Tóbiból minden lehet

Posted by

Fábián András
>Mottó:

A dolgoknak mindig oka van. A dolgoknak mindig van oka.
>Modern mese
A miniszterelnök aznap jobb lábbal kelt fel. A nap szépen sütött, bár cudar hideg volt odakint.
Januárius havát írtuk. Ebben az évben (talán 2014. lehetett – a meseíró), azonban még nem esett hó.
Száraz, hideg idő, friss levegő, jót tesz az ember tüdejének. A miniszterelnök nagyot nyújtózva ébredt
és csöngetett a szobainasnak.
– Mi a mai program? – kérdezte.
– Ma Tóbiékhoz látogat, kegyelmes úr! – jelentette az inas, feszes vigyázzban.
„Jó választás volt ez a rabszolga.”- gondolta magában a kis nagyember. Hangosan viszont azt mondta:
– Na, Béla, hozza a rosszabbik öltönyömet. Tudja! Amiben disznót szokunk ölni.
„Paraszt!”- gondolta Kisfalvay Nagy Tasziló, akinek nevéből is világos volt bárki számára, hogy
minimum bárók vagy grófok voltak a felmenői. „Paraszt!” – gondolta ismét és gondolatban ki is
köpött. De már fordult is kifelé, hogy tegye a dolgát. Hozta az elegánsabbik gumicsizmát, a
kitérdesedett, lógó fenekű Trapper farmert meg a szakadt hátú, szürke színehagyott kordbársony
zakót. Szerette a főnök, ha a nép egyszerű gyermekének nézik, akinek se inge se gatyája. Soha nem
volt módos ember, ahhoz meg, hogy most micsoda, senkinek semmi köze. De már mordult is rá
Tasziló-Bélára:
– Ne a gumicsizmát. Most nem ölünk disznót, most embert csinálunk egy… – itt a
miniszterelnök elharapta a szót. – A bakancsomat hozza, Béla! A gojzervarrottat.
Miközben öltözött felhörpintett két tüske szatmári szilvát. Ezt direkt neki főzték, olyan íze és olyan
ereje volt annak, hogy a halottak táncra perdültek tőle. Mindjárt embernek érezte magát. Berámolt a
gyorsan némi tojásrántottát és már fordult is ki az ajtón. Várta a nagyautó, Tóbi már izgatottan
üldögélt a hátsó ülésen. Bár a miniszterelnök rühellte Tóbi örökös büdös izzadtságszagát, mégis
megtisztelte azzal, hogy mellé huppant. Végigbeszélgették az utat.
Két óra múlva átlépték Szagonyfalu határát, (Tóbi itt született és nőtt fel!). A kis-nagyember jól
ismerte az utat, hiszen a kis Vas megyei község közel esett a hármas határhoz. Graz innen már alig
egy ugrás. Miután az érkezők megtekintették a faluházat és a falumúzeum relikviáit, az utcára lépve
megsüvegelte őket a kirendelt közmunkások jól szervezett és pár röpke nap alatt betanított
csoportja. A cuki kis óvodások hajdani úttörődalokat énekelve köszöntötték a magas rangú
vendégeket és Tóbit. A gyerekek a sofőr bácsinak is adtak virágot, mert azt hitték, hogy ő a ministráns
bácsi helyettese. Az, hogy „miniszterelnök”, nekik semmit sem jelentett, Tóbit meg ismerték régen,
mint a rossz pénzt.
Aztán megérkeztek a szülői házhoz. Tóbi anyukája majd elalélt a gyönyörűségtől, hogy a kis-
nagyember megtisztelte a szerény hajlékot. Időközben Tóbi felesége Csilike is előkerült valahonnan.
Csapzott veréb. Nem is egy nagy észlény. Csilike egyedül jött valahogy, a kis-nagyember nem akart
vele egy autóban utazni. Elég volt neki a Tóbi szaga, nehogy még ezt a buta nőstényt is hallgatnia
kelljen. De már jött is az obligát pálinka! Nem a zamatos, megszokott szatmári szilva, csak egy büdös,
házilag kotyvasztott törköly, de ha már elszánta magát, hogy falura megy, akkor nem volt mit tenni:
lenyomta. Udvariasságból kért még egyet. Lassan kezdte unni ezt a családlátogatást. Olyan volt, mint
egy szülői értekezlet.

– Igen. Okos gyerek a Tóbi. Igen. Minden rendben van Pesten is. Igen. Majd emeljük a nyugdíjat
is, ha a számok úgy állnak. – sorjáztak a válaszok az anyai kérdésekre.
Aztán egyszer csak Tóbi anyja azt kérdezte:
– Tessék már mondani, drága, egyetlen miniszter úr! Aztán lesz ebből a gyerekből valami? Ugye
lesz?! – nézett esdeklően a kis-nagyemberre a terebélyes asszonyság. Cili asszony is
reménykedve nézett a főnökre. Otthon csak így emlegették: „A FŐNÖK!”
Győző elgondolkodott kissé, majd komoly képet vágott és ezt mondta:
– Egészen biztosan. Csak rajta áll. Akármi is lehet még belőle. És hogy lássa, anyuka, már a mai
napon odaveszem a Tóbi gyereket magam mellé. Ő lesz a személyem körüli ügyekkel
foglalkozó miniszterem. Gyakorlatilag korlátlan költségvetéssel fog rendelkezni és azt
csinálhat, amit csak akar. Rajta tartom a szemem. Innen kezdve csak rajta áll, hogy tud-e élni
az én határtalan jóságommal. Nézze meg, hogy abból a víz- és gázszerelőből is mit csináltam!
Mert megmondtam és neki is, hogy meglássa, akármekkora nagy hülye is, ha én akarom, ő
lesz az ország leggazdagabb embere. És? Ugye? Jó lesz így?
Mindenki egyszerre bólintott: jó!!!
És úgy is lett. A kis nagyember tartotta a szavát, mert ha az ember megígér valamit, akkor az meg van
ígérve. Tóbi meg az lett, ami csak akart lenni és azt teheti, amit csak akar tenni. Mindenki tudja, hogy
minden a Főnök hallgatólagos jóváhagyásával történik, és természetesen a főnök legnagyobb
megelégedésére. Egy szó, mint száz, ma még úgy tűnik tudott élni a lehetőséggel, mert ha nem így
lett volna, az én mesém tán meg sem született volna. Persze, ennek a mesének még nincsen vége. Az
majd csak ezután következik….

Címkép: Békési Joe: Rogán Tóni