A rengés, avagy nem értem a magyar miniszterelnököt

Posted by
Gaál Péter
>Ahogy egy órája Szele kollégával megbeszéltük, minden kormányban jelen van a korrupció, és minden politikai tisztség lopásra csábít. Ami különbözik, az a MÉRTÉK és a KOCKÁZAT. Nem fogunk bele semmiféle mélyreható elemzésbe, csak annyit toldjunk ezekhez, hogy a mérték MÉRETET is jelent, ez esetben a kormányzati adminisztrációét és általában az adminisztrációét, a kockázatot pedig a SZERKEZET szabályozza. Jelen állapotunk zömében egy nem piacképes, adópénzből működtetett, önmagában életképtelen, amatőrök (strómanok) által jegyzett álgazdaság, szintén magyar adópénzből kistafírozott külföldi tulajdonú gyártóüzemekkel (utóbbiakkal nem ez, hanem a BIZONYTALANSÁG a legfőbb gond). Ennek kellene kiállnia a várható megrázkódtatásokat, amely megrázkódtatások szempontjából kis vigaszt se nyújt, hogy egy nagyhatalmi (ne országokra tessenek gondolni) játszma közepébe csöppenünk, nem csak mi persze, egyik oldalon a nyugati aspiránsokkal, másik oldalon a keletiekkel, középen a VÉDEKEZŐ (furcsa így ezt olvasni, ugye? ha még nem olvasták az előzőket tőlem) Oroszországgal, azaz a Putyin fémjelezte orosz elittel. Kína már más tészta.
“Mit csinál Oroszország? VÉDEKEZIK?” Jó, akkor ne fogalmazzunk így. Támad, de védekezésből. Hogy ez jó-e neki, vagy nem, majd elválik. Gondolják inkább azt, hogy KÍNJÁBAN TEKEREG. Ugyanúgy nem segít senkin, ha veszt a kaszinóban, és utána megpróbálja felborítani a rulettasztalt. Egyetlen eredménye lesz: hogy – ha szerencsés, kevés pofon után – kivezetik.

Tudok én a magyar 2022-nél jobb példát is Belarusznál: Mianmar (Burma). Vélhetően nem annyira durván, de lényegében ugyanúgy. Az 1936-os Spanyolország vagy az 1973-as Chile csak nyomokban. De en bloc is a megrázkódtatások kora jön. Nem 2030-ban, sokkal előbb. A magyar miniszterelnököt különben egyre kevésbé értem. Talán elfáradt az elmúlt harmincöt év csatározásaiban. Talán megöregedett. Talán beteg. Ennyire elhibázott korteshadjáratot még nem láttam tőle. Az ellenzék is igyekszik, szó mi szó, mintha egyáltalán nem akarnának nyerni, és lehet, hogy így is van, de ez a történelem menetén mit se változtat. És ha a szelek úgy fújnak, tolongani fognak a vitorlákhoz. De maradjunk Orbánnál és az ő embereinél. Iványi Gábor kikezdése jóformán alulmúlhatatlan. Bayer és a többiek most azt csinálják, mint amikor egy sárba ragadt autó sebességváltóját egyesbe teszik, és jól rátaposnak a gázpedálra. Iványi kikezdése nem azért alulmúlhatatlan, mert ő Iványi, és mi jó embernek tartjuk, hanem elsősorban és mindenekelőtt azért, mert PAP. Másodsorban pedig azért, mert a krisztusi elveknek tartottakkal teljes összhangban csinálta, amit csinált, az elesettek védelmében. A többi lényegtelen. Ha Orbán olvasta volna a Bibliát, ahogy szerintem – és egy régi kijelentése alapján szerinte – nem olvasta, csak az Újszövetséget, ismerné a szombati kalásztépést (“nem az ember van a szombatért, hanem a szombat az emberért”), az Apostolok cselekedetei 11. fejezetének 1-10-ig terjedő verseit Péterről és a mózesi Tóra által tiltott állatok elfogyasztásáról (“amit tehát az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak”), vagy Páltól a törvényre vonatkozó passzusokat. De ez csak a másodsor. Az első sor az, hogy pap. Miért is? Azért, mert Orbán törzsközönsége a vidéki szavazókból áll. Vidéken a pap sokkal inkább szent ember, mint a kozmopolita, Istentől elrugaszkodott nagyvárosokban. Még ma is. Ha egy papot, aki nem pedofil, nem vét a vidéki erkölcsi szemlélet ellen (az adócsalás, ha lett volna is, a magyar ember szemében bocsánatos bűn, afféle ügyeskedés, gondoljanak a közszimpátiával övezett néhai Stadler Józsefre) elkezdenek ócsárolni, az nem megvetést vált ki, hanem ELBORZASZT. Nem a paptól, hanem az ócsárlótól. Ebbe még Lenin, Sztálin és Rákosi bicskája is beletört. Kádár bölcsen megpróbált semleges maradni.

Címkép: Weisz Béla rajza: Ki a keresztény?