Jéghideg számítás rejlik Orbán moszkvai útja mögött

Posted by

A kiváló Szelestey Lajos Szabad szemmel állandó című napi lapszemléje ezúttal teljes egészében a magyar miniszterelnök moszkvai látogatásának nyugati visszhangjával foglalkozik.

>Süddeutsche Zeitung
Feltűnően visszafogott volt Orbán Moszkvában. Az azonban így is helyből felvetett két alapvető kérdést: vajon a látogatással szembement-e az EU-val, megoszt-e és még inkább aláássa-e az amúgy is ingatag nyugati egységet? Illetve hogy Putyin szóba hozza-e hosszú idő óta először nyilvánosan az orosz csapaterősítéseket? Nos, a magyar vezető igen óvatosnak mutatkozott, a megegyezés lehetőségét hangoztatta. Annál bőbeszédűbbnek bizonyult az elnök, aki szerint a Nyugat figyelmen kívül hagyja a Kreml biztonsági érdekeit. Ugyanakkor fennáll a veszély, fűzte hozzá, hogy Ukrajna belép a NATO-ba és megtámadja a Krímet, holott az „szuverén orosz terület”. Orbán korábban sokat tett azért, hogy a látogatás kapcsán felszítsa a nyugati aggályokat, de azután mérsékelni igyekezett a kedélyeket. Krekó Péter szerint azonban a politikus így is Putyin meghosszabbított külpolitikai karja az EU-ban. Tény, hogy sorra fúrta meg Brüsszelben a határozati javaslatokat, ha azok szóvá tették volna az orosz civil társadalom elleni elnyomó intézkedéseket. Ugyanakkor bírálta a szankciókat és igyekezett elvenni az oroszellenes kiállás élét V4-es körben is. Daniel Freund, a német zöld EP-képviselő úgy értékeli, hogy jéghideg számítás rejlik az út mögött: azt hivatott demonstrálni, hogy Orbán nincs ráutalva az EU-ra, ugyanakkor ott tud ártani Brüsszelnek, ahol csak akar.

FAZ
Orbán Putyin oldalán áll – állapítja meg a vezető német konzervatív lap kommentárja, kiemelve: lehet, hogy az úttal Putyin éppen megvásárolta a vétót az esetleges újabb uniós szankció meghiúsítására? Mindenesetre a miniszterelnök ügyködése nyomán Magyarország immár kedvelt partner tekintélyuralmi rendszerek számára. Ami számára a beruházások miatt fizetődik ki. Az oroszoknak és a kínaiaknak pedig azért jó, mert a magyar vezető a két ország ügyében rendre megtöri az EU egységét. Nagyon sok kérdésben kitolta a fájdalomküszöböt, mármint hogy meddig mehet el az unióban és a NATO-ban, a nyílt törést azonban elkerülte. Így hangoztatja ugyan, mennyire jó barátja Putyinnak, ám az egymást követő megtorló intézkedéseket egytől egyig megszavazta. Azonban egyre inkább Putyin kottájából játszik, aki Európa békéjét veszélyezteti. Külügyminisztere magas kitüntetést vett át Moszkvában, a védelmi tárca vezetője szükségtelennek nevezi a nyugati csapaterősítést Kelet-Európában. Orbán Putyin barátjaként lépett fel tegnap, ezért több gázhoz jut, továbbá előnyösebb áron, mint a földrész többi része. Úgy, hogy jogos a kérdés: vajon nem arról van szó, hogy cserében keresztbe fekszik, ha az EU meg akarná torolni az esetleges támadást Ukrajna ellen.

Reuters
Orbán Viktor arról beszélt a moszkvai sajtótájékoztatón, hogy a NATO és Oroszország meg tud állapodni, viszont a szankciók nem váltak be, sőt ellentétesek a céllal. Úgy értékelte, hogy bármennyire is jelentősek az ellentétek Ukrajna ügyében, azokat át lehet hidalni. Azaz létrejöhet olyan megállapodás, amely szavatolja a békét, az orosz biztonságot és elfogadható a katonai szövetség tagjai számára is. Reményét fejezte ki, hogy az elkövetkező hetekben, hónapokban sikerül tető alá hozni a szerződést. Arra is kitért ugyanakkor Oroszország átvészelte a retorziókat, ám azok annál nagyobb károkat okoztak a magyar gazdaságnak, hiszen piacot vesztett. Ezért szerinte a hasonló lépések kudarcra vannak ítélve. Szólt arról is, hogy megmondta Putyinnak: az EU egységes és nincs olyan európai vezető, aki viszályt akarna a Kremllel. Különösen igaz ez a kontinens középső részére.

FAZ
Orbán, aki már jó ideje a keleti fordulattal kokettál, azt közölte, hogy „békemissziót” teljesített Moszkvában, de a NATO és Oroszország viszályában idáig megbízhatóan a Nyugat oldalán állt. Az ötórás megbeszélés után Putyin először nevezte meg nyilvánosan, mely három követeléshez ragaszkodik: a katonai szervezet ne vegyen fel új tagokat, ne állomásoztasson rakétarendszereket az orosz határ közelében és a katonai infrastruktúrát állítsa vissza úgy, ahogyan az 1997-ben volt. Tehát még a keleti bővítés előtt. Számára Közép- és Kelet-Európa „semlegesítése” a lényeg. Nem először vádolja meg a Nyugatot azzal, hogy az el akarja szigetelni országát, és hogy ehhez Ukrajna eszközül szolgál. Nyilatkozata nem arra utalt, hogy enyhülne a feszültség, inkább azt az orosz szándékot tükrözte, hogy lehetőleg minél több fórumon szóba hozza az orosz igényeket. Jelezte, hogy tárgyalni kíván Marconnal, ami ugyanakkor csökkentette az Orbán-út fontosságát. A házigazda viszont készségesen megtámogatta a vendéget a választások előtt, amikor kijelentette, hogy a magyarok számára a gázár ötször jobb, mint a piaci árszint Európában. És hogy ez Orbánnak köszönhető. Továbbá pótlólagos szállításokat ígért. A látogatás ugyanakkor kétélű a magyar belpolitika szempontjából, mert ez a nagy Moszkva-barátság a magyarok körében nem túl népszerű. Ugyanakkor a világpolitikai színpad úgy kell a kormányfőnek, mint egy falat kenyér, hogy leszakítsa Márki-Zay Pétert.

FT
Az EU hírhedt bajkeverője, Orbán Viktor azután ül le tárgyalni Putyinnal, hogy egyeztetett egy sor uniós és NATO-szövetségessel, akik megpróbálták meggyőzni, hogy ne térjen el a közös állásponttól. A katonai szövetség főtitkára ennek megfelelően az egység meglétét hangoztatta, de azért az így is kalandos, ahogyan Budapest az elmúlt évek során igyekezett baráti viszonyban maradni Moszkvával, de úgy, hogy közben ne idegenítse el magától teljesen Brüsszelt. Orbán véleménye nem egyértelmű Ukrajnát illetően, miközben azt hangoztatja, mennyire fontos a gazdasági együttműködés Oroszországgal. Ugyanakkor egyáltalán nem háborgatja Moszkvát az emberi jogok miatt. Ám ezzel együtt egyre többet kap a fejére a nyugati partnerektől. A politikus nyilatkozatai nem tudják leplezni, hogy jelentős nézetkülönbség van közte és a szövetségesek közt az ügyben, miként reagáljanak az agresszív orosz magatartásra. 8 éve, a Krím lerohanása után a magyar vezető azt fejtegette, hogy a szankciókkal a Nyugat saját magát lövi lábon. Ám mégis megszavazta az ellenintézkedéseket.

Le Monde
Orbán meghívásával Putyin igazolni akarta, hogy nem maradt magára. Ebben a vonatkozásban a Kreml számára az út tiszta haszonnak bizonyult, hiszen a válság kirobbanása óta még egyetlen más NATO-, illetve EU-állam vezetője sem zarándokolt el Moszkvába. A magyar vezető ugyanakkor igyekezett úgy beállítani, hogy közvetít a két oldal között. Óvakodott attól, hogy állást foglaljon az ukrán kérdésben, csak arra szorítkozott, hogy megállapítsa: nagyon távol áll egymástól a felek véleménye. De miért is erősítene rá a félelmekre, mármint hogy a vendégjárás csak mélyíti az utóbbi hetekben feltárult törésvonalakat. Ugyanakkor Putyin lehetőséghez jutott, hogy a saját modelljét követésre ajánlja a Nyugatnak. Azt sulykolta, hogy Magyarország ötször olcsóbban jut földgázhoz, mintha azt az európai piacon venné meg. Sőt a szállítások további növelésével kecsegtetett.

Politico
Erős emberek parádéztak Moszkvában. Oroszország és a Nyugat között ennél nem is lehetne rosszabb a viszony, amióta csak összeomlott a Szovjetunió, Putyin és Orbán azonban nem győzött mosolyogni, régi bajtársak találkoztak. A távolságtartás miatt ugyan ezúttal elmaradt az ölelés, a hátba veregetés, mi több egy hihetetlenül hosszú tárgyalóasztal két legtávolabbi pontján ültek. De a találkozó mindkettejük számára előnyökkel szolgált. Putyin bizonyíthatta, hogy nem szigetelődött el teljesen, Orbánnak pedig a választások miatt. A politikus, aki ellen az a vád, hogy lerombolja a demokratikus elveket, lábbal tapod a sajtószabadságon, nem zavartatta magát, amikor úgy lépett fel, mint az államfő régi cimborája és szövetségese, noha az még drákóibb lépésekhez folyamodott. Politikai ellenfeleket börtönzött be, terroristának és szélsőségesnek minősített újságírókat, emberi jogi aktivistákat. A vendég egy ponton kijelentette, hogy nehéz időket élnek, de jó társaságban van, ami nevetést váltott ki Putyin részéről. Utóbbi cserében több gázt helyezett kilátásba, noha a Bizottság arra igyekszik rávenni a tagokat, hogy ne írjanak alá ilyen hosszú távú megállapodásokat, mert félő, hogy azok gátolják a szénhidrogének kiszorítását az energiatermelésből, ami a klímaváltozás elleni harc miatt lenne fontos.

New York Times
Mostanság a legtöbb európai vezető jelenleg Kijevbe utazik, hogy próbálja csillapítani a feszültséget a térségben, kivéve Orbánt, aki Putyinnal találkozott. Ennek megfelelően azzal vádolják, hogy kelti az ellenérzéseket az EU-val szemben. A hazai ellenzék egyenesen árulást vet a szemére. De hát az unióban már régóta felmerült vele szemben, hogy aláássa a 27-ek külpolitikai egységét, amikor Oroszországról, Ukrajnáról és Kínáról van szó. Krekó Péter azt mondja, hogy Orbán gyakorlatilag az orosz diplomácia eszközeként ténykedik. A moszkvai tárgyalással pedig győzelemhez juttatja a házigazdát, hiszen az bizonyítani tudja, hogy az unió és a NATO megosztott az ukrán válság kérdésében.

Spiegel
Normális körülmények között nem sokakat érdekelne, hogy Orbán Putyinhoz törleszkedik és Moszkvába megy, ám most éppen rendkívüli időket élünk, így felmerül, hogy milyen üzenetet kíván küldeni, amikor a válság fő előidézőjével egyezkedik. Hiszen idáig egyetlen NATO-ország vezetője sem járt az orosz fővárosban azóta, hogy a Kreml elkezdte fenyegetni Ukrajnát. Nyugodtan ki lehet indulni abból, hogy nem halmozza el bírálattal az orosz elnököt annak eljárásmódja miatt. Jó ideje azon van, hogy zavartalanok legyenek a kapcsolatok Moszkvával, miközben egy sor nyugati országban immár nem szívesen látott vendég. A jogállam sanyarú magyarországi helyzete miatt az EU milliárdokat tart vissza a koronaalapból. Pedig a pénz jól jönne Orbánnak. Az infláció megugrott, az energiaárak úgyszintén. De Putyin pont itt jön be a képbe. Ha sikerül rávenni az orosz vezetőt olcsóbb szállításokra, az kifizetődhet az áprilisi választáson, hiszen az emberek zsebét érinti. A kormányfő az orosz kártyát játssza ki és azt üzeni Brüsszelnek, hogy az vegye észre, a magyar vezető nincs ráutalva az EU-ra. Viszont a látogatás legfőbb tanulsága, hogy milyen nehéz egységre jutni Európában. Putyin ezzel szemben apró sikert könyvelhet el, mert az unió nem tudott közösen fellépni. Az orosz állami média nem győzi dicsérni Orbánt, ez azonban nyugaton nem annyira jellemző.

Die Presse
Orbán egykor Oroszország éles bírálójának számított, ma a Kreml barátságát keresi, sőt, egyesek Putyin 5. hadoszlopának nevezik. A kapcsolat a pénzről, a gázról, sőt, annál sokkal többről szól. Mindenesetre a találkozó az időzítés miatt nagy figyelmet váltott ki. Alapvetően azonban a házigazda profitál belőle politikailag. Hiszen megmutathatja a világnak, hogy nem mindenki ért egyet az EU által belengetett szankciókkal. A vendég számára ugyanakkor már kényesebb a túra. Már így is támadják odahaza a szoros orosz kapcsolat miatt. Nem véletlen, hogy idáig sok érdemit nem mondott az orosz-ukrán feszültség kiéleződése ügyében. Ugyanakkor Oroszország aligha lesz túl fontos téma a választási kampányban. Orbán persze megpróbálja úgy beállítani, hogy az út nagy siker volt a gáz miatt. Mármint hogy az együttműködés jól jön a háztartásoknak. Hiszen évek óta azt hirdeti, hogy külpolitikája érdek- és nem értékalapú. Egy 180 fokos fordulatot azonban nehezen tudna beadni a lakosságnak. Viszont ami sokkal lényegesebb az egész kirándulás mögött: a miniszterelnök évekkel ezelőtt el kezdte alkalmazni a putyini módszereket. Törvényekkel és hadjáratokkal ment neki civil szervezeteknek és nemi kisebbségeknek. Az orosz oligarchia mintájára finanszírozza az új elitet. Rátette a kezét a független médiára, és igénybe vette az orosz dezinformációs kapacitást. Azaz látnivaló, hogy Budapest számára az orosz partner már nem csupán gazdasági partner, hanem sokkal inkább politikai példakép.

The Times
Gordon Brown azt mondta, hogy a világban nem igen van annyira nacionalista és bevándorlásellenes kormány, mint a magyar és a lengyel, de napjainkban ezzel együtt a nacionalizmus uralja a politikát. Az korunk meghatározó ideológiája. A volt brit miniszterelnök a populista nacionalizmus élő példájaként említette Steve Bannont és Le Pent. Figyelmeztetett, hogy az emberek nehezen ébrednek rá a veszélyre, holott jelenleg a legfőbb politikai erőről van szó. Mint kifejtette, a nacionalizmus mindig felbukkan, amikor kulturális diszkriminációról, gazdasági kizsákmányolásról vagy politikai kirekesztésről szólnak az állítások. Ezzel azonban szembe kell állítani az együttműködést, a szolidaritást, az empátiát. A politikus, aki skót születésű közölte: bármennyire is sajnálatos, de nagyon úgy néz ki, hogy Skócia a nacionalisták miatt ki fog válni az államszövetségből, így felbomlik a jelenlegi Nagy-Britannia.