Szemünk a pályán

Posted by

Fábián András
>Napok óta azon mereng a honi politikai gondolkodók közössége, hogy mi lehet az a halaszthatatlanul
fontos dolog, ami miatt Orbán Viktor Moszkvába készül, és siet Putyinnak újfent csókot lehelni a
kezére. Különösen izgalmas kérdés ez egy olyan kiélezett, lényegében háborús helyzetben, mint
amelyet a jelenlegi ukrán-orosz konfliktus hordoz. Napról napra fokozódik a békeszerető európai és
magyar emberek aggodalma amiatt, hogy olyan erők szabadulhatnak el, amelyek esetleg nem állnak
meg Ukrajna (és Belarusz!) nyugati határainál. A kialakulóban levő helyzet, nem is beszélve egy
esetleges eszkalációról, az Európai Unió összes országát fenyegeti.
A minap hallgattam egy eszmefuttatást a Klubrádióban, sajnos nem tudom már kitől, de a gondolat
megragadt bennem. Az elemző arról beszélt, hogy Putyin miféle átalakulásokon ment keresztül. A
Szovjetunió elkötelezett hívéből, széles látókörű, európai tapasztalatokkal bíró, tapasztalt hírszerző
tisztből vált véreskezű diktátorrá, a pozícióját önnön gazdagodására használó élősdivé, aki
rezzenéstelen tekintettel söpri el politikai ellenfeleit az útból. Pedig amikor átvette a hatalmat, akkor
lehetett volna a politikai credoja az is, hogy a természeti és ásványi kincsekben roppant gazdag,
hatalmas szellemi tőkével rendelkező Orosz Föderációt gazdag és virágzó gazdasági hatalommá
változtassa. Jólétet és biztonságot teremtsen az orosz embereknek. Ehelyett lényegében kilátástalan
konfliktushelyzeteket eredményező újabb és újabb területszerző akciókba bonyolódik. Vagy mind a
mai napig arról ábrándozik, hogy helyreállítja az 1991-ben felbomlott nagy szovjet birodalmat, vagy
mint az amerikai elnökök nagy többsége, úgy gondolkodik, hogy a belső konfliktusokról távolabbi
helyi háborúkkal kell elterelni a figyelmet.
Dagesztán, a két Csecsen háború, a Krím annektálása, mostanában Belorusz és Kazahsztán szoros
pórázra fogása a Putyin által generált fegyveres konfliktusok számát növeli. Emellett számtalan
leplezett és nyílt titkosszolgálati akció is igyekezett, igyekszik erősíteni az orosz befolyást a volt
szovjet tagköztársaságokban. Nem mellesleg a hajdani szovjet befolyási övezetekben is!
Gondoljunk csak a magyarországi Szeva bácsira, aki a szervezett bűnözés terén jeleskedett a Magyar
Köztársaság gyengítésében és jelenleg háborítatlanul élvezi az orosz biztonsági szervek teremtette
nyugalmas időskort. Vagy itt van nekünk ez a Nemzetközi Beruházási Bank nevű, orosz érdekeltségű
hírszerző fedőszerv. Ne legyenek illúzióink, de mindeközben az orosz külképviseletek is végzik áldásos
munkájukat szerte a világban és itthon is. Ha megkotorjuk kicsit, mindjárt láthatóvá válik az orosz
titkosszolgálatok szőrös keze az EU tagországok szélsőjobboldali szervezeteinek erősödésében. A
francia Front National, a német AfD, vagy az Orbán neofasiszta barátnője, Giorgia Meloni vezetése
alatt, szédületes sebességgel berobbanó Olaszország Fivérei – Nemzeti Szövetség (Fratelli d'Italia –
Alleanza Nazionale, FdI-AN) olasz szélsőjobboldali párt mögött éppúgy kimutatható az orosz pénzügyi
és titkosszolgálati támogatás, mint a rendőrgyilkos Győrkös István vezette Magyar Nemzeti Arcvonal
esetében. Közismert tény, hogy Győrkös mozgalmának fegyveres katonai gyakorlatain tanácsadói
minőségben orosz katonai hírszerzők is jelen voltak.
Evidenciaként beszél a magyar politikai közvélemény arról, hogy Orbán Viktor lehetőségeihez képest
nyíltan vagy kevésbé nyíltan támogatja Putyin európai törekvéseit. Sokan tudni vélik azt is, és talán
nem is alaptalanul, hogy az orosz elnök valamivel zsarolja magyar „kollégáját”. Az egykori szovjet-
orosz titkosszolgálati tanácsadók nyilván a megfelelő információk birtokában távoztak, amikor a
rendszerváltáskor elhagyták itteni állomáshelyüket. Ezek ismeretében Putyin régóta bizton számíthat
Orbán zavarkeltő és bomlasztó tevékenységére Brüsszelben, és például éppen Ukrajna csatlakozását
illetően a NATO-ban is.
Néhányan tudni vélik, hogy Orbán ugyancsak területgyarapítási terveket forgat a zavaros agyában. Én
ezt kevésbé valószínűnek tartom, legyen szó akár a Kárpátaljai, akár a romániai magyar-lakta

területekről. Van az országnak elegendő problémája, amit még Orbán is kénytelen tudomásul venni.
Nincs szükségünk arra, hogy további kül- és belpolitikai feszültségeket, gazdasági krízishelyzetet
generáljunk.
Orbán vélhetőleg Bosznia-Hercegovinában is a titkos orosz hatalmi érdekek képviselőjeként lépett
akcióba. Az 1995-ös Daytoni Szerződéssel létrejött, három nemzetiségű állam már a megalakulásától
kezdve füstölgő puskaporos hordó. A bosnyákok a horvátokkal szervezkednek a szerbek ellen. A
szerbek a horvátokkal acsarkodnak a bosnyákokra. Mindeközben pedig a horvátok Horvátországhoz
húznának legszívesebben, a szerbek pedig Nagy-Szerbia álmát segítenének valóra váltani.
Természetesen mindkettő a Bosnyákok rovására. Ebbe az ijesztő politikai katyvaszba mászott bele
nyakig Orbán, amikor úgy döntött, hogy ő bizony (mint említettük, nyilván az orosz érdekeknek
megfelelően) Milorad Dodik kardcsörtető szerb nacionalistái mellé áll. Dodik az államot destabilizáló
politikai törekvései viszont Bosznia Hercegovina széteséséhez és újabb balkáni háborús konfliktusok
kialakulásához vezethetnek.
Ilyen háborús közhangulat közepén üldögél most Magyarország. Csak a bolond nem veszi észre, hogy
a több irányból fenyegető vészhelyzet kialakulásában, a feszültségek szításában és eszkalációjában
Orbán Viktor aktívan kezdeményező szerepet játszik. Nem csak az motiválja, hogy ezekkel a
lépéseivel Putyin kedvére tegyen, bár nyilván az az elsődleges feladata. Orbán arra számít, hogy egy
nagyon is lehetséges fegyveres konfliktus esetén, amelyek „határainkat is fenyegetik”, olyan
rendkívüli intézkedéseket vezethet be, amelyek a mainál is szélesebb körű, valós teljhatalommal
ruházzák fel. Gondoljunk csak a Honvédelmi törvény módosítására, a Honvédelmi Tanács
megszüntetésére, valamint arra, hogy a Parlament engedélye nélkül a honvédséget a polgári lakosság
ellen is bevethetővé teszik rendkívüli helyzetben. Ehhez még csak arra sincs szükség, hogy a kormány
ellen tüntető tömeg erőszakot alkalmazzon. Pláne nem kell egy esetleg akadékoskodó „köztársasági”
elnök. Mindehhez elegendő a miniszterelnök egyszemélyi döntése.
(https://www.parlament.hu/naplo41/221/n221_0066.htm)
Egy kiélezett, háborús veszélyt hordozó helyzet is lehetőséget teremtene tehát Orbán számára arra,
hogy keményen lenyomja az egyre erősödő ellenzéket. A rendkívüli állapotot bevezetve belátható
időn kívülre tolja a szabad és demokratikus választásokat és mindezen intézkedések külpolitikai
bebiztosítására bejelentse akár kilépésünket is az Európai Unióból és a NATO-ból is.
Nem lennék boldog, ha mindezek a meglátások valóra válnának. Orbán azonban – tudjuk – nagy sietve
Moszkvába készül, eligazításra. A nemrégiben az orosz „Barátságért” érdemrenddel kitüntetett
Szíjjártó a minap, az éj leple alatt, ugyancsak nagy titokban elhagyta az országot. Senki nem tudja
hova ment. A politikai múlt tapasztalatai azonban feljogosítanak minket arra, hogy mind Orbánról,
mind vazallusairól csak a legrosszabbakat tételezzük fel. Szemünk a pályán legyen!