Az Ukrajna körüli feszültségből nemcsak Moszkva, hanem Washington is hasznot húz 

Posted by
Anna Flori
>Új irányt vett az ukrajnai válság körüli nyilatkozatháború, ami egyébként laikusoknak gyakorlatilag semmit sem mutat meg az ügyben folyó két- és négyoldalú politikai és szakértői egyeztetésekből. A Fehér Ház szóvivőjének szerdai bejelentése az orosz invázió eddig tényként kezelt tervével kapcsolatos szóhasználatról egyértelműen visszakozásként értelmeződik a nemzetközi sajtóban.
Az El País spanyol napilapban megjelent állítólagos válaszlevelek, amelyeket a lap szerint a NATO és az Egyesült Államok küldött az orosz javaslatra, szintén arra utalnak, hogy ennek a konfliktusnak nem Ukrajna és még kevésbé Belarusz szuverenitása a tétje. Utóbbival kapcsolatos aggodalmait a NATO főtitkára fogalmazta meg csütörtökön.

Székely Árpádot, Magyarország korábbi moszkvai nagykövetét kérdeztük arról, véleménye szerint mi zajlik a háttérben.
A nagykövet úgy látja, mindkét oldalon kezdetét vette az enyhülés. az orosz és az amerikai külügyminiszter derűlátóan nyilatkozott genfi tárgyalásaik után. A francia elnök és a német kancellár is azon dolgozik, hogy sikerüljön felszámolni az orosz-ukrán határon kialakult feszültséget. Párizsban már múlt héten szakértői tárgyalások folytak a normandiai formációban, tehát Oroszország, Ukrajna, Németország és Franciaország részvételével. A német kancellár, Olaf Scholz pedig először Washingtonba utazik, majd Moszkvába, hogy az ukrajnai helyzetről tárgyaljon. Az Európai Parlament küldöttsége a hét elején járt Kijevben, ahol csütörtökön már a török elnököt fogadták ugyanebben az ügyben.

Nem a hadászati manőverek játsszák a főszerepet

Székely Árpád arra emlékeztet, hogy az Európába induló 2-3 ezer amerikai katona számszerűen nem tétel, ha szembenálló haderőről van szó, senki sem gondolhatja komolyan, hogy ez akár csak nyomásgyakorlásra is alkalmas egy ilyen helyzetben. Ugyanez igaz a NATO közelmúltbeli kelet-európai csapatmozgásaira.
Ami a konfliktus kiindulópontjává tett orosz haderő-átcsoportosítást illeti, az egyrészt megtörtént, másrészt érthető indoka van: az orosz biztonsági percepció szerint a legnagyobb fenyegetés a nyugati irányból jöhet. Itt, tehát a Moszkva és az ukrán határ közötti területen állandóan 50-60 ezer katonát állomásoztatnak, ami töredék a 900 ezer főnyi reguláris hadsereg állományából. Ehhez az elmúlt hónapokban átvezényeltek Ukrajna közelébe és a Belarusszal közös hadgyakorlatra legalább két hadosztályt Szibériából és az Orosz Távol-Keletről, amit lekövettek orosz videóbloggerek is, akik vasúti szerelvények mozgásának megfigyelésére szakosodtak.

Ennek orosz nézőpontból lehet indoka az, hogy a Krím-félsziget és Kelet-Ukrajna de facto orosz megszállása óta Ukrajnában jelentősen megnőtt a Nyugat és konkrétan a NATO befolyása, csakhogy annak reális lehetősége, hogy Ukrajna a közeljövőben csatlakozna a NATO-hoz, gyakorlatilag nulla. Vagyis közvetlen veszélyeztetettségről még azzal együtt sincs szó, hogy a Krímért Moszkva nagy árat fizetett, elvesztette befolyását a kijevi vezetés fölött.
A nagykövet szerint elsősorban gazdasági érdekek állnak a mostani ukrajnai válság hátterében, még csak nem is feltétlenül ellentétesek, illetve az orosz elnök személyes ambíciói, amelyeknek semmi közük a területszerzéshez.

Dmitri Lovetsky/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved
A világ legnagyobb földgáz-kitermelője, az orosz Gazprom székháza SzentpéterváronDmitri Lovetsky/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved
A gáz mindent visz

Az Ukrajna körüli helyzet nem választható el az energiahordozók piacától és különösen nem a földgáz piacától – mondja Székely Árpád.
A földgáz és a kőolaj ára az elmúlt 50-60 évben mindig párhuzamosan mozgott a világkereskedelemben. Elsősorban a kőolaj ára volt a mértékadó, hiszen az hamar tőzsdei áruvá tudott válni azáltal, hogy az óceánjáró tankerek a világ bármely pontjára el tudták azt szállítani. Ezzel szemben a földgáz sokáig, gyakorlatilag a 2000-es évek elejéig vezetékhez kötött volt, ami korlátozta piaci elérhetőségét. Jelentősen megváltozott a helyzet, amikor az USA piacilag versenyképes szintre hozta a palagáz kitermelését, és ezzel 2009. után gyakorlatilag egy csapásra először önellátóvá, majd egy-két év múlva importőrből exportőrré vált a földgáz piacán.

Egy további ok a két termék árainak szétválására, hogy a befektetők, elsősorban a pénzügyiek, a klímaváltozás elleni politikai cselekvési tervek hatására megrendültek abbéli bizalmukban, hogy a kőolajat hosszú távú stratégiai termékként kezeljék.

Ezért is láthattuk a tavalyi évben, hogy míg a kőolaj ára egy viszonylag szűk sávban mozgott (55-82 dollár/barrel), addig a földgáz 2021. év eleji 15-18 EUR/MWh ára az év közben megjárta rövid időre a 180 EUR/MWh árat is, hogy mostanra beálljon egy 75-95 EUR/MWh szintre.”

A gázár növekedésében szerepet játszik a pandémia miatt kialakult válság kezelése is, ezzel összefüggésben a pénzpiacokra „öntött” hatalmas likviditás a FED, az Európai Központi Bank, a japán és a brit jegybank részéről. Ennek következtében a megnövekedett kereslet tartósan magasan tartja a nyersanyagárakat, de a lényeg az, hogy ennek az árszínvonalnak a megőrzésében találkozik az amerikai és az orosz érdek. Márpedig ha a gázszállítás szempontjából stratégiai szerepet játszó Ukrajna körül feszültség támad, azzal akár még tovább is lehet srófolni ezt az árat. De az Egyesült Államoknak nemcsak emiatt éri meg, hanem még inkább azért, mert ahol a vezetékes gázszállítás kérdésessé válik, oda benyomulhat, mint exportőr a cseppfolyósított palagázzal.

Így válik érthetővé, miért lenne olyan fontos Washingtonnak, hogy rávegye Berlint, mondja fel a befejezés előtt álló Északi Áramlat 2-t. Illetve, hogy miért olyan fontos a német befektetőknek, akiknek rengeteg pénzük van ebben a projektben, hogy Berlinnek ne kelljen felmondania az Északi Áramlat 2-t.

Vlagyimir Putyin nem akarja Ukrajnát, háborúzni pedig még kevésbé

“Az orosz elnökről elterjedt, hogy nagyon érdekli az orosz történelem, főleg a cároké, ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy közéjük sorolná magát, de azt igen, hogy azt akarja, az ő nevéhez Oroszország egy dicsőséges korszaka fűződjön a történelemkönyvekben. ” Székely Árpád volt moszkvai nagykövet ugyanakkor arra emlékeztet, hogy habár Vlagyimir Putyin geopolitikailag tragédiaként tartja számon a Szovjetunió összeomlását, újjáépíteni nem akarja. Különösen a hosszú ideje súlyos gazdasági válsággal küzdő, népes Ukrajnával nem akarná szaporítani az orosz vezetés gondjait.

Oroszországnak sokkal jobb, ha a volt tagköztársaságokból beáramlik az olcsó munkaerő, és eközben a nemzeteikről nem Moszkvának kell gondoskodnia. (Székely Árpád korábbi moszkvai magyar nagykövet).

Putyinnak mostanra – már túl élete és karrierje csúcspontján – egyetlen elintézetlen ügye maradt, és ez Oroszországnak a NATO-hoz fűződő viszonya – mondja a nagykövet. – Ezt akarja rendezni: megújítani egy sor leszerelési megállapodást – közép-hatótávolságú rakétákról, a stratégiai fegyverzetek további korlátozásáról és így tovább -, megállapodni vitatott kérdésekben, és ha már lehet, ezt úgy, hogy közben a gázexportból származó bevételekkel újból lendületet adhat a 2010-es években megtorpant gazdasági növekedésnek.

A járvány okozta válság idején, az amerikai bel- és külpolitikai bukdácsolások közepette úgy is értékelhette az orosz elnök a nemzetközi helyzetet, hogy most alkalmas a pillanat arra, hogy kézbe vegye ezen ügyek elintézését. Őt, személy szerint kezdi sürgetni az idő, 70 éves lesz októberben. Az Egyesült Államok és az Európai Unió nem áll a helyzet magaslatán, a NATO-egység sem kikezdhetetlen, a gáz ára az egekben. Mikor máskor akarna biztonsági kérdésekről tárgyalni Washingtonnal, ha nem most?

Ennek fényében érdemes végignézni azokat a dokumentumokat, amelyeket az El País az orosz-amerikai egyezkedésről közzétett, és amelyeket egyik fél sem akar kommentálni. Nem így Ukrajna : Dmytro Kuleba külügyminiszter közölte, hogy Kijev támogatja a spanyol napilapban megjelent megoldási javaslatokat.

Címkép: Orosz harci járművek konvoja – AP/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved