Fellelkesült héjákról és sietős kakukkokról

Posted by

A Nyezaviszinnoje írása az Orosz tükörben

Mihail Mihajlovics Hodarjonok ezredes

Az oroszországi szakértői közösségben az utóbbi időben erősen meggyökeresedett a
vélemény, hogy még csak nem is lesz szükség bevonultatni a katonákat Ukrajna területére,
mert ezen ország fegyveres erői siralmas állapotban vannak. Egyes politológusok hangsúlyozzák, hogy Oroszország erős tűzcsapással meg fog semmisíteni gyakorlatilag minden a tüzérséghez és a páncélos csapatokhoz tartozó megfigyelő és kommunikációs rendszert. Tovább menve, szakértők arra a következtetésre jutnak, hogy Oroszországnak akár egyetlen megsemmisítő csapása elegendő lesz ahhoz, hogy egy ilyesfajta háború befejeződjön.
Hab a tortán: bizonyos elemzők különösen hangsúlyozzák azt a tényt, hogy Ukrajnában senki
sem fogja megvédeni a „kijevi rezsimet”.
Nem lenne könnyű séta
Kezdjük ez utóbbival. Azt bizonygatni, hogy Ukrajnában senki sem fogja védeni a rezsimet,
gyakorlatilag azt jelenti, hogy egyáltalán nem vagyunk tisztában a katona-politikai helyzettel
és a szomszédos ország széles néptömegeinek hangulatával. Ráadásul a gyűlölet foka (amely,
mint tudjuk, a fegyveres harc leghatékonyabb üzemanyaga) Moszkva iránt a szomszéd
köztársaságban nyilvánvalóan alulértékelt. Senki nem fogja Ukrajnában kenyérrel-sóval,
virággal fogadni az orosz hadsereget.
Úgy látszik, az Ukrajna dél-keleti részén 2014-ben történtekből senki nem tanult semmit.
Hiszen akkor is úgy kalkuláltunk, hogy az egész balparti Ukrajna egy hatalmas
örömkitörésben néhány másodperc alatt Novorosszíjává válik. Már rajzolták a térképeket,
kijelölték a leendő közigazgatási kádereket a városokba és régiókba, tervezték az állami
zászlókat.
De még Ukrajna ezen része orosznyelvű népességének nagy többsége (beleértve olyan
városokat, mint Harkov, Zaporozsje, Dnyepropetrovszk, Mariupol) sem támogatott ilyesfajta
elgondolásokat. A „Novorosszíja” projekt észrevétlenül kifulladt, csendben elhalt.
2022-ben felszabadító hadjárat – az 1939-évi mintájára – semmiképpen sem lesz! Ebben a
helyzetben a szovjet irodalom klasszikusának, Arkagyij Gajdarnak a szavai igazabbak, mint
valaha: „Láthatóan ránk most nem könnyű csata, hanem nehéz harc vár”.
„Kis vérrel hatalmas csapással”
Na most akkor nézzük „Oroszország nagy erejű tűzcsapását”, amivel úgymond, meg lesz
semmisítve „Ukrajna Fegyveres Erőinek valamennyi a tüzérséghez és a páncélos csapatokhoz
tartozó megfigyelő és kommunikációs rendszere”.
Már ebből az egyetlen kifejezésből látható, hogy ilyet csak politikai tiszt volt képes mondani.
Tájékoztatásul: hadszíntér-léptékű feltételezett katonai műveletek során az elsődleges
fontosságú objektumokra mérnek célzott csapást, és tömeges tűzcsapásokat hajtanak végre.
Megjegyezzük, hogy az operatív stratégiai tervezés során nem használunk „nagy erejű”
(valamint „közepes” és „gyenge” stb.) jelzőket.
És – hogy egy példát vegyünk – mi is az a „frontmértékű tömeges tűzcsapás”? Először is
megjegyezzük, hogy a tömeges tűzcsapásba a lehető legnagyobb számú hadra fogható erőt,
repülő eszközt, rakéta- és tüzéralakulatot, rádió-elektronikai harceszközt bevonnak, ami csak
rendelkezésére áll a front (operatív-stratégiai csoportosulás) parancsnokának. A tömeges
tűzcsapás a légierő egyszeri tömeges berepülését, az operatív-taktikai illetve taktikai rakéta
rendszerek két-háromszori rakétaindítását, a tüzérség néhányszori össztüzét jelenti. Ennek
során az ellenség vesztesége legfeljebb 60-70%-os.
Mi a legfontosabb ebben a vonatkozásban az ukrajnai konfliktusra alkalmazva? Kétségtelenül
a tömeges tűzcsapás a valószínűsíthető ellenségnek nagy veszteségeket okoz. De arra
számítani, hogy mindössze egyetlen ilyen csapásra összeomlik egy egész állam teljes
fegyveres ereje, azt jelenti, hogy a harci cselekmények tervezése, vezetése során féktelen
optimizmust tanúsítunk. Ilyen tömeges tűzcsapást a feltételezett hadszíntéri startégiai
műveletek során nem egyszer, nem kétszer, hanem sokkal többször kell alkalmazni.
Ehhez feltétlenül hozzá kell tenni, hogy a perspektivikus, rendkívüli pontosságú fegyverek az
Orosz Föderáció Fegyveres Erőinél nem állnak rendelkezésre korlátlanul. A „Cirkon” típusú
hiperszonikus rakéta egyelőre nincs rendszerbe állítva. „Kalibr” (tengeri indítású
szárnyasrakéta), a „Kinzsal” és X-101 (légi indítású szárnyasrakéta), és az „Iszkander”
rendszerhez való rakéta a legjobb esetben is csak százas nagyságrendben (a „Kinzsal”
esetében tízes nagyságrendben) áll rendelkezésre. Ez az arzenál természetesen nem elegendő,
ha le akarunk törölni a föld színéről egy Franciaország méretű államot, több, mint 40 milliós
lakossággal. Ukrajna pedig pontosan ilyen paraméterekkel rendelkezik.
A légi fölényről
Időnként az oroszországi szakértő közösségben állítják , hogy a feltételezett harci cselekmények Ukrajnában az orosz légierő teljes fölénye mellett fognak végbemenni,  ezérta háború rendkívül rövid lesz, a lehető leghamarabb befejeződik.
Közben valahogy elfeledkeznek arról, hogy az afgán ellenzék fegyveres alakulatainak az
1979–1989 közötti háborúban egyetlen repülőgépe, egyetlen harci helikoptere sem volt. A
háború ugyanakkor teljes tíz éven át folyt ebben az országban. Egyetlen egy repülő eszköze
sem volt a csecsen harcosoknak. Az ellenük folytatott harc mégis több évig tartott, a központi
hatalom erőinek rengeteg vérébe és áldozatába került.
Ukrajna fegyveres erőinek valamennyi ilyen-olyan légiereje mégiscsak van! Akárcsak
légvédelmi eszközei.
Mellesleg az ukrán (és semmiképpen sem grúz) légvédelmi rakéta erők érezhetően
megtépázták az orosz légierőt a 2008. évi konfliktusban. A harci cselekmények kezdetének
első napja után az orosz légierő vezetése az elszenvedett veszteségektől leplezetlen sokkot
kapott! Nem érdemes erről megfeledkezni.
Az „Ukrajna fegyveres erői siralmas állapotban vannak” tézisről. Kétségkívül, Ukrajna
fegyveres erőinek vannak problémái a légierő és a korszerű légvédelmi eszközök területén.
De el kell ismerni a következőket is: amíg 2014-ben Ukrajna fegyveres erőinek légiereje
tulajdonképpen a szovjet hadsereg szilánkjaiból állt, addig az utóbbi 7 évben Ukrajnában
létrejött egy minőségileg más hadsereg, teljesen új ideológiai alapon, számos tekintetben a NATO szabványai szerint. Rendkívül modern fegyverek és haditechnika most is érkezik, és a
jövőben is érkezni fog Ukrajnába az Észak-Atlanti Szövetség sok országából.
Ami Ukrajna Fegyveres erőinek leggyengébb pontját, a légierőt illeti, nem szabad kizárni,
hogy a kollektív Nyugat elég rövid idő alatt tud szállítani Kijevnek vadászgépeket a fegyveres
erők készleteiből – egyszerűen mondva – használtakat. Ugyanakkor ezek a „second hand”
repülőgépek taktikai-műszaki jellemzői alapján teljes mértékben felveszik a versenyt az orosz
légierő eszközparkja legtöbb repülőgépével.
Kétségtelen, ma Ukrajna fegyveres ereje jelentősen elmarad az Orosz Föderáció fegyveres
erőitől harci és operatív lehetőségei tekintetében. Senki nem vitatja ezt, sem Keleten, sem
Nyugaton. De könnyelműen sem szabad viszonyulni ehhez a hadsereghez. Ezzel kapcsolatban mindig
emlékeztetni kell Alekszandr Szuvorov mondására: „Sohase becsüld le ellenfeledet, ne
tekintsd ostobábbnak és gyengébbnek”.
Most akkor vegyük annak bizonygatását, hogy a nyugati országok nem küldenek egyetlen
katonát sem meghalni Ukrajnáért. Meg kell jegyezni, ez nagy valószínűséggel így is lesz. Ez ugyanakkor nem zárja ki, hogy Oroszország beavatkozása esetén Ukrajna fegyveres erői hatalmas mértékű segítséget
kapjanak a kollektív Nyugattól a legkülönfélébb fegyverek és haditechnika tekintetében,
illetve, hogy tömegesen szállítsanak neki mindenféle anyagi eszközt. Ebben a Nyugat
korábban példátlanul konszolidált pozíciót mutatott, amire – úgy tűnik -, Moszkva nem
számít.
Nincs kétség afelől, hogy az USA és az Észak-Atlanti Szövetség országai részéről elkezdődik
a lend-lease bizonyos reinkarnációja a második világháborúhoz hasonlóan. Nem kizárt az
sem, hogy Nyugatról önkéntesek áramlanak be, ráadásul elég sokan.
Partizánok és földalatti mozgalom
Végül pedig a feltételezett kampány időtartamáról. Az oroszországi szakértői közösségben
néhány órát – vagy tovább menve – néhány tucat percet mondanak. Közben valahogy
elfelejtik, hogy ezt már megtapasztaltuk korábban. A kijelentés, hogy „bevesszük a várost
egyetlen ejtőernyős deszant ezreddel két óra alatt” /Gracsov orosz honvédelmi miniszter
mondta ezt az első csecsen háborút megelőzően. a ford. /  klasszikussá vált.
Érdemes emlékeztetni arra is, hogy a hatalmas sztálini NKVD és a sokmilliós szovjet
hadsereg Nyugat-Ukrajnában a nacionalista földalatti mozgalommal több, mint 10 évig
harcolt. A mai helyzetben pedig könnyen elképzelhető, hogy az egész Ukrajna partizán-
mozgalommá alakul át. Ráadásul ezek az alakulatok minden további nélkül képesek működni
akár Oroszország területén is!
A fegyveres harc az ukrajnai nagyvárosokban amúgy is nehezen tervezhető-
prognosztizálható. Köztudott, a nagyváros a legjobb harci terep a gyenge és technikailag
kevésbé ellátott fél számára egy fegyveres konfliktusban.
A szakemberek meg vannak győződve arról, hogy a városi közeg a védőket segíti, lelassítja a
támadók mozgását, lehetővé teszi rekord mennyiségű harcos elhelyezését egységnyi területen,
kompenzálja a technológiai és létszámbeli hátrányt. Ukrajnában pedig nagyváros – beleértve
milliós lakosságúakat is – több van, mint elég. Így aztán az orosz hadseregnek az Ukrajna
elleni feltételezett háború során messze nem csak egyetlen Sztálingráddal és Groznijjal lesz
dolga.

KÖVETKEZTETÉSEK
Semmilyen ukrajnai blitzkrieg sem lesz. Megalapozatlanok egyes szakértők olyasféle
kijelentései, mint „az orosz hadsereg szétveri az ukrán fegyveres erők egységeinek nagy
részét 30-40 perc alatt”, „Oroszország képes megsemmisíteni Ukrajnát 10 perc alatt egy
totális háborúban”, „Oroszország szétveri Ukrajnát nyolc perc alatt”.
Végezetül a legfontosabb: fegyveres konfliktus Ukrajnával jelenleg gyökeresen ellentmond
Oroszország nemzeti érdekeinek. Ezért egyes túlzottan fellelkesült oroszországi szakértők
hajmeresztő fantáziáit legjobb, ha elfelejtjük. És a további tekintélyvesztés megelőzése
céljából többé ne is emlékezzünk rájuk.

Az Orosz tükör írása. Szerk. Szatmári István

A szerzőről: Mihail Mihajlovics Hodarjonok / Михаил Михайлович Ходаренок/ ezredes, az
Orosz Föderáció Fegyveres Erői Vezérkarának Legfőbb Operatív Igazgatósága 1-es számú
Főosztálya 1-es számú szakirány-csoportjának volt vezetője

Címkép. Orosz-belarusz hadgyakorlat