Az Igazak Kertjében

Posted by
Turóczy Péter és felesége, Aranka

Hogyan ismerték meg a nagyszülők a Friedmann (később Falus) családot, Etelkát és Ágnest?

Nagymamám, aki idős korát velünk töltötte, sokat mesélt erről az időszakról. Sajnos 1990-ben elhunyt, ekkor hallhattuk utoljára a történeteit, így az emlékek már homályosak. Arra azonban tisztán emlékszünk, hogy Etelkát, másik nevén Esztert, Juliskaként emlegette. Etelka lányának, Ágnesnek a fedőnevére viszont nem emlékszünk. Azt tudjuk, hogy egy nagy bérházban laktak a Böszörményi úton, a 12. kerületben. A bérház alatt egy hatalmas pince volt, ahol anyagokat tároltak. Ez úgy kerülhetett oda, hogy Andres nagymamája egy Stern nevű zsidó posztógyárosnak dolgozott, mint a Kelenföldi Posztógyár és Textilipar kereskedelmi igazgatója. A háború alatt a nagyiék itt őrizhették nekik az anyagot a nácik elől. De azt nem tudjuk, hogy a Turóczy család hogyan került kapcsolatba velük.

Hogyan jöttek rá, hogy Juliska és Etelka (Eszter), azaz Andrés nagymamája egy és ugyanaz a személy?

A nagymama előszedte a képeket és mutatta, hogy itt a Juliska, amikor felmászott a kertben a létrára és szedte a cseresznyét. Kérdeztem tőle, hogy nagymama, ki ez a Juliska? Azt felelte: Juliska egy fiatal asszony volt, akinek volt egy 5-6 éves kislánya. A nácik a származásuk miatt üldözték őket.És mit mondtál róluk, nagymama? Hát hazudtam kismenyem. Azt mondtam, hogy vidéki rokonok jöttek hozzánk látogatóba Pestre.”  Még amikor Andrés ellátogatott hozzánk, akkor sem tudtuk, hogy Juliska megegyezik az ő nagymamájával. Mutatott egy képet, ahol felismertük a sokat emlegetett Juliskát. Lehoztuk a saját képeinket, megmutattuk neki és ő is felismerte a nagymamáját. Így állt össze a kép. Érdekesség, hogy a Juliskáról talált képek egyikén engem tart a kezében kisbabaként – mondta Turóczy Péter. Ez pedig már bőven a vészkorszak után volt, valahogy ’47 tavaszán. Ez azt jelenti, hogy a két család a háború után is tartotta a kapcsolatot.

 

A Juliskaként ismert Friedmann Eszter/Falus Etelka, a pólyás Turóczy Pétert tartja kezében

És önök, még mindig kapcsolatban vannak?

Andrés és az anyukája kapcsolatban van velünk és mindig nagyon hálásak. De mindig mondjuk nekik, hogy ne nekünk köszönjék, hiszen mi nem voltunk ott.Viszont ha egyet megtehetünk, az a történet továbbadása. Ebben látjuk a feladatunkat.

És mi történt később a Friedmann (később Falus) családdal?

Ágnest rögtön a háború után Svájcba küldték tanulni jó kapcsolatok révén. Vannak olyan dokumentumok nálunk, ahol Etelka, aki számunkra Juliska, írja kislányának, Ágnesnek, hogy írjon a nagyszüleinknek köszönőlevelet. „Édes kis pofikám, most napok óta nem jött tőled posta. (…) Írjál levelet a Turóczy Lajos bácsinak, nagyon várják.”

 

Friedmann Eszter/Falus Etelka levele az akkor Svájcban tanuló lányának, Ágnesnek

 

Ez a képeslap Andres által jutott el hozzánk, Caracasban volt az édesanyjánál. Később, 1946 novemberében Ágika is válaszol, ahol köszönetet mond nagyszüleinknek. (A levelet vélhetően édesanyja, Etelka írta meg helyette.) „Sok szeretettel Irén néninek és Lajos bácsinak, életem megmentőinek.

 

Carciente Ágnes levele Svájcból a Turóczy családnak

Ágnes Svájcból később Franciaországba került, onnan ment Brazíliába, majd Venezuelába, ahol meg is házasodott. Nagyon kalandos élete volt.

Meséltek a nagyszülők ellenőrzésekről, veszélyes helyzetekről? 

Igen, meséltek róla, hogy jöttek a németek razziázni. A nagymama így fogalmazott: „Képzeld el, amikor ezek jöttek, akkor kivágták az ajtót. És ez a kislány olyan okos volt, hogy még véletlenül sem szólta el magát.Én pedig csak kérdeztem, hogy „nagymama, hogyan volt bátorságotok egy kicsi lányra rábízni az életeteket?Olyan is volt, hogy kinyitották az ajtót és Etelka, azaz Juliska az ajtó mögé bújt. A nagymama azt mondta a náciknak:„Grúber Irén vagyok, sváb. A kicsi unokahúgom van nálunk.Kérdeztük, hogy tudja-e mi történt volna, ha ezek az emberek rájönnek, hogy bújtat valakit. Azt válaszolta:„Hát lelőttek volna.Teljes mértékben tudatában voltak a helyzetnek, mégis képesek voltak helyesen cselekedni. Mondta a nagymama, hogy mikor sikerült legyőzni a nácikat, jött egy szekér és az oroszok lelőtték a lovát és levágták a combját. Erre, ez az akkor még mindössze 6 éves kislány is emlékszik. Ő is ellopott egy darabot abból a húsból, hogy legyen mit enniük. Ilyen időket éltünk.

Kizárólag Etelkát és Ágnest bújtatták a nagyszülők, vagy voltak ott mások is?

Igen, később többeket bújtattak. Az orosz katonák elől a fiatal asszonyokat el kellett rejteni. A pincében található ruhaanyagok között bújtak meg, erre Ágnes is emlékszik.

Hogyan emlékeznek vissza a nagyszülőkre?

Nagyszüleink 1920-ban házasodtak össze. A nagypapa lakatosnak tanult, a nagymama pedig varrónőnek. Mindketten a szakmájukban helyezkedtek el. A ’30-as évek körül költözhettek Budapestre, apukám iskolája miatt. Egy felsőkereskedelmi neves iskolába járt és amikor ’40 körül befejezte, akkor nyitottak családilag egy tűzifa kereskedést. Ez egy jó kis maszek vállalkozás volt, ami működött még egészen a Rákosi korszakig. Ekkor az államosítás részeként elvették és kitették a Turóczy családot a villalakásból. Így kerültek a nagyszülők egy tanácsi lakásba a Csörsz utcába, engem pedig a szüleim elvittek Diósjenőre. Onnan származott anyukám, így itt sikerült álláshoz jutniuk. Egészen ’56-ig Diósjenőn éltem, ekkor kerültem vissza a nagyiékhoz. A szüleim házassága viharos volt, ezért laktam később velük. Sokat köszönhetek nekik, hiszen ők neveltek fel. Nagyon szerények voltak, arról, hogy életeket mentettek, sohasem beszéltek másoknak. Lehetett jelentkezni megmentőként támogatásra, sosem éltek a lehetőséggel. Azt mondta a nagymama, hogy nem azért segítettek, hogy kapjanak érte valamit, az emberség volt a fontos. Éppen ezért Andres megkeresése nagyon nagy meglepetés volt. Erre egyáltalán nem számítottunk, hiszen csupán a családdal beszéltünk a történtekről. De talán ez mára megváltozott. Sokkal inkább a világra tartozik ez a történet. Fontos, hogy újra tanuljunk a régmúlt eseményeiből.

Címkép: Turóczy Lajos és Grúber Irén

zsido.com