Háború vagy béke

Posted by

Fábián András
>Tartozom egy vallomással. Magyar Nemzetet csak akkor olvasok, ha véletlenül vagy tévedésből
rákattintok. Ennyi a miniszterelnök kedvenc napilapjáról talán kritikának elég is. Ez persze nem jelenti
azt, hogy ne találkoznék itt-ott egy-egy hivatkozással, amely e szennylapra mutat. Ha nagyon muszáj,
az igaz ügy érdekében az alapelveim felrúgásával még felkeresni is hajlandó vagyok a nevezett
honlapot. „Bízz, de ellenőrizz!” – mondogatta mindig Félix Edmundovics Dzerzsinszkij, a Cseka
(VCSKA), a szovjet rendőri és biztonsági szolgálatok lengyel ősökkel büszkélkedhető megalapítója.
Mivel megint az orosz-ukrán kérdéssel szeretnék kicsit foglalkozni, az idézet nagyon is ideillő.
Szóval reggeli tájékozódó szeánszom során beleakadtam az egyre kevésbé ellenzéki és egyre inkább
jobbra húzó (mennyire abszurd ez is!) 168 óra tudósításába (https://168.hu/kulfold/szijjarto-peter-
szerint-a-feszultsegek-ellenere-sem-kerhetik-a-nyugati-hatalmak-az-orosz-magyar-kapcsolatok-
lazitasat-224718). Az írás részletes tájékoztatást ad Minden Idők Legkevésbe Külügyminisztere (Szűcs
Gábor Róbert meghatározása) újabb nagy dobásáról. Arról a vele tegnap készült interjúról, amelyben a magyar-orosz-ukrán kapcsolatokat „elemzi”. Na, ez esetben nem elégedtem meg egy szimpla hivatkozással,hanem évek óta először rákerestem az inkriminált szövegre
(https://magyarnemzet.hu/kulfold/2022/01/a-kulpolitikat-ma-mar-nem-szimbolumok-alapjan-kell-
folytatni) .
Mielőtt azonban rátérnék arra, hogy mi a problémám ezzel a beszélgetéssel, engedtessék meg egy
talán csak részben szubjektív megjegyzés Szíjjártót illetően. Véleményem szerint ember még annyi
kárt nem okozott Magyarország nemzetközi kapcsolatainak, mint ez az illető. Lényegében egy-két
kivételtől eltekintve, akivel csak lehetett, szembe fordította az országot. Tudjuk persze, hogy ő csak
egy szolga. Nem a saját, ostoba kútfeje után megy, hanem ez a „külpolitika” egy nagyon is
„rafináltan” kiszámított orbáni politika része. Ha a románok bírálnak bennünket, akkor haragszanak
ránk Erdély miatt. Ha a szlovákok, akkor félnek, hogy területi igényeink vannak. Ha az EU, akkor a
„korszerűsítésre irányuló” magyar „reformtörekvések” csípik a szemüket. A NATO meg jobb, ha
hallgat, mert mi csak nyomjuk a pénzt a fegyverkezésbe, de cserébe nem kapunk semmit. Szóval
alaposan meg van ágyazva annak, hogy minden vitában mi nyerjünk, mert az ellenfeleinket (akik
amúgy a partnereink lennének!) az irántunk érzett ellenszenv és bosszúvágy hajtja.
Na, most itt van ez az ukrán ügy. Megint minket akarnak a vádlottak padjára ültetni, derül ki Szíjjártó
verbális csűrcsavarjából. Ami világos, hogy az Orbán Viktor vezette magyar kormány nem fog részt
vállalni az Oroszországgal szembeni bármiféle egységes nemzetközi fellépésben. Legyenek ezek akár
az EU által bevezetett intézkedések, akár egy határozott NATO fellépés.
Szíjjártó részletes leltárt nyújt arról, hogy mennyi és miféle sérelmek érték a Nemzeti Együttműködés
Rendszerét az utóbbi időkben, amelyek a magyar elzárkózáshoz vezettek. Ezt szükségesnek tartom
szó szerint idézni, mert igen tanulságos:
„Az EBESZ-t nyomás alá helyezik, hogy a lehető legszélesebb körű, legnagyobb létszámú megfigyelő
misszióval vegyen részt a választáson. Egyes nagykövetségek bujtogatják a többit Budapesten, hogy
legyenek közös fellépéseik. A cseh házelnök nyíltan beszél arról, hogy kiebrudalnának minket. Az
amerikai szervezésű demokráciacsúcsra az európai uniós országok közül csak mi nem kaptunk
meghívást. A liberális mainstream megpróbálja a lehető legtöbb támogatást megadni a magyar
ellenzéknek. A magyar államnak kötelessége fellépni a választási eredményt befolyásolni igyekvő
kísérletek ellen, mert senki más, kizárólag a magyar állampolgárok hozhatnak döntést Magyarország
jövőjéről.”

Különösen az utolsó mondat oly szép, hogy az embernek könny szökik a szemébe. Nem elég nekünk,
hogy az egész világ Orbán Viktor derék és becsületes személye és követésre méltó és ajánlott
illiberális politikája ellen acsarkodik (tudom, tudom: nyomják Krahácsot!). Most még a „magyar
emberek” választási szabadságát is megkérdőjelezik és ellenőrizni akarják. Megint idézhetném
Dzerzsinszkij elvtársat, ahogyan azt fentebb megtettem, de nem idézem. Abban ugyanis benne van a
bizalom tényezője, ami az Orbán kormányt illetően már régen nem szerepel egyetlen demokrata
szótárában sem.
És hogy hogy jön ide az orosz-ukrán konfliktus? Mindenki emlékszik rá, hogy milyen mondva csinált
ürüggyel akadályozza folyamatosan a magyar kormány Ukrajna NATO csatlakozásának előkészítését
és partnerségi tevékenységét. Azt hányják a szomszédos ország szemére, hogy korlátozza a
kisebbségek jogait. Legutóbb például, említi a vérig sértett Szíjjártó, kevéssel Orbán és Zelenszkij
elnök „tisztázó-szándékú” telefonbeszélgetése után az ukránok olyan törvényt hoztak, hogy kettős
állampolgárok nem tölthetnek be közfunkciót.
És itt megtörik az a logikai lánc, amit Szíjjártó oly szépen felépített. Az újságíró felteszi ugyanis azt a
kérdést, ami automatikusan adódik a konkrét helyzet konkrét elemzéséből (Lenin!). Nem lehet,
óvatoskodik a zsurnaliszta, hogy az ukránok azért hozták ezt az intézkedést egy ilyen szinte háborús
helyzetben, hogy az orosz állampolgársággal is rendelkező ukrán állampolgárokat tartsák távol a
közhivataloktól? És erre Szíjjártó: „…engem nem nagyon érdekel, hogy az ukránok ki vagy mi miatt
csinálják azt, amit csinálnak.” Aztán ismét a 150 ezres kárpátaljai magyar kisebbség brutális
elnyomását ecseteli, holott pontosan tudja, hogy közel 2- 2,5 millió, orosz papírokkal is rendelkező
ukrán állampolgár él Ukrajnában. Pontosan tudja, hogy Ukrajna keleti határain az orosz szakadárok
keverik a scsit, és a Krímet sem a svédek rabolták el az ukránoktól. Ez őt nem nagyon érdekli…
Nem csupán az árulkodó, amit Szíjjártó elmond, hanem az is, amiről hallgat, holott ez fáj legjobban a
Fidesznek, Orbánnak és személy szerint neki is. Múlt év decemberében az ukrán kormány olyan
törvényjavalatot nyújtott be, amely szerint „egy személy két országban nem szavazhat a vezetésre”.
Vagyis ebben az évben már nem fog működni a választási biznisz. Hiteles források szerint a
választásokra beutazó, sokszor magyar nyugdíjat élvező, ukrán-magyar kettős állampolgárok 80%-a
Orbán Viktorra szavaz. Fel-felröppennek hírek, hogy hasonló törvény alakul Romániában is. Tudom,
hogy sok határon túli kötődésű honfitársunk most felszisszen, hogy nem ezek a határon átjárók
hozzák a győzelmet a Fidesznek, de ők is hozzájárulnak egy-egy határmenti választókerület
eredményeinek alakulásához. Sokszor nem is kis mértékben.
Az orosz érdekek elvtelen képviselete mellett ez tehát a másik meghatározó politikai érdek, ami miatt
a magyar kormány nem kíván tevékenyen szerepet vállalni a béke megőrzésében Ukrajna és
Oroszország között. Szabadjon megismételnem: a magyar külügyminiszter szerint Magyarország nem
kíván tevékenyen részt venni az európai béke megőrzésében!

Címkép: Putyin, Orbán, Szíjjártó