Tamás Ervin
>Nehezen volt eddig érthető, hogy ha tényleg kaptunk volna az uniótól 900 millió forint vissza nem térítendő támogatást, azt miért utasítottuk vissza. Épp ésszel alig hihető, azaz biztosan volt valami hajszál abban a gesztusban, ami a nagyon érzékeny magyar kormányzat torkán akadt – talán az „odavetett” tesztekkel csorbát szenvedett volna a nemzeti büszkeség.
A Népszavának adott hivatalos válasz azonban bár nem kertel, de annál inkább süketel: „Kizárólag a 12 éven aluli gyermekek és az EU által el nem ismert oltóanyaggal oltott állampolgárok tesztelésének elősegítését” szolgálta volna a program. Emellett az illetékesek állítják, hogy „az utazási időszak közben véget ért” és van elég harmadik oltás, amivel szabadon lehet utazni.
Megjegyzendő – ahhoz bizonyos esetekben Janssent kellett kapni, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy az indoklás kamu, az illetékesek hosszú-hosszú ideig nem akarták a nagyközönség orrára kötni, hogy elsősorban politikai előnyt akartak kovácsolni a gyors, kapkodó és nem ritkán dilettáns, de mint kiderült, egyeseknek jól jövedelmező keleti szérumbeszerzéssel. Igaz, valóban nehézkesen indultak útnak a Pfizer és társai, lehetett miattuk szidni az uniót, elképzelhető, hogy már ez is élvezetet okozott kormányzatunknak, amit megfejelt Kelet-imádatával. Felelőtlenül háríttatott el minden aggályt, szabályt, kötelező óvatosságot, gyártói ajánlást.
Ma már dokumentumok bizonyítják, hogyan is történt a szérumok sebbel-lobbal való bevizsgálása, csak azt nem, hogy pontosan kiknek a nyomására legyintett a gyáva intézetvezetés azokra a fenntartásokra, amelyek a kitakarásokból végül mégis előbukkantak. Különben pedig maximum egy-másfél hónap előnyt jelentettek akkor ezek a vakcinák, ami azért is csak rövid ideig hozott megnyugvást, mert a tájékozottabbak igyekeztek menekülni tőlük, sok idős inkább tovább várt, mert az orvosa, a rokona, a barátja megsúgta neki, hogy hamarosan a csapból is ömleni fog a biztonságosabb Pfizer.
A politikai haszonszerzés volt tehát a legfőbb cél, a többi – az elővigyázatosság hiánya, a zavaros közlések a maszkviseletről, az ellátási mizéria, a kontaktkutatás renyhesége, a tragikomikus, a lakosságot infantilis gyerekként kezelő operatív törzs nyögvenyelős tájékoztatói, illetve a görcsös titkolódzás – ebből eredt. A zavar egy része érthető, bekalkulálható, sőt elfogadható lett volna akkor, ha nem folyton-folyvást a hátsó szándék tolakodott volna elő az őszinteség rovására: „Mi tökéletesek vagyunk, és éjjel-nappal a ti életeteket védjük!” Ha bizonyos ellenérzéseket ne pöckölték volna le, ne fordították volna ki, oltásellenessé, az egészségügyi dolgozók lebecsülésévé torzítva-gyúrva a legfelülről érkező döntésekkel szembeni kritikát, az inkompetens fürkészek portyáit.
Előkelőségek toporogtak heti váltásban a betonon, várták a repülőgépek gyomrából előkerülő, a Pfizernél négy-ötször drágább Sinopharm-okat, azokat amikről egyre több vizsgálat deríti ki, hogy az összes közül a leggyengébb hatásfokúak, az idősek esetében pedig különösen kockázatos bevitelük, mert elaltatja a veszélyérzetet, miközben az általa kitermelt ellenanyag hamar elillan a szervezetből.
A Népszavának adott hivatalos válasz azonban bár nem kertel, de annál inkább süketel: „Kizárólag a 12 éven aluli gyermekek és az EU által el nem ismert oltóanyaggal oltott állampolgárok tesztelésének elősegítését” szolgálta volna a program. Emellett az illetékesek állítják, hogy „az utazási időszak közben véget ért” és van elég harmadik oltás, amivel szabadon lehet utazni.
Megjegyzendő – ahhoz bizonyos esetekben Janssent kellett kapni, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy az indoklás kamu, az illetékesek hosszú-hosszú ideig nem akarták a nagyközönség orrára kötni, hogy elsősorban politikai előnyt akartak kovácsolni a gyors, kapkodó és nem ritkán dilettáns, de mint kiderült, egyeseknek jól jövedelmező keleti szérumbeszerzéssel. Igaz, valóban nehézkesen indultak útnak a Pfizer és társai, lehetett miattuk szidni az uniót, elképzelhető, hogy már ez is élvezetet okozott kormányzatunknak, amit megfejelt Kelet-imádatával. Felelőtlenül háríttatott el minden aggályt, szabályt, kötelező óvatosságot, gyártói ajánlást.
Ma már dokumentumok bizonyítják, hogyan is történt a szérumok sebbel-lobbal való bevizsgálása, csak azt nem, hogy pontosan kiknek a nyomására legyintett a gyáva intézetvezetés azokra a fenntartásokra, amelyek a kitakarásokból végül mégis előbukkantak. Különben pedig maximum egy-másfél hónap előnyt jelentettek akkor ezek a vakcinák, ami azért is csak rövid ideig hozott megnyugvást, mert a tájékozottabbak igyekeztek menekülni tőlük, sok idős inkább tovább várt, mert az orvosa, a rokona, a barátja megsúgta neki, hogy hamarosan a csapból is ömleni fog a biztonságosabb Pfizer.
A politikai haszonszerzés volt tehát a legfőbb cél, a többi – az elővigyázatosság hiánya, a zavaros közlések a maszkviseletről, az ellátási mizéria, a kontaktkutatás renyhesége, a tragikomikus, a lakosságot infantilis gyerekként kezelő operatív törzs nyögvenyelős tájékoztatói, illetve a görcsös titkolódzás – ebből eredt. A zavar egy része érthető, bekalkulálható, sőt elfogadható lett volna akkor, ha nem folyton-folyvást a hátsó szándék tolakodott volna elő az őszinteség rovására: „Mi tökéletesek vagyunk, és éjjel-nappal a ti életeteket védjük!” Ha bizonyos ellenérzéseket ne pöckölték volna le, ne fordították volna ki, oltásellenessé, az egészségügyi dolgozók lebecsülésévé torzítva-gyúrva a legfelülről érkező döntésekkel szembeni kritikát, az inkompetens fürkészek portyáit.
Előkelőségek toporogtak heti váltásban a betonon, várták a repülőgépek gyomrából előkerülő, a Pfizernél négy-ötször drágább Sinopharm-okat, azokat amikről egyre több vizsgálat deríti ki, hogy az összes közül a leggyengébb hatásfokúak, az idősek esetében pedig különösen kockázatos bevitelük, mert elaltatja a veszélyérzetet, miközben az általa kitermelt ellenanyag hamar elillan a szervezetből.
Az annak idején ingyen felajánlott tesztek tehát azért nem kellettek az illetékeseknek, mert az alkalmazásukhoz fűzött feltételek azonnal bodicsekkelték volna a kenetteljes dumát és igazolták volna, hogy a vizsgálatokon politikai érdekből keresztülrángatott szérumokkal szemben kötelező lett volna az alaposabb kontroll. Ez volt tehát a fő oka az ajánlat elhessegetésének.
Súlyosabb konzekvenciákat erről a magatartásról vonjon le az, aki képes némi tárgyilagossággal átlátni e riasztó mechanizmust az ehhez szorosan tartozó agymosással, s talán fölfedezi, hogy ez is egyfajta lakosságot sújtó fertőzés – kórokozója ugyan már részletesen ismert, a szérum hatása ellene azonban egyelőre több mint kérdéses. Mert most már nem csak a szavatosság lejárta miatt föl nem használt, végül kidobott teszt, de ez az elutasított ingyen teszt is igazi tesztté vált. Jelez. Vegyük már észre!
Súlyosabb konzekvenciákat erről a magatartásról vonjon le az, aki képes némi tárgyilagossággal átlátni e riasztó mechanizmust az ehhez szorosan tartozó agymosással, s talán fölfedezi, hogy ez is egyfajta lakosságot sújtó fertőzés – kórokozója ugyan már részletesen ismert, a szérum hatása ellene azonban egyelőre több mint kérdéses. Mert most már nem csak a szavatosság lejárta miatt föl nem használt, végül kidobott teszt, de ez az elutasított ingyen teszt is igazi tesztté vált. Jelez. Vegyük már észre!
/Jelen.hu/
Címkép: Orbán az érkező kínai vakcinával