Ötvenkét embert a “társa” öl meg az országban

Posted by

Bodó Viktória Booklány írása Jess Hill: Mert kihozod belőlem az állatot című könyvéről

Gondban vagyok ezzel a könyvvel, pontosabban nagy a súly a vállamon. Úgy kellene megírni, hogy utána mindenki olvassa el, dolgozza fel és végre indítson el valódi diskurzust. Túllépve az áldozathibáztatások, internetes trollkodások és szerecsenmosdatások mocskán, egy országban, amelyik nem ratifikálja az Isztambuli Egyezményt, áldozatvédelem helyett „nőügyekkel nem foglalkozik”, a gyerekek védelme pedig kimerül a szalmabábokkal való hadakozásban és az abortuszon átesett nők megköpködésében. Nehéz megfelelő szavakat találni olyan közegben, ahol kizárólag a születés pillanatáig védelmezik az emberi életet, után meg csak szorítsd össze a fogad, hamarabb szabadulsz… Az az évi ötvenkét ember, akit a „társa” öl meg ebben a országban, úgyis csak statisztikai adat. Méghozzá nem covidos, tehát nem olvassa el senki.

Hetek óta nézegetem az oknyomozó újságíró, Jess Hill díjnyertes kötetét: hogyan írjak tényirodalomról a kiüresedett szavak korában, hogyan beszéljek túlélőkről, amikor már mindenki az? Hogyan legyek tényszerű, nem túlzó, de kellőképpen figyelemfelkeltő? Ül a lelkemen ez a kötet hosszabb ideje a megszokottnál, de most, amikor a végtelenül bátor Szilágyi Liliána előállt a bántalmazása történetével, talán lesz rá fogadókészség, legalább olvasói oldalon. Ugyanis sokkal gyakoribb ez, mint hinnénk, fájdalmasan gyakoribb annál, mint elképzelni tudnánk.

Jess Hill négy éven át kutatta a témát: a bántalmazó, mérgező, életveszélyes, lélekromboló és testgyilkoló kapcsolatok legmélyebb bugyrait hazájában, Ausztráliában. Ebben a négy évben a túlélők történetein keresztül megjárta a poklot, és minden bizonnyal a lelke és az agya egy-egy darabja örökre ott is maradt. Túlélőket írok áldozatok helyett, és okkal teszem. A legújabb vonatkozó kutatások fényt derítettek ugyanis arra, hogy a párkapcsolati erőszakot (legyen az lelki, testi, financiális vagy verbális) alkalmazók, akarva vagy ösztönösen, de ugyanazt a metódust alkalmazzák az áldozatuk megtörésére és átformálására, mint ahogy a világháborús (és későbbi) hadi- és nem hadifogolytáborokban tették, de ugyanez a metódus tartja hatalomban Észak-Korea bűnös rezsimjét is. A módszer neve: agymosás.

Egyben ez a válasz arra kérdésre is, hogy a bántalmazott fél miért nem menekül el, amikor lehetősége van rá, miért nem lép ki a kapcsolatból, miért nem menti az életét vagy a gyerekei életét. A válasz a metódus ördögien aljas mivoltában rejlik: azért nem mennek el, mert a hatalom megszerzésének folyamata olyan apró darabokra szedi az alanyt, majd marionettfigurát épít fel belőle, ami/aki csak azt a valóságot látja, amit az elkövető enged látni. Már nincs ereje, nincs képessége arra, hogy bármiben is ellenálljon: azzá válik, amivé az elkövető tette őt: egy semmirekellő, semmirevaló, életképtelen, gondolkodni sem képes emberi hulladékká. Összetört robottá.

Mindezt rettenetesen nehéz beemelni gondolkodásunkba, azonban feltétlenül szükséges. Amíg ugyanis ezt nem tesszük alapvetéssé, nem tanítjuk-tanuljuk meg a technikák felismerését, elkerülését, a megfelelő nyelvezetet, amíg nem lesz ez a könyv tananyag az iskolákban, felügyeleti szerveknél, rendvédelmi testületeknél, és mindenütt, addig bajban vagyunk. Addig nem látjuk az áldozatban a bűntelenséget és nem tudjuk kifogni az elkövetők vitorlájából a szelet. Amíg egy olyan országban, mint Ausztrália, amelyik társadalmi diskurzusban fényévekkel jár előttünk, de ahol minden hatodik (!) nőt ért már a bántalmazás valamilyen formája, addig belegondolni sem vagyunk képesek, mi lehet a helyzet Magyarországon. (A szomorú aktualitású napi hírekre, meg a rendőrnő esetére is tessék azért gondolni.)

Az igazságszolgáltatás nem áll az áldozatok oldalán, a közbeszéd ellenséges, egy nőnek pedig zavaros, ostoba szabályok tömegének kell megfelelnie: több viselkedési, életviteli szabályt kell követnie, mint a vallásos zsidóknak, hogy joga legyen létezni. Józsi olyan jó ember, kedves, jóképű, szereti a családját, a felesége meg mindig is egy ribanc volt, nem igaz? Biztosan nem veri, egészen biztos, hogy nem fosztja meg a pénztől, az önbecsülésétől, nem bontja le naponta módszeresen a nő személyiségét. Egyébként is, el is lehet menni, ha nem olyan jó neki, de kell a kényelem meg a jólét. Milyen anya az olyan, amelyik hagyja, hogy a gyereke átélje ezt?

A „Minek ment oda?” jelenségéről beszélek.

Ennek a könyvnek, szakértői segítséggel, jelen kellene lennie mindenütt, hogy végre ne a tettesek győzzenek. Egy emberként kellene a túlélők mellé állnunk, ahelyett, amit most teszünk. Mi, a magyar társadalom.

Szerkesztő kollégám félve adta nekem ezt a könyvet, pedig én bírom a gyűrődést. A tizedik alkalom után már nem számoltam, hányszor fordult fel a gyomrom, hányásig. (Nem a kiváló fordító, Dobos Lídia hibája.) Ezt nem tudom, nem akarom és nem lehet szebben írni. Ez a könyv hiánypótló, végtelenül alapos, erőteljes és nagyon nagy munka eredménye. Dokumentum és egyben kiáltvány az áldozatokért, mert égető szükség van rá. Tudnunk kell, hogy soha nem a sötét mellékutcák, az éjszakai járatok, a klubok mosdói a legveszélyesebb helyek egy nő számára, hanem a saját otthona.

Ausztráliában minden hatodik nőt ért már bántalmazás.
Az USA-ban minimum napi két nő meghal a kapcsolatában.
Magyarországon heti egy nőt a saját kezével öl meg a partnere.
Magyarországon egy nőt 60%-ban partnere vagy általa ismert személy fenyeget.
Magyarországon a 15 évesnél idősebb nőket fizikai erőszak 19%-ban, szexuális erőszak 7%-ban éri parnertől, és 12% illetve 3%-ban idegentől.
Magyarországon egy nőt a nem partnertől elszenvedett fizikai erőszak is 41%-ban az otthonában ér.
Magyarországon a tényadatok alapján egy nőt súlyosabban bántalmaz fizikailag a saját partnere, mint egy idegen.
Magyarország nőügyekkel nem foglalkozik.
Minek ment oda?

Jess Hill

A teljes írás elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Jess Hill: Mert kihozod belőlem az állatot.
A párkapcsolati erőszak szörnyű hétköznapisága

Fordította: Dobos Lídia
Alexandra Kiadó, Pécs, 2021
464 oldal, teljes bolti ár 4499 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3374 Ft,
e-könyv változat 3374 Ft
ISBN 978 963 447 9840
ISBN 661 000 030 3304

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az ausztrál Victoria állam párkapcsolati nonstop segélyhívó vonalára átlagban hárompercenként fut be egy telefon. Sok nőnek nem ez az első hívása; átlagosan nyolc alkalommal térnek vissza bántalmazó partnerükhöz, mielőtt végleg kilépnének a mérgező kapcsolatból. Bár ösztönösen a sötét sikátoroktól félünk, otthonaink sokkal gyakoribb, hétköznapibb helyszínei a testi és a lelki erőszaknak.
Mert kihozod belőlem az állatot az elmúlt évek egyik legnagyobb visszhangot keltõ tényirodalmi könyve lett, amely elnyerte a rangos ausztrál irodalmi kitüntetést, a Stella-díjat.
…kimerítõ alaposságú, elborzasztó és meggyőző tanulmány a párkapcsolati erőszakról és annak rengeteg formájáról és álcájáról. – Booklist
Egy egyenlőtlen társadalom egyenlőtlen helyzetet teremt. Ez a könyv érthetõen, átélhető személyes példákon keresztül mutatja be a párkapcsolati erőszakot – és a saját felelősségünket ebben. – NANE és PATENT Egyesület

A KULTÚRAKIRAKAT
%d bloggers like this: