Leonyid Ivasov altábornagy – Reflexió

Posted by

Fábián András
>Szele Tamás barátom remek írásban elemezte Leonyid Ivasov nyugalmazott altábornagy, az
Összoroszországi Tiszti Gyűlés elnökének, a Geopolitikai Problémák Akadémiája vezetőjének nyílt
levelét. „Az elnöknek és az Oroszországi Föderáció polgárainak” címezett nyílt levelet a Tiszti Gyűlés
több vezetője és tagja is aláírta. Fontos levél és fontos írás. Az Újnépszabadság átvette Tamás írását a hjuppa.hu-ból. Itt olvasható: https://ujnepszabadsag.com/2022/02/08/ivasov-altabornagy-levele-meg-az-orosz-tisztikar-egy-resze-sem-akar-haborut/
A nyugalmazott tábornok egyrészt kifejtette, hogy Oroszország nem bocsátkozhat háborúba
Ukrajnával, másrészt – mindenki megdöbbenésére – felszólította Putyin elnököt, hogy mondjon le,
mert kormányzása alatt az oroszág problémái nemhogy csökkentek volna, hanem számottevően
nőttek. Az emberek nem jobban élnek, hanem félelemben, s ezt a félelmet most már a háborútól
való rettegés is fokozza.
Nem csak az orosz és ukrán emberek félnek a háborútól. Jó okunk van nekünk, magyaroknak is
tartanai azoktól a negatív hatásoktól, amelyek elől – mivel rajtunk kívül állnak, és tőlünk és
akaratunktól függetlenül hatnak és fognak érinteni bennünket – kitérni sem tudunk. Könyörögve
kérem a Fideszeseket, hogy ne terheljenek azzal a blőd hülyeséggel, hogy Orbán meg Putyin, meg
orosz-magyar barátság, meg effélék. Egy ilyen határainknál zajló fegyveres összecsapást nem lehet
megúszni sima drukkolással, mint egy Honvéd-Gyirmót meccset (0-1).
Nem, nem okoskodni akarok. Egyszerűen csak ráncba ugrott a homlokom Szele kolléga cikkének
olvasása közben, amikor szemembe ötlött egy hozzászólás a huppa.hu oldalon. Bizonyos P.L. (nem közszereplő, ezért nem írom ki a nevét), nyugdíjas katonatiszt szemenszedett hazugságnak minősítette az írásban szó szerint idézett dokumentumot. Ezt írja, idézem:
„Ekkora átlátszó álhírt csak megrendelésre, vagy”sugallatra” lehet írni! Már az “íráshoz”; mellékelt
kép lebuktatja a”firkászt” hogy HAZUDIK! — Na,”hozzáértők”, trollok, ‘hívők”;, és Putyin ellenes
tollnokok, meg tudjátok mondani miért? — Egyébként, megtaláltam az eredeti”forrást”; is! Ha
valakinek mond valamit: “Ekho Moskvi”;! Az oroszoknál “külföldi ügynök”; – itt azt mondanák
(egyesek), hogy Soros által pénzelt – listán szerepel! (Olvasott, és hallgatott medium, de olyasmi,
mint a magyar 444.hu, vagy a SZER! Igazi álhír gyár!)”
Gondolom, nem kell külön felhívnom a figyelmet a „szerző” stíluselemeinek forrására. A Putyin-
ellenes, Soros által pénzelt, álhírgyár mutatja, hogy ki és mi állhat a háttérben. Amúgy az úr a
Szovjetunióban végzett nyugállományú tüzértiszt. Nyilván emiatt (is) szereti az oroszokat. Talán
emiatt van az is, hogy fel sem tudja tételezni egy magas rangú, nyugalmazott orosz tábornokról, hogy
egy háború- és Putyin-ellenes nyilatkozathoz a nevét adja. Úgy véli, hogy az ő értékítéletéhez
elegendő az ő katonai szakértelme. Nem is szólva az orosz lélekbe (Putyint is beleértve!) vetett
megingathatatlan hitéről és a tanulmányai meg a munkája során szerzett széleskörű
élettapasztalatról. Szele Tamás nem lett volna Szele Tamás, ha kézből nem kontrázta volna azonnal,
dokumentumokkal alátámasztva a hozzászóló lényegi „érveit”.
Innentől elnézést kérek az olvasótól, hogy személyes életem egy apró történetével folytatom ezt az
írást. Akit nem érdekel, az lapozzon nyugodtan. Nem lesz sértődés.
Édesapám, aki fájdalmasan korán hagyott itt bennünket, ugyancsak a Szovjetunióban végezte a
katonai akadémiát. Még nem volt 18 éves, amikor csatlakozott a sereghez. A háborús éveket 13-14
éves kamaszként élte meg Tiszacsegén, amely az alföldi páncéloscsata egyik helyszíne volt. Mesélt
arról, hogy hogyan bújtak a németek (és magyar szövetségeseik!) elől, és hogyan szabadították fel
őket a szovjetek, kemény és mindkét fél részéről számtalan áldozatot követelő harcokban. Gyerek voltam, tátott szájjal hallgattam apám és nagyapám meséit arról, amikor „átment rajtuk a front”.
Nem is bírtam megállni, hogy meg ne kérdezzem: „Apu, ha ilyen sokat szenvedtél a háborúban, miért
lettél te katona? Hát a katona az mindig háborúzik!” Apám elgondolkodott és csak annyit mondott:
„Tudod, fiam, én éppen azért lettem katona, hogy soha többé ne kelljen háborúban élnünk, se
nekem, se nektek, se senkinek.” Apám soha nem hazudott, és én minden szavát elhittem, mert az
csakis igaz lehetett.
Ivasov tábornok koránál fogva sem vehetett részt a II. Világháborúban. 1943-ban született, és
ugyanazt a Frunze Katonai Akadémiát és Vezérkari Akadémiát végezte, mint az édesapám. Nem
találkoztak, nem is találkozhattak sohasem. Az viszont egészen bizonyos, hogy mindketten ugyanúgy
gondolkodtak a világról. Az „igazi” katonának a béke és az emberek védelme a feladata, nem pedig az
ölés, a háborúskodás. Szerintem bolond az a katona, aki háborút akar.
A tények azt igazolják, hogy azok mindig biztonságos távolban és bombabiztos óvóhelyeken,
bunkerekben élik túl a háborúkat, akiknek az az agyában megfogan és akik azt kiprovokálják. Putyint
se vizionálja senki az első sorban, nem ő fogja rohamra vezényelni a gyalogságot pisztolyát lóbálva. És
– ne legyen senkinek sem illúziója – Orbán sem fog a Dnyeper partján hídfőállást elfoglalni. Ehhez
igen ütős anyagra lenne szükség. Vannak szerencsétlen magyar, orosz, és ukrán regruták, akiket a
rossz sorsuk arra rendelt, hogy meghaljanak ezek helyett. Mindennek persze csak akkor van
számunkra jelentősége, ha nem eszkalálódik európai méretűvé az orosz erőfitogtatás. Mert akkor,
kedves P.L., még Önt is berángathatják a szakértelme alapján a csalánt verni. Már persze, ha
emlékszik még, hogyan kell a tűzirányt meghatározni.
Érdekes probléma az is, hogy mi lesz a gyerekeinkkel, unokáinkkal. Megnyugtatna, ha Ön, mint képzett katonapolitikai elemző megerősítené, hogy orosz részről meg sem fordult senki fejében Ukrajna lerohanása. Az a lassan 150 ezres haderő (Már Szibériából és a Távol-Keletről is érkeznek a csapatok!), amely a határoknál felvonult, s amely már elfoglalta Belaruszt, csupán a tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzésére, majd az azt követő körtáncra érkezett a határvidékre.
Azt is megengedte nekünk a nyugdíjas tüzértiszt: „Nem muszáj ám velem egyetérteni! Ha
észrevétele van az általam leírtakkal kapcsolatban, akkor meg legalább legyen olyan, mint az “írás”
szerzője, aki nagyon tárgyilagosan, és argumentálva, megpróbálja megvédeni az általa leírtak
“igazságát”! Ez így lenne normális, és nem “zsigeri” mások részéről is!” Arról, hogy miért tette
idézőjelbe az írást és annak igazságát, nem tudom, de a sejtésem azt súgja, hogy Szele kolléga
dolgozatát sem írásnak, sem igazságnak nem tekinti, a saját hozzászólását viszont érvekkel gazdagon
megspékelt realitásnak tartja.
A minap volt egy hasonló vitám hasonló témában a Békekör nevű, sehol be nem jegyzett, átlátható
háttér nélküli „szervezet” „vezetőjével”, aki észérveim és az általam bemutatott dokumentumok
alapján a „maga részéről” azzal zárta le a „vitánkat”, hogy ő a továbbiakban engem „nem tekint
vitapartnernek”. Ultima ráció! Érdekes módon ő is Putyint dicsőítette és hazugságnak nevezte azt,
hogy Oroszország háborús feszültséget generál.
Summa summárum, ami azt illeti, én a magam részéről örülök, hogy Oroszországban élnek olyan
katonák, mint Ivasov tábornok.