Anti-Árvácska

Posted by

Háy János Mamikám című könyvéről

Kalla Éva
>Idén nyáron jelent meg az Európa Kiadó gondozásában a Mamikám című könyv. Már akkor is gyanakodtam, milyen lehet az a könyv, amiben a főszereplő cigány nő a nem cigány jótevője ellen fordul. Barátaim azt mondták, ne ítélkezzek, előbb olvassam el a könyvet. Nos, elolvastam. Elég nehéz volt.
A történet mintha egy tettes rendőrségi vallomása volna. De annak sem felel meg, mert ott konkrét személyek vannak, akiknek van nevük, felelősségük, akik mással összetéveszthetetlenek, cselekedeteik és mondandójuk csak rájuk érvényes. Háy János könyvében a főszereplő névtelen, lehet bármelyikünk: te, én, ő, mert egyetlen jellemzője van: CIGÁNY! Nem olvasunk érzelmekről, jellemről, felelősségről, katarzisról, de mindent olvashatunk mocsokról, romlottságról, amit az író a nyomorban és szegénységben, kiszolgáltatottságban élőkről elképzel, gátlástalanul romákra vetítve az összes elfojtását.
A világirodalomban és a magyar irodalomban is számtalan formában van hagyománya a szegénység, a nyomor és kiszolgáltatottság ábrázolásának, Móricz Zsigmond Hét krajcárjától az Árvácskáig, vagy éppen Móra Ferenc, Rideg Sándor és Gelléri Andor Endre novelláiban. És akkor még nem beszéltünk a tényfeltáró szociográfia kiemelkedő műveiről. Valamennyit az empátia, az esendőség iránti szolidaritás jellemzi. Ezzel az irodalmi hagyománnyal szakít látványosan Háy János.
Mert ha cigányokról van szó, büntetlenül ki lehet nyilvánítani, hogy náluk elkerülhetetlen a deviancia, a bűnözés és annak minden fajtája: gyermekbántalmazás, szexuális abúzus és pedofília, lopás, rablás, betörés, alkoholizmus, drog, emberkereskedés, prostitúció. Minden mocsok, amit a cigányokra általánosságban kivetítenek az előítéletesen gondolkodók, ránk zúdul ebből a könyvből. És cigányok esetében persze nem maradhat ki a nevelőintézet, megjelenik a monológban a cigány nők túlfűtött szexualitásáról alkotott mítosz és általában a cigányok állatias szexuális ösztöne.
A szociálpszichológia azt tanítja, az ilyen bűnbakkereső előítélet-gyűjtemények mögött elfojtásokat kell keresnünk. Amit a gyűlölködő nem mer megtenni, megcselekedteti bűnbakjaival, akiket felruház a tilalmas, ámde általa vágyott cselekedetekkel.
Több cigány és nem cigány barátom mondta, hogy nem tudta a könyvet végigolvasni, mert egyszerűen kifordult a gyomra, olyan tömény erkölcsi romlottságot sorakoztat fel az író benne.
Ahogyan Háy fogalmazott, érzékenyíteni akart. Kit és mire? Jobban mondva, ki ellen? A könyv ugyanis véleményem szerint gyűlölködésre, megvetésre tanít. Nem vitatom, hogy a nyomorban tengődőek hajlamosabbak a törvényt semmibe venni az életben maradás magasabb rendű elvárásának megfelelően. A baj ott kezdődik, hogy a főszereplőnek nincs neve, nem tudjuk azt sem, hogy szép vagy csúnya, kövér vagy sovány, cigánynak néz ki vagy nem, nem tudjuk, hogy hány éves lehet az elbeszélés pillanatában, egy arctalan „cigány nő”, akinek így a jelleme és a cselekedetei ráhúzhatók bárkire, aki cigány, szegény és vidéken él.
Mit szólnátok, romák, ha ilyen sorokat olvasnátok egy tíz év körüli lányról a felnőtt romungró nő visszaemlékezésében, amikor anyja oláhcigány élettársáról beszél: „oszt a nővéremet belökte a szobába, az anyám meg hatta, pedig még én is tuttam  micsiná vele (…) Kicsi vótam, de még én is gondótam rá, hogy milyen lehet, meg undorottam is, de az is eszembe jutott, hogy azé undorodok, mer nem velem csinájják.”
Ha csak ez az egy ilyen mondat lenne a könyvben, már az is elég okot adna a felháborodásra, mert itt az erkölcsiség nélküli „cigány” szexualitás minden bűn elkövetésének legfőbb kiváltójává emelődik.
Három dolgot említenék még. A fiatal nő a vallomásában mindig elítélően beszél az oláhcigányokról. Szerinte az oláhcigányok olyan romlottak, hogy velük érintkezni sem volna szabad. Egy bűnöző szájába adva ez még sokkal visszatetszőbb. De a legfelháborítóbb mégis az, hogy a cigány még a nem cigány jótevőjét sem kíméli, ha érdekei úgy kívánják, s ha úgy adódik a helyzet, akár a megölésétől sem riad vissza.
És akkor még nem beszéltünk a könyv nyelvezetéről. Úgy tesz az író, mintha szociográfiát írna. Csalog Zsolt Parasztregénye volt annak idején hasonlóan rögzítve. Az azonban nem kitalált, elképzelt nyelv volt, hanem az élőbeszéd írásba foglalása. De a Mamikámban Háy létrehozott egy roncsolt nyelvet, melyen az általa megalkotott primitív cigány nő beszél. Mint annak idején a cigányokat karikírozó Borsszem Jankóban, vagy ahogyan a mai cigányviccekben csúfolják a romákat, így is kifejezve a lenézésüket, s ezzel is megalázzák őket. A Háy által kitalált nyelvezet is a fehér felsőbbrendű férfi nyelve lesz ezáltal. Ez volna az érzékenyítés módja? Eddig úgy tudtam, érzékenyíteni szerethető figurával lehet filmen is, könyvben is, olyan karakterrel, akivel azonosulni tudunk.

https://www.kerekasztal-mp.hu/