Róna Péter tévedései

Posted by

Dobozi István

>Róna Pétert jelöli államfőnek az ellenzéki szövetség, aminek a gyakorlati jelentősége a nullával egyenlő, mivel a mai parlamenti viszonyok között a Fidesz — még ebben a ciklusban — abszolut biztonsággal megszavazza majd saját jelöltjét, Novák Katalint, aki ezzel Magyarorszag első női államfője lesz. A jelölés ugyanakkor mutatja, hogy sajnos milyen szegény az ellenzék meritási bázisa, ha egy ilyen politikai szelkakakasnál alkalmasabb embert nem tudott találni még egy szimbolikus szerepre sem.

Róna Péter is tudja, hogy semmi esélye sincs, de a szereplési vágy nála mindent überel. Sokat vitatkoztam már vele, legutóbb annak kapcsán, hogy Orbán Viktort — oktalanul — talleyrandi szintű diplomáciai magasságokba röpítette az EU-val folytatott jogállamisági háborújában. Mellékelem az ennek apropóján írt “Róna Péter tévedései” című irásomat.
>Bolgár Görgy Megbeszéljük című Klubrádió-műsorának Róna Péter közgazdász volt a vendége. A beszélgetésről az ÚJNÉPSZABADSÁG részletes összefoglalót közölt. A téma a jogállamisági mechanizmus kapcsán a múlt héten kötött brüsszeli politikai alku volt. Róna Péter mindig is szeretett az árral szemben úszni, de amit ebben a műsorban megengedett magának vaskos túlzásokban az még az ő mércéjével mérve is szintugrás. Amit most Orbán Viktor Brüsszelben elért, az talán csak Talleyrandnak az 1814. évi bécsi kongresszuson aratott diplomáciai sikeréhez fogható, amikor nem sokkal Napóleon veresége után visszaállította Franciaország helyét az Európai politikai rendszerben” – mondta Róna drámaian, a fizetett politikai reklám műfajába vágó nagyotmondással.

Ahogy arra számos elfogulatlan hazai és nemzetközi értékelés rámutatott, a súlyosbodó európai járványügyi helyzetben sürgős kompromisszumra volt szükség, átmeneti politikai tűzszünetre a szembenálló felek között. Az Európai Tanács legutóbbi csúcsértekezletén elfogadott megállapodásban szereplő ad hoc, szűkített jogállami mechanizmus nem lép gyakorlatilag“ a közösségi jogrend híres, hetes cikkelyének helyébe, ahogy azt Róna Péter alaptalanul állítja. Borítékolható, hogy néhány hónapon belül jönni fog az Európai Bíróság ítélete a jogállamisági mechanizmusról, s még a 2022-es magyar parlamenti választások előtt döntés születhet az EU-pénzes szankciókról.

Számos jogi eszköz áll rendelkezésre az uniós jog érvényesítésének kikényszerítésére, ezen a téren nem változott semmi az Európai Tanács által elfogadott kompromisszumos nyilatkozattal, amely inkább volt költségvetési fókuszú, mint jogállami. Az Európai Parlament máris közölte, hogy ragaszkodik a jogállami mechanizmushoz. A mostani tűzszünet csupán arra volt jó, hogy a brüsszeli pénzcsapok végre megnyíljanak a legsúlyosabb válságban szenvedő tagországok haladéktalan pénzügyi megsegítésére. Ez élet-halál kérdése számos tagországban. Rendkívüli helyzetek rendkívüli megoldásokat követelnek.

Majdnem talleyrandi léptékű túlzás volt az is, amit a brüsszeli alku kapcsán Róna Péter az EU-ról mint érték- kontra érdekközösség kapcsán mondott: „Orbán Viktornak sikerült megvalósítania azt, amit a britek szerettek volna kilépésük előtt. Nem vitatták, hogy az EU nagyszerű vámunió és gazdasági közösség, de kifogásolták, hogy politikai értékeket akar behozni a tevékenységébe.” Ez a jellemzés is hamis, és indokolatlanul politikai világsztár-státuszt kölcsönöz a magyar miniszterelnöknek. Az egykor Angliában élt Róna Péternek kellene a legjobban tudnia, hogy az Egyesült Királyság mindenekelőtt gazdasági, nem pedig politikai okok miatt távozott az EU-ból. Számos felmérés szerint a brexit messze legfontosabb oka gazdasági kérdés volt: az unió egységes munkaerőpiaca, amely rövid időn belül toronymagas bevándorláshoz és emelkedő munkanélküliséghez vezetett a szigetországban. Maga David Cameron miniszterelnök mondta akkoriban: „a brexit ügyében az elszabaduló bevándorlás idézte elő a legdrámaibb hangulatváltozást.”

Charles-Maurice de Talleyrand-Perigord, a legendás francia államférfi forog Valencay-i sírjában, Egy provizórikus európai politikai alku kapcsán a magyar miniszterelnökkel egy napon emlegetik Budapesten.

A szerző a Világbank volt vezető közgazdásza