Komoly ajánlatot!

Posted by

A most elhunyt Setét Jenő  – Orsós Jánossal írt  – fontos cikke az ÉS-ben

>Orsós János–Setét Jenő
>„A szabad, demokratikus, szolidáris Magyarország egészen
elképzelhetetlen a romák társadalmi és gazdasági emancipációja
nélkül.”
(Majtényi László)

Nagy örömmel olvastuk Majtényi László írását az ÉS-ben ( A köztársaság
végső alkotmánya , 2020/47., nov. 20.). Legutóbb a reformkorban fordult elő,
hogy fontos szerzők az ország elnyomottjait elhelyezték a demokratizálás
széles kontextusában. Majtényi László cikke 90 százalékban foglalkozik a
sajtószabadsággal, a választási rendszerrel, az egykamarás parlamenttel és
más „klasszikus” alkotmányjogi kérdésekkel, s a cikk közepén, a szöveg
mintegy 10 százalékában a romák és a demokrácia viszonyával.
Ezzel Majtényi László ünnepélyesen megnyitotta a magyar alkotmányjogi
diskurzust a romák előtt. Mást is meg akar nyitni a kitaszított páriák előtt:
a közoktatást, a közigazgatást és a törvényhozást. A romák emancipációja
nélkül el sem tudja képzelni a demokratikus Magyarországot. Gondos
filológusként azt is jelzi, ki e gondolatok forrása: az ismert nevek között
egy Magyarországon kevésbé ismert: Bhím Ráo Rámdzsí Ámbédkar, az
indiai alkotmány atyja. Figyeljünk e jelzésre: Majtényi László a legjobb
szerzőkre támaszkodik a Magyar Köztársaság végső alkotmányát előkészítő
tanulmányaiban. Ámbédkar alkotmánya mintául talán távolinak tűnik, de
példa nélkül álló sikertörténet. Az alacsony sorból igazságügy-miniszterré
emelkedett jogtudós által fogalmazott kódex őrködik a világ egyetlen olyan
fejlődő országának demokráciája felett, amely államiságának minden
percét diktatúra nélkül élhette le.
Szeptember végén Ónody-Molnár Dóra a Jelen hetilapban készített egy
interjút A „c” betű nem került ki mögülünk címmel a Dr. Ámbédkar Iskoláról.
Ennek a beszélgetésnek egyik központi gondolata, hogy a szegregáció
Magyarországon össztársadalmi igény. Vártuk a cáfolatokat, de nem jöttek.
Úgy látszik, mindenki elfogadja, hogy ez így van. A baloldalon politizáló
értelmiségi szülők ugyanúgy a cigánymentes iskolába adják a gyereküket,
mint a jobboldaliak. Senki sem igényli, hogy a minőségi oktatást nyújtó
intézmények színesítsék a diákösszetételüket. Senki sem kér a gyereke
mellé cigány padtársat.
Ebben a közhangulatban Majtényi László azt javasolja az ellenzéki
pártoknak: tegyenek komoly ajánlatot a romáknak. Úgy számol, hogy
politikai földcsuszamlást idézne elő, ha a romák harmada a demokratikus
Magyarország képviselőire szavazna. A szerencsi választókörzet
szavazóköri adatainak elemzése megerősítheti ezt a számolást. Azokban a
szavazókörökben, ahol csak romák élnek, jelenleg közel 100 százaléka van a
Fidesznek. Diktatúrákat idéző helyzet ez. A természetes állapot az lenne,
amit Amerikában láthattunk: a spanyol ajkú fiatalok 75, az ázsiai
származású fiatalok 83, a fekete fiatalok 88 százléka szavazott a progresszív
elnökjelöltre. Georgiában biztosan ez döntötte el a választást, de
Arizonában sem nyerhetett volna Biden a rezervátumok indián szavazói
nélkül.
Az ellenzék akkor lesz alkalmas a demokratikus értékeken alapuló
kormányzásra, ha az amerikai vagy indiai pártokhoz hasonlóan a hazai
legnagyobb kisebbséget érdemi, nélkülözhetetlen partnernek tekinti a
demokrácia újjáépítésében. Az utolsó választásokon a baloldal egyetlen
pártja sem indított egyetlen roma jelöltet esélyes helyen. Jelenleg az a
„baloldal” „koncepciója”, hogy a Jobbikot megkérdőjelezhetetlen
partnerként nyomná le a be sem vont roma vezetők torkán. Láttuk, milyen
választási eredményt hoz ez a politika egy borsodi választókörzetben.
A Magyarországon működő oktatási szegregáció csak egy tükre az
össztársadalmi el nem fogadásnak. Ahogy a szegregált iskolákban tanuló
roma gyerekek nem kaphatják meg mindazt a tudást, amit nem cigány

társaik megkapnak, az élet minden más területéből ugyanígy ki vannak
hagyva a romák. Harminc év úgynevezett „demokrácia” után sem látni sem
roma banki ügyintézőt, sem cigány gimnáziumi tanárt, se orvost, se roma
parlamenti képviselőt. Valódi demokráciáról akkor beszélhetnénk, ha a
hazai cigányság előtt nyitva állnának azok a kapuk, amelyek lehetővé
tehetnék, hogy a hazai cigányság érdemi részese legyen a demokráciának, a
polgárosodásnak. Ennek hiányában a romák a hatalom eldobható
játékszerei. A mai helyzet az, hogy a romák problémáit és az őket sújtó
előítéleteket és kirekesztéseket, az etnikai elnyomás tényét sem ismeri el
sem a közvélemény, sem a politikum, miközben évtizedek óta kutatások,
elemzések, civil és emberi jogi jelentések tömegesen dokumentálják ezeket
és ezek működési mechanizmusait napjaink jelenvalóságában.
Mérges Buddha című filmünkben az a jóslat hangzik el, hogy a romák
emancipációjához még 200 évre van szüksége Magyarországnak. Miután
elolvastuk Majtényi László írását, még egy dolog erősödött meg bennünk. A
nyugati demokrácia értékeinek megteremtése, létrehozása, követése,
betartása ugyanolyan állapotban van, mint az oktatási integráció, roma
emancipáció megléte a magyar társadalomban. Tehát, ha az emancipáció
200 év, akkor a demokrácia is 200 év múlva várható.
„Az alkotmány rózsája a tiétek, /Tövíseit a nép közé vetétek; /Ide a rózsa
néhány levelét /S vegyétek vissza a tövis felét!”
A demokratikus Magyarország nem teheti meg, hogy fenntartsa a hazai
romák politikai kizsákmányolását és kirekesztését a közös társadalmi
döntésekből.
A demokratikus Magyarország nem teheti meg, hogy nevetség tárgyává
tegye az emberi jogokat és szó nélkül hagyja azok megsértését, valamint a
törvények betűjébe és szellemébe ütköző diszkriminatív gyakorlatokat,
nem teheti meg, hogy lemondva állampolgárainak egyenlőségéről az állam
maga finanszírozza, tartsa fenn a romák „mindenbeli”, így fizikai, térbeli,
társadalmi, oktatási, munkaerőpiaci, médiából való és politikai
kirekesztését.
A demokratikus Magyarország nem teheti meg, hogy továbbra is puszta
hazugság és sosem teljesülő ámító ígéret maradjon a többi nemzetiséggel
ellentétben a romák nemzetiségi intézményeinek létrehozása és az egyenlő
hozzáférés biztosítása a társadalmi javak újraelosztásában.

A demokratikus Magyarország nem teheti meg, hogy a társadalmi
kirekesztés kemény munkával felépített falai lebontásának ne lásson neki
további halogatás nélkül, célzott hátránykiegyenlítő és deszegregációs
intézkedésekkel, és ne biztosítsa a romák részvételét és reprezentációját a
közoktatásban, a piaci és közalkalmazotti foglalkoztatásban, a
közhivatalokban, a tananyagokban, a médiában, a nemzeti
emlékezetpolitikában.
Egy szolidáris Magyarország nem teheti meg, hogy ne nézzen szembe a
távolabbi és a közelmúlt történelme során a hazai roma közösségekkel
szemben elkövetett olyan bűnökkel mint a rasszista jogszabályok,
pogromok és népirtás.
Ugyanígy nem teheti meg, hogy ne nézzen szembe a napjainkban, a
jelenben elkövetett, tervezett és fenntartott, politikai akaratra épülő,
rendszerszerű, állami hátrányokozással és hátrányfokozással.
Leírunk néhány példát azokra az állami intézkedésekre és jogszabályi
változtatásokra, amelyeket az alkotmányozási folyamat keretében meg kell
tenni a romák esélyegyenlőségének érdekében:
A magyar állam végre hozza létre a romák nemzetiségi jogait megjelenítő
kulturális és tudományos intézményeket. A roma kultúra kapja meg
ugyanazt a rangot, amelyet más nemzetiségek élveznek. A romák hazai
jelenlétét méltóan és láthatóan tükrözzék a közterületi emlékművek és
elnevezések.
Állítsák vissza a politikai-társadalmi döntésekben való részvételt biztosító
kedvezményes mandátumot, oly módon, hogy a jelenlegi teljesíthetetlen
feltételeit írják át, a valóságot figyelembe vevő, teljesíthető
paraméterekkel.
Az állam szerezzen szigorú szabályokkal érvényt a hátrányos
megkülönböztetést és az etnikai alapú elkülönítést tiltó alkotmányos és
ágazati törvényekben fellelhető rendelkezéseknek.
A magyar állam fokozatosan, belátható időn belül számoljon fel minden
olyan állami finanszírozási mechanizmust, amely a jövedelmi szegények és
köztük kiemelkedően a romák elkülönítését szolgálják, illetve direkt vagy
indirekt módon ezt idézik elő például a közoktatásban, az otthonteremtési,

családtámogatási, település és városfejlesztési, felnőttképzési és szociális
ellátó rendszerekben. A foglalkoztatásban pedig bértámogatással és célzott
adókedvezménnyel lépjen fel hátrányaik felszámolása érdekében.
A végrehajtó hatalom tartsa tiszteletben a bíróságoknak a romák jogai
ügyében hozott döntéseit, ugyanúgy, mint minden más ügyben is. Az
Egyenlő Bánásmód Hatóság zavartalanul folytathassa önálló
tevékenységét. Állítsák vissza az önálló kisebbségi ombudsman
intézményét.
A szociálpolitikában ki kell mondani, hogy a szegénységi küszöbre kerülő
állampolgárok ügyében a magyar állam az emberi méltóság megőrzése
érdekében lép fel, éspedig a rászorultság elve alapján. A
nyugdíjminimumhoz kötött szociális juttatások értékálló voltát általános
érvénnyel kell rögzíteni. A közműtartozások problémáját olyan
intézkedéscsomaggal kell kezelni, amelyben az előre fizetős mérőórák és az
adósságrendezés egységes rendszerbe illeszkednek. Az államnak tudatosan
emelnie kell a szociális bérlakások arányát a lakáspiacon.
Az oktatásban magas szintű jogszabálynak kell előírnia a deszegregációt.
Ezzel kell lezárni a Magyarországgal szemben az Európa Unióban évek óta
folyó szégyenletes kötelezettségszegési eljárást. Ehhez szükség van az
Országos Integrációs Hálózat újjászervezésére. Az egyházi és alapítványi
iskolákat hatékony jogszabályi eszközökkel ösztönözni kell arra, hogy
állami támogatásuk arányában vegyék ki a részüket a halmozottan
hátrányos helyzetű tanulók neveléséből. A tankötelezettséget vissza kell
emelni egységesen 18 évre. A halmozottan hátrányos helyzetű diákoknak
olyan állami ösztöndíjat kell biztosítani a gimnáziumokban és a
felsőoktatásban, amely meghaladja a szakképzésben elérhető állami
ösztöndíjak, illetve a munkanélküli státusban elérhető állami juttatások
összegét. Az államnak továbbtanulást népszerűsítő kampánnyal kell
megcéloznia a felső tagozatokban tanuló hátrányos helyzetű diákokat,
tanáraikat és a szülőket. A NAT és a kerettantervek írják elő a romák
pozitív bemutatását a történelem-, irodalom- és más tananyagokban.
Összefoglalva szeretnénk hangot adni örömünknek, hogy Majtényi László
„nyitása” új alapokra helyezi a romák, nem romák diskurzusát és lehetséges
együttműködését, amelynek fókusza a valóban szabad, szolidáris és
demokratikus Magyarország, amely szembenéz eddigi sok ponton
kirekesztő múltjával és jelenével. De mindez azt is jelenti, hogy valódi és
gyakorlati módon akar érvényt szerezni az alkotmány egyik fontos
rendezőelvének, amelyet mindvégig szem előtt kíván tartani, ezek pedig az
állampolgárok közötti egyenlőség és a diszkriminációmentes állam és
annak mindenki számára azonos minőségű, épp ezért hátrányokozás-
mentes közszolgáltatásai. Ez az az alap, amelyet el tudunk fogadni, amelyet
támogatunk, és amely minimális feltétele annak, hogy ne csak
alkalomszerűen és hárításképpen pufogtatott talmi egyenlőségünk legyen,
hanem tartalmi és valódi, megélhető. Mert nincs sikeres Magyarország
sikeres roma emancipáció nélkül!
(Orsós János pedagógus, Setét Jenő polgárjogi aktivista)

Megjelent itt: Élet és Irodalom LXV. évfolyam, 3. szám, 2021. január 22.
Címkép: Orsós János és Setét Jenő