Varga Judit magánélete belefér-e a közéletbe?

Posted by

Zöldi László
>Bencsik Gábor nem héja, hanem galamb. Ama kevesek közé tartozik, akiknek van szemük és
fülük a másik oldal érveire. Adok a véleményére, bár tegnap mintha elvetette volna a sulykot.
Üzenőfalán „gazembernek” nevezte egy fészbukos bejegyzés szerzőjét. Én se vagyok
Gyurcsány-rajongó, újságíróként mégis óvakodom attól, hogy személyében minősítsem a volt
miniszterelnököt. A nézeteit persze lehet, sőt szükséges minősíteni, még akkor is, ha most
olyan témában nyilvánult meg, amelyet inkább továbbgondolni kéne.
A volt miniszterelnök tegnap nyílt levelet írt egy miniszter asszonynak, akinek a neve
említése nélkül is tudjuk a nevét. Nemrégiben ugyanis megvádolták azzal, hogy vonzódik a
saját neméhez. Gyurcsány Ferenc megvédte Varga Juditot, mondván: „Ha igaz, hogy a
magánélet nem része a közéletnek, akkor az általános szabály, és mindenkire vonatkozik.”
Amennyiben Bencsik Gábor azt írta volna, hogy védjen meg téged „a” Gyurcsány, akkor
elismerően mosolyognék az iróniáján. A legazemberezés azonban zsákutca, mert a „dörzsölt,
okos, aljas, gátlástalan” DK-politikus azt firtatja, hol van a határvonal a magánélet és a
közélet között. Okfejtése túlmutat a politikai osztályon.
Közszereplőnek vélem azokat is, akiktől interjút kérünk, és ilyenkor hajlamosak arra, hogy a
magánéletükről is beszámoljanak. A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy akadnak
ismert emberek, akik belátják: ha mesélnek a magánéletükről, akkor nem érdemes
csodálkozni azon, hogy az már közpréda. Varga Judit igazságügyi miniszter magánéletét is
tiszteletben tartanám, ha néhány hónapja, amidőn a Balaton-parti házára fölvette a CSOK-ot,
nem került volna szóba, hogy esetleg elválik a férjétől. Arra gyanakodtam, hogy formális válással mentené a házat. De mi van, ha a szándék mögött más ok húzódott meg? Vagy más
ok is rejlett?
A szakmánkban van egy latin kifejezés, a pro domo. Azt jelenti, hogy belső használatra, és
arra utal, hogy intim dolgot tudtunk meg, a beszélgetőpartnerünk azonban diszkréciót kér
tőlünk. Jobban tesszük, ha hallgatunk rá. Nemcsak azért, mert így sportszerű. Ha elterjed a
híre, hogy megírtuk a háttér-anyagnak szánt politikai vagy családi információt, a potenciális
beszélgetőpartnerek szemében elveszítjük a hitelességünket. Másként fogalmazva nem állnak
szóba velünk. Ez olyan téma, melyről a literátus hajlamú Bencsik Gábor akár könyvet is
írhatna. Addig érjük be néhány ellentmondásos véleménnyel.

Tíz mondat a magánéletről

Ha elmeséli az ember a magánéletét, akkor az már nem magánélet. (Für Anikó színésznő,
Pesti Műsor, 1992. szeptember 3.)

Politikailag anyázzuk egymást, és emberileg viszonyulunk egymáshoz a
magánéletben. (Kulin Ferenc MDF-politikus, Vas Népe, 1995. október 31.)

Magyarországon nem illik a közszereplők magánéletében kutakodni. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar
Rádió, 2000. október 25.)

A bulvárújságírók a nappaliba még bejöhetnek, a hálószobába nem. (Vágó István
műsorvezető, jelenleg DK-politikus, Vasárnap Reggel, 2003. június 22.)

A magánélet titkos, a közélet nyilvános. (Szilágyi Ákos költő, Népszabadság, 2005. március
26.)

A politikusok magánélete a modern politizálásban már nem magánügy: nem szabad
titkolni. (Rogán Antal Fidesz-politikus, Magyar Narancs, 2007. február 15.)

Immár közvetlenül a magánélet felségterületén jár a kormány. (Bruck András író, hvg.hu,
2014. december 10.)

Minden tekintetben magánszemély vagyok, megillet a magánélethez való jog. Ennek
tiszteletben tartását mindenkitől elvárom. (Szájer József volt Fidesz-politikus, Súlyegyen.hu,
2021. március 24.)

A lehető legritkábban szólunk bele polgáraink magánéletébe. (Schmidt Mária miniszterelnöki
tanácsadó, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Látószög.blog, 2021. július 6.)

A magánélet védelmének joga szerintem azt is megilleti, aki ezt a jogot tagadja. (Gyurcsány
Ferenc DK-politikus, Facebook.com, 2022. január 24.)

Médianapló, 2022. január 25.