nyakkendőben elnöklő államfő arról kérte a tagok véleményét, elismerjék-e a Donyecki és a Luganszki Népköztársaságot. A nyilvánosan, bár az elhangzotthoz képest valamivel később adásba került válaszok és indoklások szerint: igen.

Ezt megelőzően az ukrán hadsereg valóban megsokszorozódott belövéseire hivatkozva, a hétvége óta immár 100 ezer gyereket, nőt, idős embert evakuáltak Oroszország szinte minden részébe autóbuszokkal, külön vonatokkal, az orosz médiumok képes tudósításai szerint nagy szervezettséggel. Közben több, Ukrajnából immár közvetlenül oroszországi területet is érintő diverzáns akcióról számoltak be. Ukrán hivatalos személyek azonban az oroszok által megrendezett provokációról beszélnek. Viszont olyan megnyilatkozásukról nem tudok, hogy a különítmények elfogott és tévében megszólaltatott tagjainak ukrajnai illetőségét tagadták volna. Mindenesetre bőven volt ok arra, hogy a függetlenségért harcoló entitások vezetői is felhívással forduljanak az orosz elnökhöz: tegyen végre pontot az ügy végére! Hiszen már nyolc évesek azok a gyerekek, akik 2014-ben a frontvonal közelében születtek, s életük sok óráját géppisztolysorozatoktól, aknarobbanásoktól, ágyúzástól rettegve, dohos pincékben kialakított óvóhelyeken töltötték, s a szakadár oldalon különösen sok halálhírt kellett feldolgozniuk. Köztük barátaikét, testvéreikét.  

Vlagyimir Putyin a döntésének bejelentése előtt 56 perces, én úgy láttam, lazán – mások szerint dühösen – elmondott üzenetet intézett a néphez. Ennek főbb témái:

♦ Ukrajna az orosz történelem, kultúra, lelkiség elválaszthatalan része, ahol bajtársak, kollégák, barátok, vérségi, családi kötelékek által összekapcsolt rokonok élnek.
♦ Ukrajna területét a bolsevikok főleg Oroszország kárára jelentősen megnövelték. Többek között a Donyec-medencét is hozzácsatolták, amiben a döntő szerepet Lenin nemzetiségi politikája, a részköztársaságokra építkezési koncepciója volt a meghatározó. A benne elrejtett akna: a kilépés alkotmányos joga, ami, Putyin szerint, a Szovjetunió szétesésekor lépett működésbe, azokkal a határozatokkal, amelyek a központi döntések fölé helyezték a helyieket.
♦ A Szovjetunió összességében 100 milliárd dolláros adósságának az 1991 végén kivált köztársaságokra jutó részének, köztük az ukrajnainak, Moszkva által történt átvállalása. Az Oroszország által az 1991 és 2013 közötti ukrajnai energiaszállításokhoz, előnyös hitelekhez, kereskedelmi engedményekhez kapcsolódó 250 milliárd dolláros és más módokon megvalósult támogatás, a Moszkva hátrányára történt nyerészkedés az eredetileg közös, külföldön lévő javakkal.
♦ Mindezzel szemben állt az Oroszország elleni, egyre erősödő, nacionalista hangulatkeltés. Minthogy Ukrajnának sosem volt korábban önálló államisági tapasztalata, idegen modelleket kezdett másolni, amelyeknek semmi közük nem volt az ukrán múlthoz, így hamarosan a klánok terepévé vált az ország. Az egymással a politikai hatalomért is vetélkedő oligarchák az Oroszországgal való vesengés égisze alatt kifosztották az országot, nyugati bankokban kamatoztatva a kivitt milliárdokat.
♦ A korrupció, ami Oroszországot is sújtja, itt magát az állam intézményeit ásta alá és teret nyitott a radikalizálódáshoz. A 2014-es államcsíny finanszírozására az amerikai nagykövetség napi egymillió dollárt fordított. De a Majdan nem hozta el a demokratizálást. Ellenkezőleg, az ország további leépüléséhez vezetett. 2019-ben már a teljes lakosságra számítva (!) 15 százalék volt a külföldön munkát vállalók aránya, 2020-ban, a járvány első évében 60 ezer orvos és egészségügyi szakdolgozó hagyta el az országot.

Hangsúlyozom, mindez az orosz államfő beszédének kivonata, de talán nem érdektelen, ha a moszkvai narratívát is megismeri valaki. Hiszen a mai helyzetben elsősorban ugyanazon események kétféle értelmezése, egy állítás egy másik állítással áll szemben egymással. A tőkés érdekek ütközésének világában nagyrészt csupán a csúsztatásokra, az elhallgatásokra, a részigazságokra építő propaganda által kialakított hit kérdése, hogy ki melyik oldalt támogatja. Az is gyakori, hogy a másik visszaütött technikával ködösítenek. Amiként egy ,,elemzésben” olvasom: 2014-ben Ukrajna népe törvényesen választott kormányt. Ez ugyebár egyrészt azt sugallja, hogy a korábbi választások nem voltak törvényesek, másrészt a szerző kiiktatja azt a Putyin által is említett tényt, hogy a választás előtt washingtoni finanszírozással fegyveres lázadást szervezve szorították ki a parlamentből és a minisztériumokból az addigi kormányzókat, többek között három ténylegesen amerikai állampolgárt kinevezve a meghatározó tárcák élére.

Tegyük hozzá: korábbi ukrajnai belügyi vezetők mostanában álltak a nyilvánosság elé azzal, hogy 1991-től fokozódó mértékben szervezett be ügynököket a CIA a belügyesek, a titkosszolgálatok tagjai közül, s hogy 2014-hez közeledve, ebből a körből, a véres Majdan szervezőit, kivitelezőit is beleértve, több tízezerre nőtt az USA kijevi nagykövetségének fizetési listáján szereplő személyek száma. Mint több tábornok állította: ez ellen azért nem lehetett fellépni, mert az USA által korrumpált oligarchák és más hatalmi tényezők mindenkit eltávolíttattak, aki szót emelt. Ennek fényében igencsak farizeus Joe Biden magatartása, amikor az orosz vezetés korruptságával érvel az Amerika erkölcsi fölény nevében. Hogy az utóbbi három évtizedben Washingtonnak az egyes szakértők által összeszámolt, az utóbbi három évtizedben más országok életébe való huszonhat erőszakos beavatkozásáról már ne is beszéljek. A kettős mérce számomra kettős mérce, bárki alkalmazza. Kapok is érte a fejemre a magukat demokratáknak nevezőktől, az emberi jogok bősz harcosaitól…

Maga Putyin a továbbiakban részletesen, konkrét cégek, ágazatok megnevezésével foglalkozott Ukrajna gazdasági leépülésével, majd rátért arra, hogy az ország lényegében az USA protektorátusává vált, hiszen az állami, a gazdasági élet, a bíráskodás, a fegyeres szervezetek, a titkosszolgálatok legfelsőbb szintjein amerikai tanácsadók döntenek a teendőkről. Mondanom sem kell, hogy az amerikai beépülést azon az oldalon nem az ország szuverenitásának korlátozásaként értelmezik, hanem a fellendítésének eszközeként. Bezzeg, ha ugyanezt Oroszország műveli. Washingtonnak azonban szava sincs például a kisebbségek erőszakos ukranizálásához, amit Putyin erőteljesen bírált, majd ezt követően jutott el ahhoz a ponthoz, hogy felfedje, elsősorban mi tölti el aggodalommal a moszkvai vezetést Ukrajnával kapcsolatban. Kiemelte, hogy 2021 márciusában új katonai stratégiát fogadtak el Kijevben, ami az Oroszországgal való szembenálláson alapul. Célul tűzi ki, hogy más országokat keverjen konfliktusba Oroszországgal „a nemzetközi közösség fegyveres támogatásával, az Orosz Föderációval való geopolitikai konfrontációban”.

Ennek tükrében az orosz vezetőket nem csak az nyugtalanítja, hogy a kijevi dokumentum szerint földalatti terrorista szervezeteket kell létrehozni a Krímben és a Donyec-medencében, hanem elsősorban az, hogy az ukrán vezetők atomfegyver birtoklására törekszenek, s a hétvégén, Münchenben Volodimir Zelenszkij be is jelentette ezt az igényt a nagyhatalmak képviselőinek. Putyin szerint Ukrajna még a szovjet időkből örökölte az ehhez szükséges tudást, technológiát, hordozóeszközöket, csak idő kérdése, hogy mikor készítenek el taktikai atomfegyvert, ami arra mindenképpen jó lehet, hogy elérjék vele az orosz területeket.

Az orosz államfő szerint az elmúlt években az USA több milliárd dollár értékű fegyvert szállított Ukrajnának, s kiképzőket vezényelt ide. Lényegében folyamatosan gyakorlatoznak az országban a NATO-alakulatok. Alegység szintig illesztik be az ukrajnai fegyveres erőket az Észak-atlanti Szerződés hadrendjébe. Csak tavaly 23 ezer katona és több mint ezer külföldi gépjármű vett részt a hadműveletekben. Ennek alárendelve építették át az ország különböző reptereit. Ocsakovban a Fekete-tengerre vezényelt NATO-hajók irányítására hoztak létre műveleti központot, amit eredetileg a Krímbe akartak telepíteni. Már elfogadták azt a törvényt, hogy az idén tucatnyi, soknemzetiségű gyakorlatot tarthatnak Ukrajnában.

Putyin emlékeztetett arra, hogy 1990-ben hány nyugati vezető ígérte meg Gorbacsovnak: a NATO nem terjeszkedik keleti irányban. Eközben fegyverrel, pénzzel támogatták az Oroszország biztonságát is fenyegető szélsőséges iszlamistákat a Kaukázusban. Később Bill Clinton amerikai elnök csak hümmögött, amikor ő vetette fel neki, mi lenne, ha Oroszország felvételét kérné az Észak-atlanti Katonai Szövetségbe. Szólt az 1999-es isztambuli kartáról, az EBESZ 2010-es asztanai deklarációjáról, amelyek Moszkva értelmezésében nem teszik lehetővé a más országokat fenyegető haderő és eszközök telepítését.

Beszélt a 2008-as bukaresti értekezletről, amely kilátásba helyezte Ukrajna és Grúzia felvételét a NATO-ba. Mint mondta: a nyugati partnerek nyugtatgatták őket, hogy ez nem holnap lesz. A Kreml válasza: a holnapután történelmi távlatban ugyanazt jelenti.

Ehhez képest a NATO hadereje már az orosz határoknál gyakorlatozik az ukrajnai szárazföldfön és a Fekete-tengeren – jelentette ki az orosz államfő. Az Ukrajna légterében szálló amerikai felderítő repülők az Uralon túlig látnak. Amennyiben rakétákat is telepítenek ide, a fajtájuktól függően 4-5, 7-8, illetve 35 perc alatt érhetik el Moszkvát. Közben Amerika minden olyan szerződésből kilép, amely a kölcsönös ellenőrzéseken keresztül biztosította az egymás katonai tevékenységére való legalábbi részben rálátást – nehezményezte Putyin.

Megjegyzem: ha feltételezzük, hogy mindez így van, és azt is tekintetbe vesszük, hogy az elmúlt évtizedekben milyen rombolást vitt végbe a NATO, hány százezer ember életét oltották ki a repülőkről ledobott bombákkal, hány millió embert kényszerítettek menekülésre Szerbiában, Irakban, Afganisztánban, Líbiában, Szíriában úgymond a béketeremtés, a demokrácia terjesztésének nevében, akkor be kell látnunk: Moszkva okkal fogadta egyre türelmetlenebbül, hogy a nyugati országok vezetői csak legyintenek, amikor 2001 óta újból és újból felveti a katonai biztonságra vonatkozó orosz agodalmakat. Már tényleg csak egy ürügy kellett ahhoz, hogy lépjen.

Ezt az ürügyet a már említett, hétvégi müncheni biztonsági konferencián – amelyen, a meghívás ellenére, az idén először nem vettek részt orosz vezetők – Volodimir Zelenszkij elnök szolgáltatta. A BBC is beszámolt arról, hogy a korábbi, alacsonybb rangú ukrajnai vezetők után immár az államfő is kijelentette: jelenlegi formájukban nem tekintik magukra nézve kötelezőnek a francia, a német, a lengyel kormány képviselői mellett az eredetileg Kijev által is elfogadott minszki megállapodásokat. Ezek lényege, hogy a két szakadár köztársaságnak különleges státuszt biztosítva az alkotmányban, s ezt népszavazással megerősítve a donyecki és a luganszki terület kiszakított része is Ukrajnán belül maradna.

Miután az amerikai haditengerészeti bázisnak szánt Krím népszavazással is megerősített elcsatolása után évek óta egyre-másra róják ki a szankciókat Oroszország hangadóira, az üzleti körök tagjaira, Putyin környezetére, a sportolókra, az újabb intézkedéseknek aligha lesz nagy hatása. Rövidtávon bizonyosan nem, még ha egyes bankokat, a felső középosztályt, vagy a kifejezetten gazdagokat is veszik célba. Őket persze több mint kellemetlenül érintheti, ha nem jutnak hozzá a nyugaton elhelyezett millióikhoz, vagy akár milliárdjaikhoz, vagy ha korlátozniuk kell világutazásaikat. De a tömegeket ez inkább kárörömmel fogja eltölteni, hiszen a hirtelen meggazdagodás az ő brutális kizsákmányolásukkal történt.

Tehát, ha benne is van a pácban Oroszország, amelynek mélységét és sűrűségét én nem tudom felmérni, eléggé nyilvánvaló, hogy legalább ennyire benne van Európa is. Ha a Donyec-medencei békefenntartás – akár az amerikaiak által eltervezett ukrán provokáció miatt – komolyabb fegyveres konfliktusba csap át, annak csak az USA és Kína lehet a nyertese. Már ha megússzuk világháború nélkül. Ha ez utóbbi nem következik be, az Európai Unió vezetőinek és közvélemény-formáló értelmiségének eufóriájától kísérve úgy akadályozhatják meg Oroszország erőforrásai és a nyugat-európai pénzügyi-üzleti kultúra egyesítését, hogy ezzel kiiktathatják a globális gazdasági versenyből a lehetséges harmadik tényezőt, vagyis az eurázsiai indulót, s aztán már csak ketten maradnának a ringben.#

Bekiáltás blog

Címkép: Putyin bejelent

%d bloggers like this: