Telefon Moszkvából

Posted by

Szatmári István
>Alekszej telefonál vasárnap reggel Moszkvából. A szokásos „hogy vagytok, jól” után elmondja, eszébe
jutottam, amikor nézte a tévét, ahol Magyarországról beszéltek. Dicsértek benneteket – mondja -,
mert nem engedtetek a nyugati világhatalmak kénye – kedvének: vásároljátok a világelső Szputnyik-
Victory vakcinát. Azt a kedves járványügyi néninket is látta, aki kitüntetett valami orosz minisztériumi
fejest, köszönve, hogy hozzájuthattunk a híres oltóanyaghoz. Most lebuktak azok a nyugati erők, akik
politikai okokból akadályozzák az orosz vakcina térhódítását a világban! Mindezek hátterében
végsősoron a nyugati gyógyszergyárak és az oroszgyűlölő politikusok állnak.
Elmondta, nagyon tetszik neki, hogy hosszútávú gáz szállítási szerződés írtunk alá Oroszországgal. „A
gáz nem Ukrajnán keresztül érkezik hozzátok, így – mondja – nem lopnak belőle az ukránok!”
Alekszej annak is örül, hogy nem engedtünk a politikai nyomásnak, amikor Amerika csapatokat akart
Magyarországra vezényelni. Megmondták az orosz vezetők, hogy erre semmi szükség, hiszen
Oroszország egy békés ország, sohasem támad senkire. Az ukránok lerohanását sem tervezi.
Románok, szlovákok, észtek, litvánok, lettek, lengyelek behódolnak, egyedül mi magyarok nem, s
ehhez gratulál! Sokat látja a tévében az a hosszúkás külügyes fiatalembert, akit nemrég kitüntetett
Putyin. Nagyon jókat mond a srác, és már tanulja az oroszt! Olyan jó érzés látnia, hogy mi magyarok a
jó oldalon állunk, miért nem hagyjuk már ott azt az összevissza EU-t és azt az agresszív NATO-t?
Alekszej jó ember, volt vállalkozó, akivel emlékezetes ügyeken rágtuk át magunkat valamikor.
Nyugdíjas, félretett pénzéből sokat utazik, a covid miatt mostanában belföldön: Oroszország tényleg
akkora, hogy úgy mehetsz külföldre, hogy belföldön maradsz. Kamcsatkától a Bajkál tavon keresztül
Karéliáig élmény élmény hátán. Tájak, klímák, népek minden mennyiségben. Erről beszélgettünk a
továbbiakban.
Ha értelmét láttam volna, hogy elmondjam neki a véleményemet arról, amit az orosz tévében lát,
megjegyeztem volna, hogy az orosz egészségügyi miniszter a napokban jelentette be, hogy immár
minden szükséges adatot megadtak az egészségügyi világszervezetnek ahhoz, hogy várhatóan 2022.
végéig engedélyezzék a Szputnyikot. Sok magyar ilyen engedély nélkül kapta meg! Milyen naiv
voltam, amikor azt hittem, hogy Magyarország európai tradíciói elégségesek ahhoz, hogy csak olyan
készítmény kapjon engedélyt, amelyik átment minden kötelező vizsgálaton! A magyar egészségügyi
rendszer nem állta ki a próbát: egy szélhámos akarnok politikus egyetlen röffenésére aláírnak bármit
a szakemberek – és annak az ellenkezőjét is! Ami után a csirkefogó politikus röhögve rájuk hivatkozik!
Elmondtam volna neki, hogy a világ egyik legjobb vakcinájának egyik felfedezője egy magyar hölgy,
akit a regnáló kormányunk propagandája nem szível különösebben, mert nem tudja kihasználni.
Semmire sem jó neki. Nem lehet vele üzletelni, sem megvásárolni. Nem beszéli azt, amit kell. Mire jó
az ilyen? Lehet majd büszkének lenni rá egyszer, mint a magyar Nobel-díjasokra, akik annak idején
szintén elköltöztek az országból. Nem Oroszországba – ez valahogy eszükbe sem jutott – hanem az
USA-ba.
Ukrajnával kapcsolatban elmondtam volna, hogy azért furcsa, hogy száz-százötven ezres armadát
állomásoztatnak az ukrán-orosz, belorusz-orosz határon. Mondtam volna, hogy olyan ez, mint amikor
egy építőcég tervekkel, munkásokkal, konténer-házakkal és darukkal felvonul egy terület
beépítésére, újabb és újabb gépek érkeznek, s amikor tiltakozni kezd a terület gazdája meg a
szomszédos lakók, azt mondja, hogy ő egyáltalán nem tervez itt építkezni. Hogyan is gondolhatnak
róla ilyesmit? Legalábbis addig, amíg nem lesz kénytelen… Ezért kéretik nem provokálni!

Ami a gázszerződést illeti, amely titkosítva van, elmondtam volna, hogy éppen most állítanak le egy
gáztüzelésű üvegolvasztó kemencét az egyik magyar cégnél, mert üzemeltetése a jelenlegi gázárak
mellett veszteséges. Lehet, hogy nem is olyan jók az árak abban a szerződésben? Előbb-utóbb
kiderül.
Ami az EU-t és a NATO-t illeti, furcsa, hogy mi benne ülünk egy zenekarban, de más kottából játszunk.
Ezt nem lehet sokáig csinálni. Nem lehet arra számítani, hogy nem derül ki, hogy mindenkinek mást
mondunk, és nem vagyunk szolidárisak tagtársainkkal. Az EU-ból kilépünk majd egyszer – ha a
nemzetvezetőnkön múlik – amikor már nem számíthatunk onnan pénzre. A türk világnemzet büszke
tagjai leszünk Azerbajdzsán és a kipcsak Kazahsztán oldalán, mivel szlávok semmiképpen sem
lehetünk, finnugorok meg nem akarunk lenni, mert a demokráciában, oktatásban, egészségügyben
világelsők közt lévő finnekkel és észtekkel lehetetlen a hátsó szobában bizalmasan pusmogni. A
gyönyörű fiatal finn és észt miniszterelnöknők bizonyára nem hagynák, hogy egy balkáni „úr” sunyin
nyálas kézcsókot cuppantson a kezükre.
Elmondtam volna neki, hogy már akkor is nagy bajt okozott Putyin az országának, ha visszavonja
csapatait az ukrán határról. Javasolnám, váltsa át rubel megtakarításait dollárra és euróra. A rubel
már most esik, ha – ne adj Isten – harci cselekmények indulnak, az esés fel fog gyorsulni. Az az
országkép, amelyet most magáról Oroszország sugároz, elrettenti a befektetőket, vállalkozókat. Ki
lesztek szolgáltatva Kínának, amely lassan, szépen megemészt benneteket.
Megkérdeztem volna, hogy nem tartja-e veszélyesnek, hogy egyetlen ember világlátásától, egészségi
állapotától, hangulatától, akaratától, szimpátiáitól függ országok sorsa. Amikor az ilyen vezetők
elérnek hatalmuk csúcsára, mérhetetlen önfelmagasztalásukban bátran hibáznak egy nagyot, amibe
belerendülnek. Olyan ez, mint az öregedés: beindul náluk valamilyen önmegsemmisítő mechanizmus.
De jó lenne megérni!