Vidám történet egy szomorú alkalomból

Posted by
Jeles András
>Hát ez most rendesen gyomron vágott, Babarczy úr halálhíre. Pedig nem voltunk közel egymáshoz, egyikünk életmódja, söt: természete sem kedvezett a puszi-pajtáskodásnak. Kétszer-háromszor elhívott Kaposvárra hogy rendezzek valamit – és ennyi volt.
Most – ha szabad – egy vidám történetet mesélnék róla: Valamikor, ha jól emlékszem, a 90-es években rendeztem ott egy Három nővér- variációt. Nem volt könnyű dolgom a Társulattal, mert nyakukra hoztam a Monteverdi Birkózókört, ők lettek az álarcosok, akik a második felvonás végén nem elégszenek meg avval, hogy csak bekukucskáljanak Prozorovékhoz, hanem jégbefagyott eszkimó múmiákká agyusztálva illetve aszalódva a Gulágról énekelnek a társaságnak.
Nos, valamelyik jelmezes főpróbán az történt, hogy nálam elszakadt a cérna, nem bírtam tovább nézni és hallgatni két kaposvári “vezető színész” cinikus privatizálását ( a nyilt színen, jelenet közben,nem takarásban), amit különben a teljes próbafolyamat során megbízhatóan, folyamatosan produkáltak, hát a jobboldali zsölye két elemét kiemeltem (kiszakítottam) a helyükből, s minthogy elől álltam épp a zenekari árok lefedett deszkáin, közvetlenül a színpad előtt, kezdtem ott gondosan, a lehetséges legapróbb darabokra törni a nyílás vizszintes elemein azokat a jobb sorsra méltó, vörös bársonnyal borított üléseket, nem feledkezve meg a megfelelő hanghatásokról sem: üvöltve, emberalatti hangon próbáltam a nemtetszésemet kifejezni.
Másnap bementem a Babarczy irodájába, mondtam neki, hogy a tegnapi próbán, mint nyilván már értesültél róla, volt egy kis nézeteltérés, továbbá két törött bársonyszék, mit fizetek. Babarczy: “Ugyan, hagyd, a vendégünk voltál!”