Stílusgyakorlatok

Posted by

Ágoston László

Tegnap egy barátom hat éves kislánya valamire azt mondta: “kurva”. Ő pedig hosszan magyarázta neki, miért ne használja ezt a szót.
“Tudnod kell különbséget tenni szép és csúnya szavak között!”
Én mindig is teljes spektrumában használtam a magyar nyelvet, számomra a káromkodás nem bűn. De valami fontosat mégis megértettem ebből.
Ez a barátom nem azt várja el a gyerekétől, hogy ne mondjon “csúnya” szavakat – hanem azt, hogy legyen tisztában a szavak súlyával, amit mond.
Igenis lehet valaki kibaszott ideges. Lehet valaki balfasz. Lehet valaki geci.
Nem attól lesz valaki tahó, ha – ahogy már írtam – teljes spektrumában használja a magyar nyelvet, hanem attól, ha nem veszi észre magát.
Számomra a faszszopó és a libernyák szavak között semmilyen színvonalbeli különbség nincs. Mindkettő végtelenül lealacsonyító, gúnyos, gyűlöletkeltő.
És például egy rádióinterjúban ordas nagy tahóvá teszi a használóját még akkor is, ha éppen Magyarország miniszterelnöke.
Amikor valaki egy másik emberre a “sivalkodik” igét használja, anélkül, hogy érezné, egy disznóval azonosítja a vitapartnerét, szintén nem kevésbé otromba. Olyan, mint aki szaros csizmában lép rá a bársonyszőnyegre, mert neki padló – padló.
Ezért tette a Fidesz Európa legbüdösebb szájú tahóivá a magyarok millióit: mert Bayer Zsolt és barátai nincsenek azon a szinten, mint a barátom hat éves kislánya.
Nem tud különbséget tenni a kocsmaasztal és a nyilvánosság, a bársonyszőnyeg és a döngölt padló között – és évtizedek kemény munkájával sikerült elhitetniük a követőikkel, hogy ez rendben van.
Azért az mégsem lehet egy kultúrország parlamentje, ahol konkrétan nem tudnék olyan szót mondani, amire az emberek kínosan éreznék magukat, mert a legdurvább kimondható állítást, a “hazaárulót” már tompává koptatta a mindennapos használat…
És az a tragédia, hogy ez szándékos volt. Bayer Zsolt és Orbán Viktor nem tahó. Tudták, mit tesznek.
Olyan ez, mintha a barátom szándékosan nevelné arra a kislányát, hogy ha valaki nem tetszik neki, picsának, fosnak és anyabaszónak nevezze.
Ha szándékosan vadítaná el, hogy ő legyen az egyetlen, aki aztán megbocsát érte neki, és senki máshoz ne tudjon kötődni. Végtelenül gonosz – de láthatóan sikeres – taktika lenne.
És ne érts félre: ahogyan sikerült az egekig korbácsolni az indulatokat és a sárga földig nyomni a színvonalat, alá kellett szállnia mindenki másnak is.
Üvöltözésben a csendes szó nem hallatszik.
Így ér egyre mélyebbre a spirál, így tapsol egy nagy csomó “másik” ember annak, ha interjúban lepatkányozzák az ellenfelet.
És az értelmesebbje undorodik, és az értelmesebbje elnémul. Miután a biológusprofesszort az utcán le lehet köpni, nem szakad le az ég a helyéről, nem áll oda mellé senki és nem fordul ki a közélet a helyéből, a jobbja elhagyja a kocsmát, ami korábban az ország háza volt, amik a közélet fórumai voltak.
Ilyenkor mindig jön a kérdés: jó, de mitől lesz jobb? Attól lehetne, ha újra lenne súlya a szavaknak. Ha ahogyan a barátom neveli a kislányát a “csúnya” és a “szép” közötti különbségre, úgy az ország sokmillió tahóját is újra helyre tennék, amikor gusztustalan nyelvet használ.
De várj… ezzel együtt a gusztustalan gondolatokat is szabályozni kéne… nem is jobban, mint ahogyan a gyűlöletbeszédről és uszításról szóló törvényeinkben az már rég benne van, és amiket ha betartanánk, nem lenne elég épület börtönnek.
Egy tahónak nehéz elmagyarázni, hogy tahó, főleg, ha az ország legnagyobbjainak a szájából is Brüsszelig lóg a kapanyél.
Ha az, aki tudna más lenni, szánt szándékkal tahó.
Látod, ez a bűn. Nem az, ha a kislány rosszat mond… hanem ha még bátorítják is erre, nem hogy csak elnézik neki.