Elfeledett történet

Posted by
Ferber Katalin
>Bevezető helyett
>Erőltetett lenne az elmúlt hetek orosz-ukrán és “NATO-tagállamok” konfliktusát az 1991 és 1995 között nagy orosz privatizációra visszavezetni. Az alábbi történet főszereplői és tevékenységük (valamint ezek következményei) azonban alkalmasak egyetlen fontos dolog illusztrációjára. Ez pedig a hagyományos kormányzati funkciók intézményekre és személyekre szóló kiszervezése. Az események tehát csaknem három évtizedesek, következményei máig hatóak. Tételesen, vagyis nevekkel és adatokkal bizonyítják, hogy a nagyhatalmi ambíciókra törekvők “átalakítása” csak átmenetileg sikeres, hosszú távon ennek következményei kezelhetetlenek.
Xxxxxx
1992-ben Kelet-Európában a munka nagy része már befejeződött. Szabaddá tették magukat az ott élők, s bár e szabadságnak rettenetes ára volt, a többség kénytelen volt vállalni.
Voltak ugyan “hezitálók” (például Szlovénia) de a többség elfogadta Jeffrey Sachs fiatal, energikus közgazdász sokkterápiára vonatkozó “javaslatait”, melyek elhozták a szabadságot, és a szabadesést végre minden keleteurópai társadalomnak.
Oroszország volt a nagy falat (akkor még a Szovjetunió), de az Amerikai Egyesült Államok vezető elit-körei, politikusok és közgazdászok, pénzügyi szakemberek és milliárdokat naponta kockáztató befektetők egyaránt tudták: a régió felszabadítása a kommunista ideológia tonnás terhe alól csak akkor lehet sikeres, ha a Szovjetunióban is megtörténik az átalakítás.
Történetünk innentől kezdve rövid, egyszerű, csaknem banális.
A kilencvenes évek elején járunk (1992-ben), a Szovjetunió felbomlott, Gorbacsov helyét Jelcin veszi át, A Harvard Egyetem Nemzetközi Fejlesztési Intézete kap megbízást az orosz privatizáció lebonyolítására. Segít ebben az amerikai adófizetők pénzéből folyósított 300 millió dollár, vagyis a Harvard intézetének néhány embere átveszi az amerikai külpolitikai stratégia egyik legfontosabb elemét: Oroszország átalakítását. Olyannyira, hogy az USA nyugati partnerországainak néhány szakértője is csatlakozott ehhez, hiszen pénz bőségesen volt erre. Az “álombrigád” az orosz Csubajsz klán tagjaival együtt, kormánydöntéseket hozott, hatalomra juttatott és hatalomból lökött ki orosz vezetőket, hiszen a piacgazdaságra történő áttérésnek az egyik legfontosabb politikai feltétele a “reformot” ellenzők kiszorítása volt.
Jonathan Hay jogász, Jeffrey Sachs közgazdász (aki már bizonyított Lengyelországban)Larry Summers a Harvard Egyetem (volt) rektora, majd az amerikai kincstár vagyis a költségvetésért helyettes vezetője,Andre Shleifer (Summers volt PhD diákja, személyesen is jó barátja) Nancy Zimmerman, Shleifer felesége , Al Gore elnökjelölt az ifjabb Bush elnökségért folyó versenyében, valamint Elizabeth Hebert, aki akkoriban még csak partnere, később felesége volt Hay-nek.
Remek csapat, remek eredményekkel.
Tevékenységük gyors, hatékony és mi tagadás, történelmi jelentőségű volt.
Orosz reformerekkel (röviden a Csubajsz-klánnal) összeállt tehát a csapat: a fenti gárda (Summerst kivéve) hozzálátott a huszadik század legnyereségesebb ügyletsorozatához, ami egyébként a sztálini harmincas évek koncepciós pereit és a második világháború emberi veszteségeit kivéve a legsúlyosabb demográfiai, gazdasági, pénzügyi és társadalmi katasztrófasorozat előidézője volt Oroszországban. (Az amerikai kritkus szakemberek némelyike Patyomkin privatizációnak nevezi az orosz privatizációt. ) Ez a csapat (Csubajsz aki akkor miniszterelnök helyettes volt és a Harvard-fiúk) voucher-privatizáció útján néhány száz milliárdos “megteremtéséhez”és milliók kisemmizéséhez vezetett az állami tulajdonú cégek privatizálásával. Ahogyan az egyik szakértő fogalmazott: a nagy bevásárlás nem volt más, mint törvényesített lopás, kifosztás és az így szerzett vagyonok gyors kimentése különböző nyugati pénzintézetek számláira.
Ne feledjük, hatalmas propagandagépezet segítette az állami vagyontételek fillérekért történő átjátszásában a csapatot.A Harvard közgazdászai a világ legjobbjai, a Csubajsz által összeválogatott orosz szakemberek pedig az USA médiájában a reformerek legjobbjaiként tűntek fel. Néhány hónap leforgása alatt az információk, törvények és rendeletek néhány ember kezében összpontosultak és ennek eredményeként az orosz állami (elsősorban ipari) vagyon óriási hányada néhány száz ember kezébe került. Ehhez az amerikai adófizetők pénze jelentős mértékben hozzájárult, anélkül hogy az amerikai közvélemény tudott volna arról, hogy valójában mi történik az orosz gazdaság “átalakítása” címén.
Történetünk az olvasó kímélete érdekében lassan a végéhez közeledik. A sikeres orosz átalakítás legnagyobb nyeretese a Harvardról érkezett tanácsadók, partnereik illetve feleségeik voltak, majd “munkájuk” végeztével mindegyikőjük visszatért hazájába és néhányuk humanitárius célokra fordította újonnan szerzett vagyona egy részét. (Al Gore környezetvédelem, Jeffrey Sachs szegény országok megsegítése.)
Érdemes megismételni: amerikai kormánysegélyek, nemzetközi szervezetek köztük a Világbank közvetlen és közvetett, óriási pénzügyi támogatása vált az amerikai (és orosz) szakértők magánvagyonává. Az ügy jelentőségét bizonyítja, hogy az amerikai pénzügyi ellenőrző szervek némelyike, felfedezve a visszaéléseket, pert indított a Harvard Intézete, a Harvard Egyetem, illetve az amerikai szakértőcsapat tagjai ellen. A Harvard Egyetemnek 26.5 millió dollár kártérítést, Sachsnak és Hay-nek 1 illetve 2 millió dollár kártérítést kellett fizetnie az amerikai kincstár számára. Summers lemondott összes pozíciójáról.
Régi történet ez, mégis gyanúsan friss. Azt bizonyítja ugyanis, hogy kölcsönös gazdasági és pénzügyi érdekek esetében nincs különbség rendszer és rendszer között. Az orosz társadalom elszegényedése és az orosz emigráció ugrásszerű növekedése olyan ár volt, mely magával sodorta a működő orosz demokrácia utolsó esélyét is.
Vlagyimir Putyin pontosan tudja, kik és mit köszönhetnek Oroszországnak. Abban kevésbé vagyok biztos hogy az USA is tudja ezt.
Az érdeklődők mindezt részletesen is elolvashatják Janine R. Wedel antropológus könyveiben tanulmányaiban és cikkeiben. Neki köszönhetjük, hogy mindez annak idején adatokkal alátámasztva nyilvánosságra került.