Egy íjfesztítő nép fiai

Posted by
Béndek Péter
>A magyar “íjfeszítő nép”, írja valamelyik megélhetési orbánista (vagy kurzusidióta), amihez Váncsa fűz egy-két keresetlen szót az ÉS-ben. (Link kommentben, röviden: minden nép a történelme egy korai szakaszában — nota bene még régebben, mint a magyar — “íjfeszítő” volt, de valamiért a magyar kormány ezt akarja kitüntetett hegyományaink egyikévé avatni a közép-ázsiai kombó részeként — ami semmi mást nem jelez, mint a hagyományra vonatkozó kormányzati akarat és a magyar nép mai állapotának összefüggő vészhelyzetét.) A kérdés ettől még nem könnyen eldönthető: milyen tradíció tekinthető államilag ápolandónak (mert egyénileg, ugye, mindenki azt ápol, amit akar), kvázi mi tart össze egy népet a múltjával, kell-e ennek állami keretet adni (szerintem kell), mi legyen a hagyományápolás kritériuma, ami a hagyomány tartalmát illeti. A kérdés annál is (íj)feszítőbb, hogy nemcsak a kipcsak, de már a liberális tradíció is esik szét (Nyugaton), és nem épp felemelő, ami a helyében elvárássá válik. A tradíciók korrekciója vagy kiiktatása visszamenőleges reflexióval azonban egy nép identitását gleichschaltolja, meg nem történtté próbálva meg tenni — végső soron magát a (bűnös) népet.
A ló másik oldala — ha az egyik a hagyományok felszámolása — a fiktív elemek elburjánzása benne. De a tradíció igazsága nem a tényeknek való megfelelése (hiszen a tradíció nem a filozófiai episztemológia tárgykörébe tartozik), hanem a régisége. A fikciók ugyan nem kizárhatók belőle, alig vagy hagyomány, amiben ne volnának fiktív, költött, nota bene hazug elemek, de a régiség — a hagyományok organikus, elfogadott, belenyugvással kezelt volta — elég jó szűrője az adott nép/közösség/társadalom által végül elfogadhatatlannak ítélt manipulációknak, a tradíció fennmaradó része meg beépül az önképbe, identitásba. Ezért is veszélyes a hagyományok felforgatása, “diszrupciója”, ezért veszélyes a tradíciókon valamiféle igazságot számonkérni.
Arra vonatkozóan azonban, hogy meddig tart a tradíció explikálása, kifejtése, “életre keltése”, tudatosítása és honnan kezdődik a tradíciók manipulált, politikai-hatalmi érdekekből erőltetett átformálása (ami kis hazánkban zajlik), az előbbiekből következően csak az idő adhatja meg a választ. Tudom persze, minden mai agy a maga ízlése szerint kész megadni ezt azonnal. Én is megadtam itt rögtön, jelezve a kipcsak-íjfeszítő-stb. őrületet, de én — vagy bármi más egyedül — kevés vagyok ehhez. Egy népet egy darabig lehet bolondítani, de előbb-utóbb válaszúthoz él: leveti magáról legalább a durván manipulált “kontentet” vagy valóban a népek zárt osztályára kerül és a tradíciói komplett őrületté válnak a külvilág szemében.