A nagy Conchita-menet

Posted by
Mihály Zoltánné Kis Mária

Mihályné a február 3-i képviselő-testületi ülésen a következő kérdést tette fel. – Kell-e szembesülnie a kiskorú gyermeknek ilyen szexuális irányultságot bemutató előadással? Reméljük, a közelgő népszavazással is megerősíthetjük, hogy a köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül ilyen előadásokat ne tarthassanak. Önök baloldali képviselők. Korábban úgy döntöttek, hogy helyet szeretnének biztosítani a közoktatási intézményekből kiszoruló érzékenyítő egyesületeknek a kulturális intézményekben. A Fidesz-KDNP szerint ott sincs helyük. De ha mégis ezt teszik, és szétverik a Csokonai Művelődési Központ múltját, ne használják hozzá nemes költőnk nevét, ne alázzák meg Csokonai Vitéz Mihály nagyságát, ne bújjanak híres költőnk neve mögé. Keressenek az irányultságuknak megfelelő névadót!

Nem tudhatták előre (a január 22-i előadáson)

A képviselők napirendre se vették a kerület hírnevét „duzzasztó” ötletet (a DK-s Legárd Krisztián szerint „az egész testület megcsúfolása lenne”), ellenben Bodó Miklós a Népligetben megnyílt Magyar Zene Házát ajánlotta Kis Máriának, nemrég Orbán Viktor avatta fel, február 13-án ott mutatják be azt a gasztroszínházi előadást, ami cselekvésre késztette a képviselőnőt.Kis Mária rossz néven vette névváltoztatási előterjesztése mellőzését és azt kérte, kiegészítő javaslatként szavazzanak róla.

Megtörtént. Simán leszavazták.

Dr. Szalai Kornél Géza (Fidesz-KDNP) Beke Károlyt, a Csokonai Nonprofit Kft. ügyvezetőjét támadta. „Kerületünk újdonsült agronómus kultúrvezetőjének” nevezte, s úgy vélte, „ilyen az, amikor a kinevezéseknél nem a hozzáértés, hanem a pártkötődés számít. Április 3-án nem csupán országgyűlési választás lesz – mondta –, a genderpolitikáról is döntenek a választók. Nincs szükség a lopakodó LMBTQ- propagandára.”

A február 3-i testületi ülésen

Dr. Matlák Gábor alpolgármester eredetileg támogatta Mihály Zoltánné javaslatának napirendre vételét. Éspedig azért, mert a fideszes szavazóknak joguk van tudni, hogy egyesek milyen ostobaságokat képviselnek a nevükben. Ókori és aktuálpolitikai példákat is említett. – Maguk tényleg azt hiszik, hogy Borkai azért vitt nőket a partira, mert ilyen filmeket látott gyerekkorában? És Szájer azért kötött ki az ereszcsatornán, mert szintén látott ilyet? Abban a darabban semmi LMBTQ-propaganda nem volt. Agyament állítások! A gyerekekkel jönnek. Ez a vérvád technikája. A középkorban azt híresztelték a zsidóságról, hogy elveszik a gyerekeinket, és belőlük főzik a maceszt. Most is ez megy: a Fidesz a gyerekeinkre vigyáz a propagandával. Összemossa az LMBTQ-t a pedofíliával. Kérdezzék már meg Szájert meg Kaletát – az egyik meleg, a másik pedofil –, hogy mi a különbség a kettő között. Mindkettő a maguk embere.

Farkas Edit (Mindenki a Tizenötödikért) szerint már távoli vidékeken is kacagnak azok, akik hallották a Mihályné gerjesztette esetet. – Lehangoló, hogy egy gasztronómiai előadásból hogyan tudnak ekkora cirkuszt csinálni. Kész szerencse, hogy nem voltak ott az ókori Athénban vagy Shakespeare Globe Színházában. Férfiak szerepeltek női szerepekben. Akkor most ők is LMBTQ-aktivisták voltak?

Legárd Krisztián végül kezdeményezte Mihály Zoltánné visszahívását a kulturális bizottságból, mert „méltatlanná vált a feladatra”. Szilvágyi László (LMP) úgy vélte, Mihályné a „debil javaslatával” megsértette a Csokonai összes dolgozóját.

Beke Károly: Van rá példa a magyar történelemben
Beke Károly hozzászólásában elmondta, a kulturális tartalom megítélése szubjektív, amiről nehéz vitatkozni. De az mégiscsak furcsa, amikor politikusok szeretnének kulturális tartalmakba és a tartalmakat előállítók szabadságába beavatkozni. Ezekre vannak példák a múltból meg a jelenből is különböző országokban – mondta az ügyvezető. – Van rá példa a magyar történelemben is, a magyar kultúrát cenzorok és különböző szereplők próbálták irányítani. Ez most nem az az időszak. Engem nem tekintenek szakembernek, elfogadom a véleményüket. De ha valaki a kultúra területére téved, megsérthet olyan embereket, akik az ő szempontjából is fontosak. Olyan művészeket sodortak most bajba, mint például Latabár Kálmán, az Egy szoknya, egy nadrág című film legendás főszereplője volt. Haumann PéterKörmendi János és Márkus László Csehov Három nővérét karikírozta emlékezetesen. Vagy ott van a kormánypárti érzelmű, a Nemzeti Színházban fellépő Eperjes Károly több szerepe. A drámapedagógia és az érzékenyítés nem csak a melegjogokat érinti. Nagyon fontos társadalmi problémákra – kábítószerfogyasztás, alkoholizmus, az internetes vagy a családon belüli erőszak – lehet vele rávilágítani, mert a kultúra eszközeit kölcsönvéve hívja fel a figyelmet a veszélyekre. Amikor valamit csak egyféleképpen próbálnak értelmezni, az nem a vélemény szabadsága. A Csokonai a kultúra központja lesz, állunk a vita elé, meg fogjuk védeni az álláspontunkat.

Fotók: Nagy Botond Vargosz