Hollywoodban sem könnyű az élet

Politzer Tamás
– Good morning, kézcsók, tízre rendelt ide a filmcézár úr, bemehetek?
– Monin…Tízre ? Már egy óra is elmúlt. Felőlem bemehet, de ő nincs…
– Tényleg. A szobája tök üres. Nekem mindegy, engem csak a csekk érdekel.
– Csekkfüzete meg sose volt.
– Áj tráj egen. Talán most sikerül, hehehe…
– Mooost ? Szerintem most sem.
– Jé, mégis itt van ! Most kelt fel a kanapéról. Nyújtózkodik ! Ásít is, és milyen fotogén így
szemüveg nélkül.
– Nem kell irigyelni. Álmában is dolgozik, álmodja a sok-sok sorozatot. Mostanában éppen
magyarul, ju nó ?
– De jó, én is folyton álmodozom…Innen száz millia, onnan egy ígéret, amonnan előre egy
fesztiváldíj, persze dolcsiban…
– Jó is az. Most viszont go into, mert ha teljesen felébred, rossz kedve lesz és a maninak
annyi, meg egy lyukas két centes.
– Tiszteletem miszter öööö, filmcézár úr…
– Najsztmítjú. Mondjad magyarul, én is tudok, nyóckerből immigráltam, tudd. És neked
Béla vagy egyszerűen miszter dájrektor, no Béla bácsi ! Ol rájt ? Tudom, te vagy, ööö,
Tibi. Áj nó, te rendezel és vagy bokáig rics prodjuszer.
– Ez is, az is. Kálmán a nevem, csak a stáblistán folyton Gabinak írják. Bocs a késésért.
Tudod, fél tízkor jutott eszembe, hogy a forgatókönyv nyolcadik oldalán kicsit üres a
dialógus. Át kellett írnom.
– Üres a nyolcadik oldal ? No problem, máj frend. Nem kell átírni. Üres oldal a legjobb, azt
támogatom 100 percent százalék !
– Ezek szerint szponzorálsz ? ! Hurrá !
– Mi hurrá ? Fakjú, brader, rémes, hogy miket álmodtam. Azt sem tudom, hol áll a fejem.
Pedig jó fej vagyok. Izé, hogy mondják jó fej magyarul ? Ja, ja, ja, kormánybiztos.
– Tényleg jó fej vagy ! Akkor mennyit kapok a filmhez ?
– Dont ran ! Ne szaladjál, filmboy. A kutyám se olvasta még a könyvedet. Én sem. Azt
mondta én sekretárim, át kéne írni. Túl dark, tök sötét. Mint a múlt vagy a fjúcsör.
– Nem gond, kinyomtatjuk a könyvet színes nyomtatón is.
– Hahaha. Gud poén, gud geg, meg van véve, majd én forgatok belőle szappankabarét. Áj
szink, a téma, szabdzsekt is baromra sötét. Szori, ööööö, hogy is hívnak ? Ja, Pali, nem,
Tibi. Ju no, én nem felejtek neveket. Libabőrös a hátam, ha a címet látom. Brrr… Mi az,
hogy Családírtó ? Familykiller ? A dramaturg úgy seggbe fog ezért …hogyis
mondják…rúgni, hogy…
– Bocs, Bálintkám, akkor nem olvastad. Nem kell szó szerint. A Családírtó nem cím, hanem
becenév, a főszereplő beceneve…
– Bece ? Nem ismerek ilyen színészt. Mindegy, akkor is sok a könyvedben a hirig. Nem,
nem szeretjük. Idill kell, hepi femili idill. Legyen veri big nemzeti bjutiful lájf, ju no.
– Izé, most mondjam vagy mutassam…Én az erőszak láttatásával tiltakozom a fennálló
idillikus…
– Sztop, sztop ! Ezt ne folytasd ! Ne tiltakozz ! End, end, ööööööö, és a sztóri elől-hátul full
fakingolás… Ár ju normál ? Fak it ! Szép, igazi szerelem, lav sztori kell, az igen ! Lány
fiúval. Fiú lánnyal. Papás mamás sötétben. Érted ? Meg sadhenolás, meg eljegyzés,
templomi esküvő, vőfély, plébános, rabbi, kinek mi. Ja, és nászút. Nászéjszaka előtt zéró
szex. És semmi petting ! Aztán sok-sok-sok gyerek. Keresztelő, malenolás, bérmálás,
bármicva, batmicva, tiszta drogteszt, válóper never, meg etcetera, ingyen bölcsőde meg
óvoda… Nagy, nagy családi harmoni…Nesze, lophatod ötletet. Ezt írjad, boy.
– Ez baromi jó. Átírjuk, ziher. Figyuzz, van egy jelenet, a vasárnapi családi ebéd. Az ugye
oké ?
– Ju no, nem olvastam, jön ettől étvágy ? Gondolom, eteted azt a sok szar multi-globál
konzerv levest, zacskós csipszet, fagyasztott csigabigát, botoxos derelyét, májkrémes
pudingot … Fújjjj…Ezeket nem enni, csak adóztatni, orrba-szájba.. Nem fizet ? Jön efbéáj
food büró. Ezt is írjad beléje.
– Bocs, izé, a csiga a francia főszereplő miatt…
– A csiga oké, de csak tésztában, a tyúklevesbe ! Írjad menű, máj frend, húsleves
csigatészta, aztán pacal, marha pöri galuskával vagy tarhányóval, rántott libatepertő,
disznósajtos parfé, valami izé. Vagy rántott zúza mákos slambuccal. Ja, töltött káposzta
pulicka öntettel, sült malacfarok nyikhaj módra…
– Süti?
– Én találjam ki a kateringet helyetted ?
– Áj szink, a süti…
– Sztop, filmboj ! Előbb iszunk valamit, jó ?
– Köszi, jól esne egy kapucsínó és szénsav mentes…
– Repi zéró, ju no. Báj dö vé magyar filmen kapucsínó !? Ár ju őrült ? Fröccs, broder, egy
stampó fröccs. Az origin hungarikum ju nó !
– Átírjuk ! A pörköltbe csili paprika mehet ?
– Magyar vagy te ? Csili ?! Csilivili? Szó nem lehet ! Csak ősies paprika…, hogy is…,
öööö,…Meg van, a sangháji az igazi.
– A gyerek menű legyen ?
– Mindent én ötleteljek ? Írjál bele, broder, a gyerekeknek…ööööö, fahéjas tejbe grízes
sztrapacskát. Mert ugye a felvidéki se kutya eledelen él…Kávé után legyen szivar, oké ?
Majd én hozok Kubából, nem kell nektek sorban állni a nemzeti tabak shopnál.
– Főnök, főnök, zseniális ötletem van !
– Neked ? Anli csak nekem zsenális. Nu, prezentáld, plíz.
– Ebből a könyvből nem forgatok filmet !
– Máj gad, hát, van isten ! A számból vetted ki. Plíz, hagyjál tovább álmodni. Báj, báj…
– Mit szólnál, ha a Családi kört filmesíteném meg ?
– Családi kör, családi kör…öööö…aranyos ?
– Igen, Arany János. Tudod, este van este van, ki ki nyúgalomba…
– Aranyapám ! Goldfáder ! Nekem mondod, pestinek ? Oda-vissza, átlósan, balról-jobbra,
kisbetűvel, nagybetűvel tudom, még ivritül is. Ezt tanítottam a halivúdi filmszkúl alsó
tagozatán a dráma tanszéken. Ez kell, ez kell, ebből oridzsinál hangérien mozi lesz, áj em
egri !
– Apám családja is egri…, én meg…
– Mi ? Nem olyan egri, te. Adok szótárt, jó ! Bajdövé, mennyi manit akarsz a családi körhöz
?
– Öööö, jogdíjak száz, sötéten bólogató eperfa lombja tizenvalahány, zúgó éji bogár úgy hat
milla. Elég húzós lesz, hogy a lomha földi békák szanaszét görögjenek… erre az
idomárnak minimum húsz milla, mert tuti, hogy Görögből kell hozni idomítható békát. Ja,
és az állatvédőket is meg kell kenni, hogy engedjék a kis nyulat simizni. Tudod, amit a
fater hoz a srácoknak. Összvissz, sacc egy milliárd…
– Vagy te veri big sztyupid ? Milliááárd ?!
– Nyugi, forintban !
– Oké, már megijedtem, hogy mexikói pesoban.
– Bájdövé, van másik szuper forgató könyvem. Az a munkacíme, hogy Egy gondolatolvasó
kampányfőnök titkos levelezése … Politikai krimi… Eredeti titkos másolatokkal…
– Sztop, veri big sztop ! Top szikrit ?! Az nem az én asztalfiókom, fak ju ! Próbálkozzál a…
Én nem hallottam semmit ! Sztendbáj a Családi körnél.
– Mikor kapom a pénzt ?
– Előbb csináld meg. Legyen premier……..ööööööööö… jövő hét…, nem, jövő hónap
huszadikán. Legyen tíz…., nem,…tizenöt millió néző és kapod tíz százalékpont előleg,
oké ?
– Ne haragudj, Béluskám, de ez nagyon durva ! Premier jövő hónap huszadikán ? Szó nem
lehet róla. Azon a napon nem érek rá, a kutyám be van jelentve a szájsebészetre és a csip-
cserére.
– Te tudod. Én ott leszek, a görlfrendem is, nem, inkább a nejem, naná. Lisszen, filmboj…
– Beszélhetnénk végre a pénzről ?
– Pénz ? Mint mani ? Beszéljünk. Áj em open. Nyitott vagyok. Nekem nincs. Adok
kolumbiai jelzálogcsekket. Ismered te csekk ? Kurva veri gúd. Vigyed csekket bankba, ott
van pénz, az ablakban. Ha ott nincs, valami kretén megint bekapcsolta a szélgépet és
elfújta a szél. Ha van pénz, szóljál nekem is, mert le vagyok égve…