Posted by A téli játékokat nemcsak a világjárvány befolyásolja, hanem a kommunista párt eltökéltsége is, hogy elnyomjon minden olyan kihívást, amely próbára tenné a hatalmát.
>Evan Osnos
>New Yorker
>Aki 2008-ban Pekingben volt, amikor a város adott otthont a nyári olimpiai játékoknak, az csak keveset érezhetett meg az idei téli játékok hangulatából. Tizennégy évvel ezelőtt, a játékok előkészületei során a Kínai Kommunista Párt azt az üzenetet sugallta, hogy minden sztálinista jellegzetessége ellenére Peking elég magabiztos ahhoz, hogy a külvilágot befogadja. A város szélén lévő egyetemi kampuszokon az ókori Kína tudósainak szobrait állították fel, hogy a kormányzás, a diplomácia és a szellemi élet terén elért eredményeikről dicsekedjenek. Amikor azon a tavaszon a Pekingi Egyetemen egy történésszel ültem le beszélgetni, ő azt az elképesztő dolgot mondta,hogy Kína a Kaiyuan-korszak, a nyolcadik század óta nem volt ilyen „nyitott, erős és virágzó” mint 2008-ban..
Peking központjában egy látványos új művészeti komplexum emelkedett, amely kétszer akkora volt, mint a Kennedy Center, és amelyet Paul Andreu francia építész tervezett egy óriási, túlvilági tojás formájában világi étvágyat vetítve előre. Esténként, a játékok idején, ez az épület díszes látogatók parádéjának adott otthont, felléőpett a Dán Királyi Balett, a híres dél-koreai szoprán, Sumi Jo és a Helsinki Filharmonikusok. A megnyitóünnepség himnuszának, a „Peking üdvözöl téged” szövegét Albert Leung írta, Hongkong, az egykori brit terület kiemelkedő művésze, aki sokak meglepetésére megőrizte demokratikus hangjának nagy részét a sajátos, a kommunista párt által „egy ország, két rendszer”-nek nevezett politikai rendszer keretei között.
Manapság már szinte mindennapos dolog megfigyelni, hogy Kína politikai és diplomáciai arca mennyire megváltozott azóta. De ha csak egymás mellé tesszük a részleteket, akkor is megdöbbentőek. Amikor 2014-ben először törtek ki az Esernyőmozgalom néven ismert demokráciapárti tüntetések Hongkongban, Leung ennek szószólójává vált és egy egészen másfajta himnusz szövegét írta, a „Tartsátok fel az esernyőt” címűt, amely a Pekinggel szembeni ellenállást ünnepelte. Ahogy egyre több szabadságjog eltűnt Hongkongban, Leung dalait eltávolították a kínai streaming forrásokból, és ő később Tajvanra költözött.
A 2008 termékeny nyárának már előadói is átmentek a maguk megpróbáltatásán. 2017-ben Kína törölte Sumi Jo három előadását – ez volt a durva válasza egy olyan diplomáciai vitára, amelyet a két ország még mindig nem hevert ki teljesen. Az elmúlt években még Dániának és Finnországnak is voltak összetűzései Kínával, annak növekvő sarkvidéki ambíciói miatt. A dánok 2016-ban megakadályozták a kínaiak erőfeszítéseit, hogy megvásároljanak egy elhagyatott grönlandi haditengerészeti komplexumot, a finnek pedig egyre gyanakvóbbak a kínai befektetésekkel szemben.
És mégis, még a nyitottság olimpiai szépségversenyének kellős közepén is félreérthetetlenek voltak Kína tekintélyelvű ösztöneinek jelei. „Néha úgy érzem, hogy a 2008-as év fordulópont volt” – mondta nekem ezen a héten Teng Biao, egy kínai emberi jogi ügyvéd és tudós. „A Kínai Kommunista Párt hatalma és befolyása a csúcson volt. Kína valóban nyitott volt a világ felé, és elkötelezte magát az emberi jogok és a jogállamiság javítása mellett. De ha megnézzük a csúcstechnológiával végzett totális megfigyelést, a civil társadalom ellenőrzését, az emberi jogi tevékenységek és a másként gondolkodók önkényes letartóztatását, ez már akkor elkezdődött.”
Először 2005-ben találkoztam Tenggel, amikor az emberi jogi ügyvédek egy kis, de aktív csoportjához tartozott Pekingben, akik ügyesen kijátszották a cenzúrát – egyes esetekben bizonyítékokat és kiáltványokat terjesztettek külföldi csatornákon. 2008-ban, a játékok közeledtével egyre nagyobb nyomás nehezedett rá, hogy hallgasson. „Március elején elraboltak, őrizetbe vettek és megkínoztak. Az útlevelemet elkobozták, az ügyvédi engedélyemet pedig három hónappal a megnyitó ünnepség előtt bevonták” – mondta. Később, a tavasszal történt szabadulása után Teng hazatért. Amikor megpróbálta elhagyni a házát, hogy megnézze a szomszéd tévéjében a megnyitó ünnepséget, titkosrendőrök várták a lakóháza kapujában, és visszafordították.
Teng azonban továbbra is úgy vélte, hogy az emberi jogi visszaélések példáinak összegyűjtésével és nyilvánosságra hozatalával érdemi hatást gyakorolhat. Még mindig volt mozgástér a periférián; a kilencvenes és kétezres években uralkodó kínai vezetők – először Jiang Zemin(Csiang Cö-min), majd Hu Jintao (Hu Csin-tao) – alatt az aktivisták egy kis „ablakot” használtak, mivel az internet még túl új és túl bonyolult volt ahhoz, hogy a kommunista párt leigázza. De 2012-re, amikor Hszi Csin-ping lett a Kommunista Párt főtitkára, a biztonsági apparátus elkezdte kifejleszteni a tekintélyelvű high-tech teljes eszköztárát, kezdve az online viták gyors és részletes cenzúrázásával, és végül a mobiltelefonok valós idejű nyomon követésével és arcfelismerő szoftverekkel, hogy megakadályozzák a másként gondolkodók utazását és tompítsák a nyilvános tiltakozásokat, mielőtt azok nagyobb méreteket öltenének.
Hszi csúcsra emelése után néhány hónappal a korábbi „ablak” kezdett bezárulni. Teng elmondta nekem: „A Csiang és Hu korszakban a civil társadalom hatalma két évtizeden át növekedett. Így amikor Hszi Csin-ping hatalomra került, ő és a Kommunista Párt úgy tekintett rá, mint az egypárti uralomra jelentett fenyegetésre – a legnagyobb fenyegetésre. Az emberi jogi ügyvédek elleni fellépés 2013 márciusában kezdődött, és mostanra szinte mindannyiukat elhallgattatták vagy bebörtönözték.” 2014-ben, miután útlevelét visszakapta, Teng az első adandó alkalommal elhagyta Kínát. Most családjával az Egyesült Államokban él, és jelenleg a Chicagói Egyetem vendégprofesszora a Pozen Family Center for Human Rights-ban.
A 2022-es téli játékok első hete vegyes képet mutatott Kína legújabb önarcképéről. Voltak büszkeséggel teli pillanatok, különösen, amikor Kína megnyerte első aranyérmét szabad síelésben, köszönhetően az amerikai születésű tinédzser, Eileen Gu elképesztő teljesítményének, aki úgy döntött, hogy Kínáért versenyez, ahonnan édesanyja évekkel ezelőtt kivándorolt. Voltak provokatív pillanatok is. Miután hónapokig kerülte a külföldi vezetőket, Hszi barátságos találkozót tartott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, amelyen kijelentették közös szándékukat, hogy többek között „fellépnek a külső erők beavatkozása ellen”. A sífutó Dinigeer Yilamujiangot pedig, akit Peking ujgur származásúként azonosított, választották ki az olimpiai fáklyafutás utolsó emberének, válaszlépésként az Egyesült Államok által vezetett diplomáciai bojkottra, amely a Kínában, a többségében ujgurok lakta Hszincsiang régióban élő több mint egymillió ember internálásával kapcsolatos.
A téli játékok összességében egy visszafogott, elszigetelt esemény, amelyet nemcsak a világjárvány korlátoz, hanem a kommunista párt eltökéltsége is, hogy elnyomjon minden olyan kihívást, amely próbára tenné a hatalmát. A sportolók néma lelátók előtt lépnek fel; a riporterek nem merészkedhetnek a szállodák és a helyszínek „zárt körének” határain túlra. A fertőzésveszély csökkentése érdekében a pekingi szervezők sok embert robotokra cseréltek. Az étkezőben az ételek a mennyezetről lenyúló karokon érkeznek. Az aktivisták a kormányt a technológia egy sokkal károsabb alkalmazásával vádolják: egy olyan mobilalkalmazás manipulálásával, amely az egyének Covid-fertőzését igazolja, hogy megakadályozza őket az utazásban. Novemberben, amikor a Csangsa városában élő ügyvéd, Xie Yang megpróbálta meglátogatni egy bebörtönzött disszidens édesanyját Sanghajban, azt tapasztalta, hogyCovid státusza hirtelen vörösre változott, ami miatt nem repülhetett. A játékok elszigeteltségükben egy szélesebb időszakot idéznek, amelyet a kínai fiatalok a neijuan, azaz a „visszafejlődés” korszakának neveznek. Ez egy olyan időszak, amikor a nemzet vágya a győzelemre befelé fordult, ahelyett, hogy kifelé, a nagyobb kreativitás és kapcsolat felé terjeszkedett volna. Az elmúlt években a „visszafejlődés” egy olyan generáció szitokszavává vált, amely úgy érzi, hogy megfullad a lehetőségek megfogyatkozása, és ez az érzés a világ nagy részén érezhető, de Kínában különösen élesen jelentkezik, ahol a korábbi évtizedekben az új lehetőségek és az új potenciál még jobban kirajzolódott.
A 2008-as játékok idején Pekingben tartózkodott többek között Orville Schell, aki aThe New Yorkert tudósította Kínából, és most az Asia Society amerikai-kínai kapcsolatokkal foglalkozó központjának igazgatója. Schell a héten elmondta nekem, hogy azok a játékok „mindenféle izgalmas kérdést felvetettek arra vonatkozóan, hogy Kína merre fog haladni, hogy tovább fog-e nyitni vagy bezárkózik. Nem tudtuk”. Ezúttal Schell kaliforniai otthonából nézte végig a megnyitó ünnepséget, és megdöbbentette, hogy Hszii mennyivel nagyobb szerepet töltött be az eseményen, mint elődei. „Szerintem ez tényleg szinte az „új korszak”, a kínai sajátosságokkal rendelkező szocializmus megkoronázása, amikor Hszi Csin-ping ott állt fent egyedül, és elmondta a szentbeszédét” – mondta Schell. „Egyrészt annyira kétségbeesetten akarnak a világ részévé válni, és azt akarják, hogy tiszteljék őket. Másrészt viszont harcosan ellenzik, hogy a világ többi része számára megismerhetővé tegyék magukat. Ez egy igazi ellentmondás. Tulajdonképpen: „Méltók vagyunk a tiszteletetekre – és a félelmetekre”. ”
Politikai szempontból ez az olimpia a kínai naptár idei fő eseményének előzetesei A XX. pártkongresszuson, amelyet idén ősszel tartanak, Hszi szinte biztosan harmadik hivatali ciklusát kezdi meg, és ezzel egyszer s mindenkorra véget vetnek annak a kísérletnek, amely pontosan négy évtizeddel ezelőtt, 1982-ben kezdődött, amikor Teng Hsziao-ping megpróbálta megakadályozni a Mao alatt tragikus eredménnyel járó személyi kultuszt. Hszi a hatalom és az irányítás megörzése érdekében zéró toleranciát fogadott el a fenyegetések széles spektrumával szemben, beleértve a betegségeket, a zűrzavart és a másként gondolkodókat is. De azzal, hogy elzárja Kínát a világtól, azt kockáztatja, hogy olyan jövőt teremt, amely pontosan ugyanazokat a kockázatokat rejti magában, amelyek a múltban megingatták a nemzetet.