Ezentúl gyakrabban takarítok, sűrűbben szellőztetek

Posted by
Földes Péter
>Egy ideje engem is megtaláltak a trollok. Jönnek, piszkos manccsal, sáros cipővel, ápolatlan ruházatban. Zsidóznak, anyáznak, cigányoznak, buziznak és hazaárulóznak. Mindegy, mi a téma, írhatnék akár a zöngés hangzók szaporodásáról – az agyatlan bunkók nem vitatkoznak, csak ütnek.
Nemcsak engem, hanem a vendégeimet is. Mert én úgy képzelem a blogozást, hogy van egy lakásom, ahová időnként vendégeket hívok. Azzal hitegetem magam, hogy viszonylag jó adottságú a lakás – világosak a szobák, működik a lift, az asztalon a terítő sem áll csálén. Ha porszemet látok valahol, letörlöm egy ronggyal – azaz, igyekszem, hogy az alany és az állítmány rendben legyen, és a jelzős szerkezetekkel sem spórolok. Mindent elkövetek, hogy a vendégeim jól érezzék magukat.
Persze, a vendégek sem jönnek üres kézzel. Hozzák magukkal, amijük van – gondolataikat, véleményüket, időnként, nem is ritkán, a sziporkáikat. Beszélgetünk, tanulunk egymástól, örülünk a másiknak. Nem mindenben vagyunk egy véleményen, de van egy-két alapvetés, amiben egyezik az ízlésünk.
A már említett hívatlan vendégek különböző neveken jelentkeznek. Nem tudom, honnan jönnek. Néha azt gondolom, hogy megszállott szabadságharcosok, akik az óvodáskori frusztrációikat nem tudták kiheverni, máskor meg azt, hogy egy hatalom-közeli kiképzőközpontból küldik őket.
Egy ideig tűrtem a tobzódásukat, gondoltam, belefér. A lakás nagy, és világos, hely van elég. Minden partin előfordulhatnak kellemetlenségek, például, hogy valaki többet iszik a kelleténél, és ezért összehányja a nagyszobát. Majd feltakarítjuk. Ha kötözködik a többiekkel, szép szóval lecsillapítjuk.
De az nem jó, ha azt vesszük észre, hogy már nem beszélgetünk, és zenét sem hallgatunk, mert egész idő alatt mások után takarítunk, mások szégyenét próbáljuk eltűntetni.
Ráadásul néhány vendég jelezte, hogy továbbra is kedvel engem, a lakással sincs baja, csak hát nagyon fura és félelmetes figurák járnak ide mostanában. Olyanok, akikkel nekik nincs kedvük együtt lenni. Ezért, értsem meg, ők mostantól ritkábban teszik tiszteletüket nálam. Időnként benéznek, hátha javul a helyzet, de inkább megpróbálják majd valahol máshol elolvasni az írásaimat.
Az ilyen társaságoknak – tudom, sok hasonló van az országban – funkciójuk van. Amikor a hazugságok hangosabbak mint a normális szó, sok ember hajlamos arra, hogy elbizonytalanodjék. Az ilyen „lakásokon” rendezett összejövetelek arra jók, hogy érezzük: nem vagyunk egyedül.

A saját lakásomba azt engedek be, akit akarok. Ezentúl jobban megválogatom, hogy kit engedek be. És gyakrabban takarítok, sűrűbben szellőztetek.

Föld S. Péter blog

Címkép: Halász Géza: Kellemetlen madár