Amerikai belső ellentmondások

Posted by

Dobozi István

>Joe Biden amerikai elnök a klímaváltozást „egzisztenciális fenyegetésnek“ tartja. Nem
véletlen, hogy az ellene való küzdelem kormánya kiemelt prioritása lett. Például a
villamosenergia-szektort – már-már álmodozóan valószerűtlen célként – 2035-re
karbonsemlegessé akarja tenni. Hogyan? A megújuló, zöld energiaforrások rekord
tempójú felpörgetésével, amelyben kiemelt szerep – a mai energiamérleg-arány tízszerese
– jut a napenergiának. Vámháborúja keretében elődje, Donald Trump 15-30 százalék
közötti büntetővámot vetett ki a külföldi (nem csak kínai!) napelem panelekre, mivel őt
teljesen hidegen hagyta az éghajlatváltozás, sőt „liberális felültetésként“ becsmérelte.
Ezeket a magas vámokat még legjobb indulattal sem lehet a védővámokkal
összetéveszteni, mert Amerikának alig van versenyképes, hazai napelemgyártása.
Ezért általános volt a várakozás, hogy Biden elnök első intézkedései között lesz a
napelemeket jelentősen megdrágító és a klímaprogramjával homlokegyenest ellenkező
vámok eltörlése. Nem így történt: Biden magas, 15 százalékos szinten újabb négy évre
hatályban hagyta a külföldi napelemek java részére kirótt tarifákat. Szenvedélyes
klímaretorika ide vagy oda, győzött a kereskedelmi protekcionizmus. E téren (is) Biden a
született protekcionista elődje által mélyen kitaposott ösvényen halad.
És akkor még nem beszéltünk egy talán még kirívóbb paradoxonról. A politikai
reklám szintjén a dohányzásellenességben, a Big Tobacco elleni közegészségügyi
kihívásban a Biden-kormány übereli a korábbi washingtoni adminisztrációkat. Erre most
mit tesz? A koronavírus-járványra hivatkozva az adófizetők pénzéből 100 millió dolláros
támogatást ad a hazai dohánytermelőknek. Azon adófizetők kincstári befizetéseiből is jut
a szubvencióra, akiknek a tüdejét most tandemben támadja a cigarettafüst és Covid-19.
Egyes felmérések szerint az erős dohányosok körében a Covid-járvány sűrűbben szedi
áldozatait és fokozottabb náluk a súlyosabb megbetegedések kockázata.
A közgazdászok ezeket a jelenségeket nevezik – némileg felmentően – a
közpolitikák „belső ellentmondásainak“. A kormányok – olykor tudattalanul –
gondoskodnak róla, hogy a fenti kettőnél jóval több legyen belőlük – s nem csak
Amerikában.

A szerző a Világbank egykori vezető közgazdásza.