Mit szólt volna az édesanyám?

Posted by

Mélységből a magasságba sorozat
>Braun Gábor

>Egy andorrai, meglehetősen magas presztizsű 10 km-es futóversenyen a spanyol Iván Fernández Anaya kiváló sportemberi magatartásról tett tanúbizonyságot akkor, amikor az előtte méterekkel vezető kenyai Abel Mutai néhány méterrel a cél előtt – félreértve az egyik futópályát átszelő vonalat – megállt, úgy gondolván, hogy első helyen ért be a célba. Mivel nem beszéltek közös nyelvet, így a spanyol versenyző – aki simán lefuthatta volna a célvonalat elvétő versenytársát – Mutai mögött megállt, és gesztikulálva, gyakorlatilag betolta a célba a kenyait azon a néhány méteren, mondván, hogy “na most van vége”Egy újságíró később megkérdezte Ivánt: “Miért tette ezt?”
van pedig így válaszolt: “Az álmom, hogy egyszer igazi közösségben éljünk.”
De az újságíró nem hagyta annyiban a témát: “De miért hagyta, hogy a kenyai nyerjen?”
Mire Ivan: “Nem hagytam, ő nyert volna.”
Az újságíró tovább erősködött: “Dehát maga nyerhetett volna!”
És erre Ivan így felelt: “És milyen dicsőség lett volna az?
Milyen méltósága lenne annak az aranyéremnek? Mit szólt volna az édesanyám hozzá?”
Az értékrendszer generációs mintával (is) öröklődik, legyünk tudatosak rá, hogy mit adunk tovább az utánunk következőknek.