Végjáték az élet színpadán

Posted by
Iván Gizella
>Végjáték
Utolsó felvonás
Színpad, egy vidéki város utcácskája
Szereplők
Miniszterelnök-jelölt.
Játssza: Márki-Zay Péter
A nép hangja szerepében: néni a székben.
A színpadon vannak még: utcai bámészkodók és a kommentátor
Néni a székben
– Maga az a Márki-Zay? Ja, már látom. Hajoljon már le kérem, mert mondani akarok valamit. Ne így, jobban kicsit. (közelebb gurul a jelölthöz) A jó k… anyádat. Hogy elérjem. Még erre sem vagy képes? Lehajolni az emberekhez? Nesze neked te büdös disznó. (Puff. S még egyszer puff.) De kemény állad van te utálatosok utálatosa. Majd adok én neked Gyurcsányt, adok én neked Dobrevet. Te árulók árulója. Hova menjek én szemet operáltatni? Indiába? Menj oda te, te szégyentelen, te oda való vagy.
Néni az utcai bámészkodókhoz
– Sajnos nincs erő már a kezemben kedvesek, de így is megtettem, amit a haza megkövetelt. (Meghajlás, taps elmarad)
Kommentátor

Gratulálok néni. Maga egy igazi hazafi. Egy igazi fideszes. Ilyen emberekre van szükség e kis hazában. (Tapsra buzdít) Maga egy igazi példakép, főleg a gyerekeinek, meg az unokáknak. (Meghajol a néni előtt) A kis Pistike is biztos ököllel rendezi el a vitát az óvodában, az édes Marikája meg simán felrúgja azt, aki nem tetszik neki. Szemét migráns, mondja a gyereke a szomszédra, a menye meg biztos lezsidózza a másik utcában lakó ügyvédet. Csak ahogy tanulták a nagyoktól. Az antikos piszok cigány ebben a családban, a tanító meg tiszta hülye, mit is keres egyáltalán a katedrán. (Megsúgom néni, keveset.) Remélem kedves asszonyom, születésnapján megkapja az oklevelet, meg az öt kiló krumplit a főnöktől. Mert ami jár, az jár. Magának a keze, de ez csak azt jelenti, hiába ül gurulós székben, s hiába szúrják ki a szemét kicsike rokkant nyugdíjjal, magának az a jó, ami van.
A darabot rendezte az élet, meg a párt. Most jöhet a taps.
Na jó, felejtsük el!