100% előleg, avagy miért nincs Oroszország az olimpián

Posted by

Szatmári István
>Moszkvai kereskedői tevékenységem során több orosz megkérdezte: hogyan tudsz te itt megélni? Itt
minden az átvágásra épül! Nem félsz, hogy rajta vesztesz? Erre én azt válaszoltam, hogy maximális
biztonságra törekedve, előre elkérem a pénzt. 100 százalékos előre fizetés. Fizetnek, én pedig
pontosan teljesítek jó minőségben.
– Miért hisznek neked? Miért fizetnek előre? – kérdezik a magyarok.
– Mert kell nekik, amit tőlem megkaphatnak. Nem először vásárolnak tőlem. Ismernek. Tudják, nem
csapom be őket.
– És ha azt mondják, hogy előbb szállítás, utána fizetés?
– Akkor udvariasan megköszönöm a lehetőséget.
– Nem sértődnek meg?
– Nem. Inkább ők tartanak attól, hogy én megsértődők, amiért be akartak csapni.
– De miért akartak becsapni?
– Mert ebbe születtek bele. Így szokás. 100 éve ebben a kommunista terror által megerőszakolt
országban ez a túlélési stratégia. Nem az összefogás, összekapaszkodás, egymás segítése, jóhiszem,
hanem a „Dögölj te meg ma, én majd holnap. Ki tudja mit hoz az éjszaka”. Szolidaritás csak szűk
családon belül létezik. Senki sem hisz senkinek. Hazugság, álnokság, csalás, gyanúper mindenütt.
Nem értik sokan, hogyan lehet, hogy az oroszok nem állami zászló alatt, nemzeti csapatként vesznek
részt az olimpián. Nem az orosz állam csapata van jelen Pekingben, hanem az orosz olimpiai
bizottságé. Ez a büntetésük. Nem tudni, meddig lesz ez így még, hiszen az oroszok folyton bizonyítják,
hogy mentalitásuk nem változik. Most éppen egy 15 éves, világelső műkorcsolyázónőjük keveredett
doppingbotrányba, amiből úgy sikerült egyelőre kikeverednie, hogy azt mondták, egy pohárból ivott
a nagypapával, aki szívgyógyszerként szedte a szert. Mindenki tudja, hogy ez szokásos ügyvédi
kitaláció, kihívó orcátlan hazugság. Csakhogy miért tegyék tönkre egy fiatal sportoló sportkarrierjét?
Az orosz sportolókra szükség van: ügyesek, színesek, hihetetlenül tehetségesek. /Azóta sajnos egy
sízőnőjük is lebukott. /
A nemzetközi sportközösség próbálja jelezni, hogy a csalás elfogadhatatlan. Az oroszokra azonban ez
nem hat. Sok orosz sportoló szeme előtt (sok más nemzet sportolója előtt is, ahol a sportsikerekkel
rezsimek büszkélkednek, létjogosultságukat akarván igazolni) a várható jutalom lebeg. Volt olyan
nagy verseny, ami után Moszkvában a Vörös Téren sorban álltak a Mercedesek, amiket kitüntetésük
után hazavihettek sportolók. A bődületes pénzjutalom mellett. Az olimpiai győzelem nem csak
népszerűség és dicsőség, hanem pénz. Nagy pénz a sportolónak és az őt körülvevő edzőnek,
orvosnak, gyúrónak stb. Ezért győzni kell minden áron. Az állam is érdekelt, mert a győzelem
bizonyíték a népnek: lám, mi jobbak vagyunk másoknál, erősebbek, ügyesebbek, okosabbak. Jobban
csináljuk! Nekünk van igazunk! Előre megyünk, nem hátra! Hol van már itt a sport, mint fiatalok
nemes versengése! A sportoló tőke, amiből hasznot lehet és kell húzni!
Összefogott hát az orosz állam és a sportból élők. A 2014-es téli olimpián az orosz sportolók az orosz
doppingellenes laboratórium aktív közreműködése mellett úgy doppingoltak, hogy a doppingszerek a
fülükön folytak ki. Meg is nyerték az országok versenyét. Besegített az orosz titkosszolgálat, az FSZB
is: a sportolók vizeletét közreműködésükkel tiszta vizeletre cserélték ki. Később sok orosz érmet elvettek, az orosz csapat jutalmát és az orosz nép győzelmi mámorát azonban évek elteltével már
nem szívhatták vissza.
A nemzetközi sportközösség kezdte felfogni, hogy az, ami a doppinggal Oroszországban történik, az
aláássa az egész sportvilág hitelét, sőt létét. Mindeközben az orosz sportolók és sportvezetők
áldozatnak tüntették fel magukat, panaszkodva, hogy valójában ellenfeleik, más nemzetek sportolói
áskálódásáról van szó, kiközösítik őket, az ártatlanokat, mert utálják a tehetséges oroszokat, s Putyin
elnök segítségét kérték (aki természetesen tudott mindenről).
A nagy manipulációknak van egy ősi ellensége, amit úgy hívnak: banánhéj. Nagy csalások, nagy
bűntettek nyomait el szokás takarítani. Az orosz doppinglabor működésének igazi funkciója, a
doppingoláshoz szükséges szerek és koktélok biztosítása és előállítása minden nyomát el kellett
tüntetni. Ha az információ emberekhez kötődött, akkor az emberekkel együtt. Majd’ egyidőben
elhunyt a doppinglabor vezetőjének két helyettese, ami után a vezető fogta magát és Amerikába
szökött, ahol kitálalt.
A keresztény világ tudja: a bűn csak akkor nyer bocsánatot, akkor nem ismétlődik meg, ha bűnhődés
és őszinte megbánás követi. Ilyesmiről Oroszországban szó sincs. Nincs vezeklés. Az orosz sajtó egész
egyszerűen nem beszél a problémáról. Az orosz polgár ugyanúgy figyeli az éremtáblázatot, a
sportolókat ugyanúgy megjutalmazzák, mintha mi sem történt volna. Az orosz sportolók ugyanúgy
állnak a dobogón. Igaz, a zene, amit játszanak, nem az orosz himnusz, a zászló, amit felhúznak
tiszteletükre, nem az orosz nemzeti zászló, de egye fene! Az orosz műkorcsolyázónő esete mutatja:
valójában minden a régi. Valentyina Matvijenko, az orosz parlament felső házának elnöke szerint az
ügy mögött nyugati titkosszolgálatok állnak!!
Meddig fog ez tartani? Amíg el nem jön egy demokratikus európai Oroszország az ő nyílt, szabad
légkörével. Azt ne kérdezzétek, hogy ez mikor lesz. De lesz! Jelcin idején és Putyin első két elnöki
időszakában már voltak jelei. Megérjük?
Addig azonban 100% előleg!

Címkép: Kamila Valijeva,  aki “nagypapája poharából ivott”