Zsazsa

Posted by
Köves József
„Jó vagyok a háztartásban. Ha elhagyok egy férfit, megtartom a házát.”„Nem az a fontos, hogy igaz legyen, csak beszéljenek rólam.” „A szerelmes férfi nem teljes ember addig, míg meg nem házasodik. Attól aztán teljesen kész.” „Természetesen a férfiakat úgy kell elfogadni, ahogy vannak. De nem szabad őket így hagyni!” „Egy okos lány számára a férfi nem kérdés – hanem aválasz.” „Mindenkit kedvesemnek szólítok, mert nem emlékszem a nevükre.” „Elválni valakitől, csak mert nem szereted, legalább olyan butaság, mint megházasodni, csak mert szereted.” „Egy gazdag férfi nem lehet ronda.” „A férfi olyan, mint a száj: ha nem tesznek rá lakatot, eljár.”
Ezek az aranyköpések erősen jellemzik az 1936-os év Miss Magyarországát. Nem róla szól az a sláger, hogy Sárika egy kicsit butácska. Nagyon is eszes volt, és már tizenhét évesen is tudatosan építette – igen ellentmondásos – karrierjét.
Gábor Sári, angolul Zsa Zsa Gabor (aki feltehetően Fedák nyomán nevezte el önmagát Zsazsának) 1917. február 6-án született Budapesten. Golden Globe-díjas, egyike azoknak a magyaroknak, akikcsillagot kaptak a Hollywoodi hírességek sétányán.
Zsazsa pályafutása tulajdonképpen nem is 1936-ban kezdődött, amikor állítólag megnyerte a Miss Hungaryt, a magyar s szépségkirálynőnek járó címet. Ennél jóval korábban. 
Budapesti Hírlap 1933/35-i számában a Charité Poliklinika orvosainak a Gellértben rendezett Charité báljáról számol be. „Fél11-kor megszólalt a bál kezdetét jelző tárogató. A rendezőség mozgó sorfala között helyükre vonultak a bál védnökei és a vezetőség tagjai, miközben a nagy számban résztvevő közönség szabályos kört képezett a megnyitó párokkörül. Adott jelre a zenekar rázendített a „Beteg az én rózsám” kezdetű csárdásra […]. Csakhamar táncra perdült a közönség is, amely örömmel dta át magát a mindinkább emelkedő hangulatnak, szíves örömest feledkezvén meg a nap gondjairól. A következő hölgyek jelentek meg: Gábor Zsazsa, Halamasek Piri, Mittelmann Cunci, Taifel Lilly, Taifel Mici stb.”
Színházi Élet 1933/6. száma Gál Júlia győzelme mellett már róla is említést tesz: „És most még egy expressz beszámoló a Miss két udvarhölgyéről.
Gábor Zsazsa, 16 éves, Lilian Harvey típus. Apja belvárosi ékszerész. Svájcban nevelkedett, perfekt francia, angol, német. Egy héttel ezelőtt Eichberg, német rendező látta és most az ő kívánságára táncolni és énekelni tanul. Nyáron már az Ufa neubabelsbergi műtermében fog filmezni. Radó Lili, 18 éves, győri kislány. Bécsben végzett, kereskedelmi érettségije van.”
Két héttel később pedig ezt írta a lap:„(A Turista)Egyesület sí-osztálya az idén is megrendezte szokásos sí-karneválját a zsíroshegyi menedékházban. Az időjárás azonban sajnos nem respektálta a vidám nekikészülődést, és a karnevál napjára olyan katasztrofális olvadást rendezett, hogy a Zsíroshegy inkább zsíros volt, mint havas. Ez a körülmény csak részben zavarta meg a jókedvet. Szokás szerint megválasztották a Karnevál hercegnőt, Gábor Zsazsa, a Miss Magyarország elsőudvarhölgye személyében, míg Karnevál hercege Osváth György, a sokszoros síbajnok lett.”
Apja, a belvárosi ékszerész ismert üzletember volt Budapesten. A Rákóczi úton (is) volt egy ékszerüzlete, ahová divat volt járni. „ARákóczi-út forgatagában, ott, ahol az üzletek oly sűrűn követik egymást, áll a hosszú évek óta szolidságáról közismert, országos hírű Gábor ékszerész (Rákóczi-út 64.) Hársfa és Szövetség között ragyogó portáléja, melynek kirakataiban pompáznak a karácsonyi és újévi ajándékul szánt szebbnél-szebb ékszerek. Az emberek egész tömege csodálja a kirakatokban felhalmozott és ízlésesen elrendezett csillogó briliánsokkal és egyéb drágakövekkel kirakott gyűrűket, órákat, karkötőket stb., amelyeknek szépségükmellett még az a tulajdonságuk is van, hogy a kitűnő cég páratlanul olcsón szabta meg áraikat. […] Példaként említjük, hogy briliánsgyűrűt már 30 pengőért, aranygyűrűt 4.50-ért, zsebórát pedig már 3.50-ért vásárolhat.” – írta a Budapesti Hírlap 1930-ban. Gábor Vilmos ékszerész mindhárom lánya (Magda, Zsazsa és Éva) kiemelkedő szépség volt. (Tegyük hozzá, a lányok anyja is.) Az a pletyka járta Pesten, hogy amikor a papa nyitott autójába ültette őket, és végighajtott az Andrássy úton, leállt a forgalom.
Gábor (eredetileg Grün) Vilmos, 1962-ben hunyt el, és a Kozma utcai zsidó temetőben nyugszik. A lányok anyja, Gábor  Jolie, 1896-ban Budapesten született, és 1997-ben, 101 évesen hunyt el Kaliforniában. Az elvált Jolie Gábor Vilmos halála után Edmund de Szigethyhez ment feleségül, akit tévesen arisztokrata család leszármazottjának tartottak (talán, mert annak is mondta magát).
Szinte természetes, hogy valamennyi Gábor lány a filmet választotta életpályának. Magda volt a legidősebb, Zsazsa a középső, Éva a legfiatalabb. Bár a család zsidó származású volt, a lányok katolikus iskolákba jártak.
„Én mindig is Magda történetét tartottam a legérdekesebbnek – írta a Szombat 2015. április 28-i számában Lázár György, Amerikában élő publicista –, talán azért, mert ő Budapesten élt, amikor a németek 1944 márciusában bevonultak oda. Testvérei eltávoztak Európából, akkor már Amerikában éltek, de Magda és édesanyja, Janka Pesten rekedtek.”
Lázár nyomán megpróbálunk kicsit rövidebben foglalkozni Magda sorsával. Ő még 22 évesen egy katolikus lengyel repülőtiszt felesége lett. Jan Bychowski ősi lengyel nemesi család sarja volt. Lengyelország lerohanása után Angliába menekült, és 1944-ben az angol légierő pilótájaként vesztette életét. Magda akkor már nem élt a férjével. A gyönyörű nő megismerkedett Carlos Sampayo Garridóval, Portugália budapesti nagykövetével, aki valószínűleg a szeretője volt, de sokak szerint csupán a segítője, titkára az üldözöttek mentésében. A nagykövet Galgagyörkön bérelt házat, odaköltöztette a követséget, és zsidókat is bújtatott, köztük a Gábor lányok édesanyját. Magda Pesten menleveleket intézett, vízumokért kilincselt, embereket bújtatott a Ritz szállóbeli rezidencián is. Amikor Garridót 1944 tavaszán visszahívták, több szerencsés üldözött is elhagyhatta vele az országot. Helyére Carlos Branquinho ügyvivő érkezett, aki védett házzá nyilvánította az Újpesti rakpart 5. számú épületet. Így a portugálok összesen mintegy ezer életet mentettekmeg, közülük hétszázan kaptak portugál menlevelet.
Magdát 1944 áprilisában letartóztatták, de Garrido segítségéve lkiszabadult, és „menyasszonyaként” elhagyhatta Magyarországot. Sikerült Lisszabonba utaznia, onnan Dél-Amerikába került, majd 1946 februárjában Braziliából eljutott az Egyesült Államokba. Már Éva is ott volt, így a három nővér egymásra talált. Magda ott férjhez ment William Rankin forgatókönyvíróhoz, valószínűleg csak az amerikai papírok megszerzéséért – egy évig tartott a házasságuk. Ezután – alig maradva le Zsazsa mögött – még négy házassága volt, közülük a leghíresebb az Oscar-díjas George Sandersszel kötött: ez mindössze 32 napig tartott.  (Sanders korábban Zsazsa férje, és talán legnagyobb szerelme volt).
Magda Amerikában ismert színésznő lett, de hírneve soha nem érte el Zsazsáét. A lányok támogatták egymás karrierjét, gyakran együtt léptek fel műsorokban és televíziós programokban. Gábor Magda 1997-ben, 81 éves korában hunyt el.
(Garrido embermentő akcióinak részletei csak halála után (1960) kerültek nyilvánosságra; érdemeit 2010-ben a Jad Vashem is elismerte. Gábor Magda embermentő tevékenységére csak később, a túlélők visszaemlékezéseiből derült fény. A portugál követség akcióit többek között Annette Lantos, Tom Lantos, amerikai képviselő özvegye és a Gábor-lányok unokatestvére igazolta mint túlélő.
A legkisebb Gábor lánynak, Évának (1919-1995) is volt öt házassága. Ő is több filmben szerepelt, a leghíresebb talán a Gigi című amerikai musical.
De térjünk vissza Miss Magyarországhoz, Zsazsához.
Még mielőtt elnyerte (külföldön?) a Miss Magyarország címet, Bécsbe utazott, mert a híres tenor, Richard Tauber felfedezte és meghívta, hogy énekeljen egy szubrett szerepet a Der singende Traum (Az éneklő álom) című operettjében. Ez volt Gábor Zsazsa első valódi színpadi szereplése. A Theater an der Wienben mutatták be az operettet. A premiernek határozott sikere volt. „A közönség, amely megtöltötte a színház nézőterét, egész este […] forró tapsokkal jutalmazta az ének- és zeneszámokat, különösen Tauber Richárd nagyszerű alakítását. A Sonja, szeretlek című dalnak, amelyet Tauber Richárd énekelt, frenetikus sikere volt. Tauber mellett a legtöbb tapsot Maria Löseff kapta, aki az operett primadonna szerepét játszotta. A magyar Gábor Sári bemutatkozását is siker kísérte”.
Zsolt Béla is írt erről – még 1934-ben, a Pesti Hírlapban.
„A bécsi lapokból tudja meg Pest, hogy egy Gábor Sári nevű pesti kölyök-lány, akinek itt a nevét se hallotta senki, Bécsben Tauber partnernőjeként elindult a karrier útján. Sőt Pest rövidesen többet is tud: azt hallja, hogy a kamaraénekes és a kis pesti szubrett között a vonzalom túlnő azon a fokon, amely a protektor és a protezsált a színpadi partnerek viszonylatára jellemző. Azt rebesgetik, hogy a szenvedélyeiről közismert kamaraénekessel ugyanaz történt, ami a filmoperettben szinte kötelező férfikora és sikerei delén a híres tenoristával: az ifjúság ellenállhatatlan varázsának foglyul esett, és az események most már rohamosan érlelődnek a boldog finálé felé […]”
A kiváló író-újságíró kíváncsi volt, mennyire igaz ez a kapcsolat.
A Színházi Élet 1934/52. számában jelent meg ez az írása, amelyet teljes terjedelmében közlünk itt.
Családi ebéd Tauberrel
(Írta Zsolt Béla)
Vasárnap feketére voltam hivatalos Gábor pesti ékszerészéknél és szemtől szemben láttam a wilde-i aforizma igazolódását, »az életet, amely a művészetet utánozza«.
A művészet, amelyhez ebben az esetben az élet igazodott, nem a szociális dráma, vagy a lélektani regény, hanem a filmoperett, amely, ha jó a zenéje, érces torkú a tenoristája és főképp, ha csínos és ügyes a primadonnája, Pesten mindig számíthat a tartós sikerre.
Ennek a filmoperettnek, amelynek egyik háromdimenziójú életté valósult epizódját a pesti polgári lakásban láttam, a fenti kellékek mellett még egy sajátosan pesti sikertényezője van: a »szüzséje«, az úgynevezett karrierdarabé, amely nyilván nem ok nélkül pesti specialitás a színházi világpiacon.
Amerikában az élet az American Tragedy-X-et utánozza – az utolsó félévben két esetben is lekopírozta Dreiser vigasztalan regényét – nálunk, úgy látszik, a bonyolult és lehangoló mintáknál jobban szereti a könnyű műfajt. Íme, a szcenário: egy tizenhét éves, egészséges, nagyon csinos és talpraesett belvárosi pesti polgárlány, aki előbb a korzón, strandon alaposan megpergette maga körül a férfiak ifjabb évjáratait, közben természetesen svájci intézetben is nyugtalankodott egy évig s kapásból, fél füllel, ahogy csak a nők tudják, megtanulta a nyugati nyelveket és az articsóka tizenkét féle elkészítése módját, egy pesti moziszinésznő-jelölt-sorozáson második díjat nyer. Felviszik Bécsbe, ahol a verseny a középeurópai győztesek között folyik tovább, a versenyen nem jut a döntőbe, mert mielőtt sor kerülne rá, a híres kamaraénekes, az imádott gramofon- és mozitenor sasszemével észreveszi a drukkolva illegő lányok tömegében, kiemeli, »felfedezi« és a Theater an der Wien-ben, amely ugyanolyan felaszikus ősforrása az operettnek, mint a müncheni Hofbräuhaus a sörnek, vele játsszatja új produkciójában a szubrett szerepet. A bécsi lapokból tudja meg Pest, hogy egy Gábor Sári nevű pesti kölyöklány, akinek itt a nevét se hallotta senki, Bécsben Tauber partnernőjeként  elindult a karrier útján. Sőt Pest rövidesen többet is tud: azt hallja, hogy a kamaraénekes és a kis pesti szubrett között a vonzalom túlnő azon a fokon, amely a protektor és a protezsált a színpadi partnerek viszonylatára jellemző. Azt rebesgetik, hogy a szenvedélyeiről közismert kamaraénekessel ugyanaz történt, ami a filmoperettben szinte kötelező férfikora és sikerei delén a híres tenoristával: az ifjúság ellenállhatatlan varázsának foglyul esett és az események most már rohamosan érlelődnek a boldog finálé felé […]
Nos, Tauberék pesti vendégszereplése alkalmából helyszíni riportot csináltunk ennek az életté kopírozott filmoperettnek egyik jellegzetes mozzanatáról. A nagy családi
ebéd a Váci-utcai lakásban rendezve becsületére vált volna egy hollywoodi rezsisszőrnek is. A minta valószínűen egy Chevalier-film vacsorajelenete: hosszú, kristálypoharaktól, sok ezüsttől és csipkéktől csillogó asztal, kandeláberek, virág-gruppok, az asztal körül nylánk és jóképű férfiak, ki sötét civilben, ki a régi monarchia egyenruháiban és csinos és elegáns női statisztéria. Az asztalfőn ünnepélyesen és mégis derűsen és otthonosan: a kamaraénekes, közvetlenül mellette sistergő-szőkén és a lelkesedéstől felhevülten a kislány. Az asztal végén a szőke és aktív mama, akiben az egész kép rendezőjét és
operatőrjét gyanítom, mellette a papa, a szorgalmas és kedélyes pesti ékszerész, aki félszegen, de látható jóérzéssel viseli új szerepét. Mondom, az egész olyan, mintha előzőleg többször elpróbálták volna a jelenetet, míg végre nagy nehezen sikerült. Most kellene felharsannia a slágernek a kamaraénekes torkából; az ember a pezsgőnél várja a
nagy duettet […].
De várakozásom ellenére csak asztalbontás következik, és mi leülünk Tauberrel a legjobb vígszínházi kellékekre emlékeztető garnitúra köré, hogy végigbeszélgessük a dolgokat.
Tauber nagyon büszke pesti sikerére, tudja, hogy milyen nehéz itt tetszeni, pláne egyszerre tenoristaként, komponistaként és dirigensként. Közli velem, hogy tegnapelőtt kapta meg az osztrák kormánytól a  lovagi címet, most tehát már lovag is, nemcsak pápai kamarás. Nagyon szerény és szinte bocsánatkérő, mintha azt akarná mondani: nem tehetek róla, ez a szenvedélyem, címeket gyűjtök, mint más bélyeget.
Aztán két készülő londoni filmjéről és jövő évi amerikai turnéjáról szól.
Miután már mindent tudok a kamaraénekesről és pápai kamarásról, most már a kislányról kérdezősködöm.
– Ugye, nagyon aranyos? – mondja, és rajongva felé kacsint.
– Nagyon! – mondom. – És feltűnően ügyes és otthonos a színpadon.
– Lesz belőle valami. Karriert csinál. Én már egész sereg színésznőt indítottam el, és mindből lett valami! Bécsben el vannak ragadtatva tőle!
– Joggal! – mondom. – Természtesen ön is?
– Elsősorban én! – felel nevetve.
Most odaül hozzánk a kislány. Egy spanyol illusztrált lapot mutat lelkendezve; a címlapon az ő lenge képe: Gábor Sári, a magyar származású bécsi szubrett, aki színpadon és filmen látható – így hangzik a kép szövege.
– Mit szólsz, Richárd? – mondja boldogan és kedvesen hencegve.
– Schön! – mondja. Richárd kzébe veszi a képet és hosszan nézi.
Csettint a nyelvével, tetszik néki.
A kislány most ránéz a tenoristára és elneveti magát.
– Álmos vagy, Richárd, ne tagadd! – mondja kedves szemtelenséggel.
– Nem tagadom, drágám!
A tenorista álmos, ez tagadhatatlan. Fárasztó este van mögötte és előtte: énekel és dirigál és azonkívül a tenorista nem tizenhét éves, mint a szubrett. Magam is azt tanácsolom neki, hogy menjen haza a hotelbe, vetkőzzék neki, aludjék egyet – este a pestiek a friss és heves Tauberre kíváncsiak.
A tenorista könnyen kapacitálható, és rövidesen eltávozik körünkből. A szubrett kikíséri, a szubrett mamája megkötözi torkán a sálját, vigyáz a híres hangra. A tenorista tehát megy a hotelbe álmodni, ezúttal ének nélkül. Mi még együtt maradunk egy kicsit, és most már családi körben nyíltabban kezdenek példálódzni a tenorista és a szubrett kapcsolatának jellegéről és kilátásairól.
– Az az egy biztos – mondja a kis Zsazsa ravaszul –, hogy Richárd nőtlen. A feleségétől elvált és nem igaz, amit a lapok írnak, hogy újra megnősült.
– Szóval?
Most a mama közbeszól: – Tauber apai szeretettel viseltetik Zsazsa iránt. Mikor Bécsbe került, a gyerekkori guvernansát adtam mellé, egy idősebb nő, mindig vele van! Egész Bécs azon mulat, hogy Taubert folton a szubrettel és a szubrett nevelőnőjével látni, a kamaraénekesnek hatszobás appartement-ja van a Park-hotelben – néha meghívja Zsazsát vacsorára és természetesen a nevelőnőt is. A múltkor fenn volt Bécsben a nagymama, az én anyám. Tauber a nagymama tiszteletére külön vacsorát rendezett. Sok családias hajlam van benne. Nagyon korrekt, szeretetre méltó és mondom, tisztára atyai és művészi barátság. Arról szó sincs, amit Pesten beszélnek, hogy […] Már a korkülönbség is, bár ez még nem lenne döntő akadály […] De igazán nincs szó róla […].
A kislány rejtélyesen mosolyog.
Odajön a papa és ezt mondja:
– Kérem, amikor Marischka próbát énekeltetett vele, egy magyar dalt adott elő, frenetikus sikerrel. Mindig mondom neki: ne feledd a külföldön, hogy magyar lány vagy, terjeszd a magyar művészetet és viselkedj szerényen, ne hozz szégyent a magyar névre!
Ilyén hazafias ember ez a pesti ékszerész, aki nyilván az utolsó hetek bécsi eseményére céloz, speciálisan magyar és szubrett vonatkozásokban. A papa arra vigyáz, hogy ne kerüljön túlságosan előtérbe: sehogy sem akart a fényképezőgép lencséje elé állni:
– Én nem leszek Rökk papa! –  mondta védekezve, és csak a felesége energikus beavatkozására enged.
Aztán gyorsan kiugrik a képből és villanykapcsolótól villanykapcsolóig lopózik, oltogatja a felesleges lámpákat, ahogy egy rendes, takarékos pesti polgárhoz illik, aki a saját bőrén ismeri a nehéz időket, és haragszik a méregdrága közüzemekre.
A lámpák lassan kialudtak, csak a normális délutáni polgári fény világította meg a pesti lakást. A felvételnek egyelőre vége – hogy a film hogyan folytatódik tovább, előbbutóbb majd elválik. De akárhogy is  végződik, a kis pesti süldőlány egyelőre főszerepet játszik benne s a látszat szerint nem is annyira a híres kamaraénekes és kamarás, mint ez a legfrissebb pesti Zsazsa bonyolítja a további cselekmény szálait […]
(Richard Tauber a kor legnépszerűbb tenoristája sokáig agglegény volt, 1936-ban nősült először).
Zsazsa 19 évesen lett Miss Magyarország. Abban az időben még nem számított nagykorúnak, ezért meg is fosztották a díjtól. Nem bánta, elment Isztambulba. Ankarai élete pezsgett a sok társadalmi eseménytől, de – önéletrajzi könyve szerint – soha nem volt szexuális kapcsolata férjével, Burhan Belge követségi tanácsossal. A fiatal lány azonban kalandra és szenvedélyre vágyott, és ezt csak akkor kapta meg, amikor belépett életébe az ország hőse: Mustafa Kemal Atatürk, a Török Köztársaság megalapítója és első elnöke. Az ötvnes évei elején járó Atatürk kiváló politikusi és harcosi teljesítménye mellett híres volt szexuális étvágyáról. Zsazsa és Atatürk egy étteremben találkoztak először, és nemsokára szeretők lettek. A színésznő elmondása szerint a férfi vette el a szüzességét, és kapcsolatuk hat hónapig tartott.
Amikor Atatürk 1938 végén meghalt, Zsazsa teljesen összetört, és elhatározta: új életet kezd, és a háború elől Amerikába költözik. Szülei meglátogatásának indokával 1941-ben Budapestre utazott, majd több hónapos hányatott utazás után megérkezett Los Angelesbe.
1942-ben elvette Conrad Hilton, a Hilton szállodalánc alapítója, tőle született egyetlen gyermeke. Ez a házasság 1947-ben bomlott fel. Gábor Zsazsa azt írja könyvében (Nekem nem elég egy élet), hogy Conrad Hilton megerőszakolta és teherbe ejtette. Lányuk, Francesca Hilton már a válásuk után született,1947. március 10-én. Zsazsa lánya húsz éven át színésznőként, majd fotósként és könyvkiadóként működött. Anyja felügyeleti jogáért – hiszen ágyban fekvő, súlyos beteg volt már – perben állt Zsazsa utolsó férjével, de 2015 elején szívrohamban meghalt.

A következő férj volt George Sanders

Egy férj. A negyedik. Hunter.

, Oscar-díjas brit színész, aki később – említettük már – Zsazsa testvérét, Magdát vette feleségül. Ez a házasság 1949-től 1954-ig tartott. Közben megkapta az első filmszerepet. 1952-ben John Huston Moulin Rouge-ában José Ferrer, 1953-ban Henri Verneuil Az első számú közellenségében Fernandel partnere lehetett. 1958-ban Golden Globe-különdíjat kapott.

Innentől kezdve több mint 50 filmben szerepelt – mégis inkább rengeteg házassága és még több botránya tette híressé.Kilencszer ment férjhez és hétszer vált el. Ez számtanilag nem jön ki? Nos, volt egy házassága (egy napig tartott), amelyet érvénytelenítettek. Egyik férje pedig kétszer vette feleségül.
Szó volt már Burhang Belgéről és Sandersről. Folytassuk a férjek felsorolását. Következett Herbert Hutner (1962–1966). Ő pénzügyi tanácsadó volt. Utána Joshua S. Cosden, Jr. (1966–1967) üzletembert tüntette ki kegyeivel. Cosden után Jack Ryan (1975–1976) következett, ő volt egyébként a Barbie-baba egyik tervezője. Házasságuk
hét hónapig tartott, és barátságban váltak el. Zsazsa válóperével a sztárügyvéd Michael O’Harát bízta meg. Nos, a válóperes ügyvéd gyorsan el is vette ügyfelét. „Abban a pillanatban, amikor megláttam, Zsazsa és George Sanders lenyűgözött: hat láb négy hüvelyk magas, zöld szemű, barna bőrű, jóképű, szexis – maga a megtestesült férfiasság. Meghívtam ebédre. Majd összeházasodtunk. Ott Las Vegasban. Ugyanabban a templomban,ahol – hét hónappal korábban – feleségül mentem Jack Ryanhez.
Ahogy piruló menyasszonyként reményteljesen, bizakodva besétáltam a kápolnába, a lelkész összehúzta, a szemét, mintha csak azt mondta volna: „Nemrég láttalak itt” –
mondta erről Zsazsa.
Ez a házasság hat évig tartott. Őt követte házasságkötése Felipe de Albával, de ezt másnap  a hatóságok érvénytelenítették. A színésznő épphogy kilépett házasságából, amikor megismerte Felipe de Albát, akivel egyszer csak egy hajón találta magát, méghozzá a saját esküvőjén. „[…] házasságom Felipe de Albával egyáltalában nem volt törvényes. S ennek nem pusztán a mérföldhatár volt az oka, hanem a válásom is. Még nem kaptuk meg a hivatalos bontóvégzést, így a törvény még Michael O’Hara feleségének tekintett.”
Az utolsó férj 1986-tól (ekkor már Zsazsa valószínűleg 69 éves volt) Frédéric von Anhalt. Párja alig 27 évvel volt fiatalabb nála.
Frederic megismerkedésük után rögtön el akarta venni a színésznőt, és heves udvarlásba kezdett. Anhaltnak állítólag hercegi rangja volt, így lett a művésznő megszólítása Anhalt és Szászország hercegnője (Princess von Anhalt and Duchess of Saxony). Később több történész kétségbe vonta e cím valódiságát, ugyanis a herceg Mária Auguszta anhalti hercegnőnek (II. Vilmos császár menyének) csupán 1980-ban adoptált fia volt.

Címkép: Tony Curtissel az 1966-os Viszontlátásra Baby c. filmben