Klakk

Posted by

Fábián András
>Régen az ambiciózus szerzők darabjuk bemutatójára klakkőröket fogadtak, hogy a nagyérdemű és a direktor lássa: ők bizony megérdemelték a bizalmat. A klakk a régies magyar nyelveben két jelentéssel bírt. Egyrészt használták a kipattanó cilinder megnevezésére, másrészt a bértapsolásra. Utóbbiról akkor beszéltünk, mint már fentebb jeleztem, amikor egy a szerző, a színház vagy egy-egy fellépő művész bizalmi embere olykor pénzzel, esetleg ingyenes belépéssel díjazott csoportot szervezett. Az volt a feladatuk, hogy tüntető tapssal, hangos ünnepléssel a közönség többi részét is tapsra, ünneplésre serkentse. Vagyis a siker garantálva volt. Volt antiklakk is, bár azt ugyanúgy klakknak hívták. Ez esetben a klakkőrök füttyögtek dobogtak, mindenféle tárgyakat hajigáltak a színpadra. Az előadás meg megbukott.

Ez a dolog jutott nekem eszembe, amikor meghallottam, hogy az ellenzék Róna Pétert jelöli a korábban emlegetett Iványi Gábor helyett a köztársasági elnöki posztra. Először meglepődtem. Sokan töprengenek azóta is, hogy mi vezethetett erre a döntésre. Sokan – nem tudom, igaz-e vagy sem – a Jobbikot sejtik a döntés mögött. Igazán elfogadható magyarázatot eddig az illetékesektől nem kaptunk. Iványi Gábor, aki nem hárította el annak idején magától a lehetőséget, bejelentette, hogy a maga részéről természetesen tudomásul veszi a döntést.

Sokan azonban nem így élik meg ezt a helyzetet. Van, aki kerek perec kijelentette, hogy ebből az ellenzékből márpedig neki elege van. Mások szerint fasiszta döntés született. Megint mások felemlegették, hogy Róna Péter régen ezt mondta, meg azt mondta. Hogy jöhet ő egyáltalán szóba Iványi Gábor alternatívájaként. Ők mostantól megvonják a támogatásukat az egyesült ellenzéktől!

Ez az egész dolog meglehetősen abszurd. Mégis engedtessék meg, hogy elmondjam a saját véleményemet erről az egész dologról. Iványi Gábort Magyarország egyik legtisztességesebb emberének tartom. Tisztelem, becsülöm, és ha lehet ilyet egy valójában általam személyesen nem ismert emberről mondani, szeretem őt. Annak ellenére állítom ezt, hogy a világnézetünk merőben eltérő. Ő mélyen hívő, vallásos ember, aki meg is szenvedett a hitéért. Én meggyőződéses ateista vagyok. Iványi Gáborról egyetlen esetben sem kellett azt hinnem, vagy akárcsak feltételeznem, hogy olyat tett, vagy állított volna, ami nem az emberek javára és épülésére szolgált. Iványi Gábor hiteles ember! Megismétlem. Tisztelem, becsülöm és szeretem Iványi Gábor lelkész urat.

Éppen ezért számomra nagy megkönnyebbülés volt, amikor kiderült, hogy az a 15 perc hírnév nem őt találta meg. Nem neki kell majd kiállnia elmondani a köztársasági elnök-jelölti beszédet az Országház szószékéről. Számomra ez nagyon is jó hír volt és az mind a mai napig.

Mielőtt a szemöldökök a plafonig ugranának, azt is megmondom, hogy miért nyugodtam meg. Ismétlem, nem örvendeztem, megnyugodtam!

Egy normálisan működő parlamenti demokráciában az ország házában helyet foglaló pártok tisztelettel és figyelemmel hallgatnak meg mindenkit, aki a választói képviseletében szólásra emelkedik. Nem mondom, hogy ha valaki hülyeségeket beszél, nincsenek pikírt beszólások, de a képviselők önbecsülése megköveteli mindenkitől a normális emberi magatartást.

Nem ez a helyzet a magyar Parlamentben. Leginkább azért, mert a Fidesz-KDNP, mint kormányzó párt, már a rendszerváltás óta durván inzultálja azokat, akik nem tetszenek neki. Leginkább persze nem a saját ostoba képviselőiket vegzálják, röhögik ki ordenáré módon, hanem minden esetben azokat, akik az ellenzék, vagy a parlamenti ellenfél soraiban ülnek, állnak, beszélnek, nyilatkoznak. Vagyis senki, aki nem Fideszes, nincs biztonságban tőlük. Nem idegen számukra a bevezetőben említett klakk intézménye sem.

Emlékezzünk csak azokra az évekre, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként szólásra emelkedett. Még mielőtt kinyithatta volna a száját, az egész díszes társaság felcihelődött és nagy székcsattogtatások, hangos beszólások kíséretében elhagyta a termet. Ez klakk volt. Durva és közönséges. Ráadásul hónapokig tartott. A politikai korrektségnek még csak a látszatára sem ügyeltek, mára pedig már azt is tudjuk, személyesen Orbán Viktortól, hogy a PC egy liberális marhaság.

Amikor meghallottam, hogy Iványi Gábort jelölték erre a számára eleve kilátástalan pozícióra, ráadásul egy hozzá semmiben sem mérhető illetővel, Novák Katalinnal szemben, nagyon nem tetszett a dolog. Mikor pedig kiderült, hogy nem ő fog felmenni arra a dobogóra, hogy elmondjon egy világrengetőnek szánt beszédet, akkor tehát megnyugodtam. Tudom ugyanis, hogy a 133 bátor nem fog visszariadni – sajnos Róna Péter esetében sem – a durva és visszataszító klakktól. Jó, hogy Iványi Gábornak nem kell ezt elszenvednie. A köztársasági elnöki széket Orbán Viktor már kiosztotta. Ezzel nem lehet mit kezdeni. Most. Hogy mi lesz április 3. után, azt majd az idő dönti el. És azok, akik elmennek szavazni az egyesült ellenzékre, hogy leváltsuk ezt a közönséges, parvenü, klakkőr kormányzatot és nyegle diktátorát.

Végül egy személyes megjegyzés. A tegnapi írásomban valószínűleg sikerült a tyúkszemére lépnem a Fidesz agit-prop osztályának, mivel egy egy évvel korábbi, poénos fénykép közzététele apropóján harminc napra korlátozták a Facbook fiókomat, ahonnan rendre megosztottam az írásaimat. Ezért-e, vagy másért, de legközelebb azt a fiókot csak április 3. után használhatom újra. A választások után. Addig innen jelentkezem és köszönöm mindenkinek, aki elolvassa a cikkeimet és olvassa az Új Népszabadságot.