A szerző  előre jelezte a galád orosz szándékokat

Posted by
Olvasói levél
>Orosz Bernát
>A magyar politika nem kormánypárti oldala, magatartása alapján  úgy tűnik, demonstratív módon nem háborúellenes, de taktikai okokból – például áprilisi választás miatt – erről sunyi módon hallgat, mint amikor a finom úrilány, az ünnepi asztalnál  egyet szellent. Ez a  rejtett háborúpártiság érvényes,az ellenzék, magát- valamilyen tragikus félreértés következtében – “baloldalinak” nevező, materiálisan mohó és egyben minimális szociális érzékkel rendelkező,elkötelezett tőke és globalizmuspárti részére is, a  “liberális” címkét viselő, kritikátlanul atlantista, kapitalistabarát, urbánus szárnyra is, a “megjavult, és fékezett habzású”  nemzeti radikális erőkre is, a hatalomra vágyakozó- mert onnan  kiszorult – konzervatívok kicsiny klubjára is.
Az ellenzékhez köthető, írott és elektronikus sajtó, valamint a – szelektív hallású – szimpatizáns közösségi média túlnyomó többségének, háborúban reménykedő, leplezetlen oroszellenes atmoszférája, azonban semmiben nem különbözik a nyugati  tömb bődületes energiájú propagandakampányától, melynek az a lényege, hogy Oroszország agresszor, meg  kell leckéztetni,  különben is tudja már a vodkaszagú ruszki, hogy hol a helye a nap alatt.
 A kormánypárti oldal és sajtó “oroszbarátsága” a hazai és az oroszországi politikai berendezkedés  hasonlóságával (autoriter, tekintélyelvű nacionalizmus, az alapvető szabadságjogok megnyírbálása, biodíszlet parlament,a társadalom legyűrése), illetve
bizonyos érdekek (globalizációellenesség, nemzetállam mindenek felettisége, nemzetközi szintű etnikai, vallási és kultúrharcban az önvédelem jogának szüntelen hangoztatása, energiapolitika, szembenállás az EU-val, illetve magyar részről “Brüsszel bürokratáival”)  egybeesésével magyarázható.
Mellesleg, az a sokat emlegetett “muszkapártiság”, az orosz  külpolitikai és biztonsági érdekek és
 lépések nem teljesen egyoldalú – azaz USA-NATO álláspontú – bemutatásában merül ki.
Visszatérve az ellenzéki sajtóhoz. Február 3.-án jelentette be a Pentagon szóvivője, hogy Oroszország egy hamis video közzétételével akar háborút indítani Ukrajna ellen. A sajtótájékoztató, a bizonyítékokkal kapcsolatban minden konkrétumot nélkülözött,  az újságírók a szíves tudomásulvétel után és lényegi kérdések feltevése nélkül távoztak. Szeretném felhívni a figyelmet a magyar  sajtó pionír szerepére, mivel kies hazánkban, már január 29.-én “Gólya, gólya, Gliwice” című, látnoki írásában, a szerző  előre jelezte a galád orosz szándékokat, nevezetesen az “Újnépszabadság” oldalán.(Információs háború pedig nincs, “titkosszolgálati kiszivárogtatások”, “háborús hangulatkeltés”, “ideológiai firkászok” nem léteznek, egyébként is, rossz az, aki rosszra gondol.)
A hírrel kapcsolatos ellenzéki – egyébként dinoszauruszi reflexgyorsaságú – sajtóreakció önmagáért beszél. Az RTL Klub TV, február 5.-ei híradójában, a következő szavakkal kommentálta az információt: “Kérdésekkel provokálta az amerikai külügyminisztérium szóvivőjét egy újságíró”. Már a felkonferálás is beszédes, azaz, ha egy újságíró kérdést mer feltenni- ami egyébként a dolga- egy amerikai külügyi tisztségviselőnek, akkor a médiamunkás nem más mint agent provocateur. Nehezen lehet szabadulni attól a  gondolattól, hogy a hazai ellenzéki sajtó többsége, de a “független, objektív” besoroláshoz ragaszkodó szereplők is (RTL Klub TV),  az USA-NATO-EU triumvirátus politikai megnyilatkozásait, közléseit, előfeltétel és minden további ellenőrzés nélkül lelkesen elfogadják és propagálják.

Címkép: A “Gólya, gólya, Gliwice” írás illusztrációja, orosz alakulatok az ukrán határ közelében (légifelvétel)