A péntekek péntekje

Posted by
Szűcs Gábor Róbert
>Én, ártatlan úgyszólván szűzi lélek (mondom: lélek) újra és újra meglepődöm, valahányszor Nagy Katalint hallom, látom a Hungaroführer alátétjeként az úgynevezett közrádióban, péntek reggel, Szabad Nép-félóra.
Azt a Nagy Katalint, aki Déri János Ablakában riportereskedett, abban az Ablakban, amiért péntekenként annyira siettünk haza, és a foteleket a tévéhez közelebb húztuk, mert az a műsor volt a nap, mit a nap, a hét fénypontja, Egy kis göngyszem, igen, egy kis liberális gyöngyszem, a szabadság egy csöppje, csak épp megízlelve, hogy meg ne ártson-ennyi volt lehetséges. Nem ez volt az egyetlen csöpp, de talán ez volt a legjobb.
És akkor ott van ez a nő, azt hiszem, az egyetlen, akit még (igaz, rádiósként) a tévében lehet néha látni, de a rádióban hetente hallani ahogy alákérdez, selymesen vonaglik, megtisztelve érzi magát, hogy beszívhatja a Nagy Ember illatát és kifújt levegőjét – föladva mindazt, amit valamikor egy másik műsor jelentett, és (szememben) meggyalázva a nagyszerű Déri János és a többiek emlékét.
És valahogy az a bántó érzésem , hogy buta is. Érdekes, hogy ez annakidején nem tűnt fel annyira.
Mostanában sokan dobálóznak azzal a szóval, hogy árulás, inflálódik is rendesen.
Ámde akad, aki mindent megtesz, hogy ez a szó megőrizze a valódi jelentését.
És bizonyára tükre is van.