Levelével mindenkinek ártott, nem utolsósorban magának

Posted by

Ágoston Hugó
>Megrendülten olvastuk Csűry István püspök kampánybejegyzését, választási korteslevelét. Hirtelen olyan sok minden jutott eszünkbe, mintha főbekólintottak volna, másodpercek alatt lepergett agyunkban életünk filmje, de ilyen lehet a villámcsapásszerű megvilágosodás is. Eme sokkkörülmények között ne keressenek rendszert, logikát vagy pláne vörös fonalat az alábbiakban.  Először az epistola néhány szívdobogtató kifejezését idéznénk:
– „nemzetünkhöz méltó értékrend”
– „köszönet jár ezért Orbán Viktor miniszterelnök úr vezette FIDESZ-KDNP kormánynak” – ti. a szavazati jogért (a névelőt nem mi hagytuk el)
– „az EP megveszekedett bürokratáinak támadásai”
– „baloldalról oldalgó szélhámosok”
– „a magyarságot szerte ebben a világban belső megosztó árulói megfékezésével is küzdő nemzeti és keresztyén kormány” (?)
– „bukott kommunizmusból és új kommunisták”
– „új sorosok hazárd játéka, márkásnak hazudott zajok”
– „hangzatos elnevezések mögött nemzetárulás, hízelgő testvéri mosolyok mögött a nemzeti tudat felszámolása új internacionálé ördögi oltárán” – ez a legszebb, az ördögi oltár, szinonimákkal: sátáni oltár, diabolikus oltár, pokoli oltár, démoni oltár, luciferi (!) oltár, alvilági oltár, kísérteties oltár… nem mi kezdtük…
– „A mi feladatunk most csak annyi, és ez nem sok, de annál inkább lényeges, hogy szavazatunkat küldjük el.” Hát igen, erről van szó, a püspök úr nem csűri-csavarja sokáig.

*
Egyházi kortestempók voltak és lesznek. Amikor konfirmáltunk, a Heidelbergi Kátéból – a Mik azok a szakramentumok tétel mellett – azt húztuk ki: Mit követel tőlünk Isten Törvénye?, és máig betéve tudjuk a választ: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. A már a kínaiak által hirdetett gondolatnak a változatos megnyilvánulására a mai magyarországi politikai életben egyre több példát találunk.
A püspök úr félreérthetetlenül céloz az erdélyi értelmiségiek állásfoglalására, a visszhangos petícióra, amely pont ezt a második parancsolatot eszményíti, ennek jegyben született. Azzal a kifejezett céllal, hogy a magyarországi politikusok segítsenek párbeszéd révén javítani az erdélyi magyarok megítélését. Az elismerés helyett azonban a petíció négyszáz aláírójáról most kiderül, hogy “nemzetünk életét még mindig kísérleti terepnek gondolják, kísérleteznek bukott ideológiák és hatalmak visszacsábításával…” Szegény fejünk, mi lesz velünk? Püspök urunk ezek szerint vagy nem olvasta az inkriminált állásfoglalást, vagy szövegértési problémái vannak. De az is lehet, hogy csak lojalitási rohama, megfelelési kényszere. Meggyőződésünk, hogy levelével mindenkinek ártott, nem utolsósorban magának.

Új Hét