„ Az Anne Frankról szóló mostani könyv bűncselekmény “

Posted by

A viszont.hu írása

Az „Anne Frank elárulása” című könyv Anne Frank kegyetlen haláláért egy ártatlan zsidót hibáztat. Maga a könyv egy bűncselekmény – foglalják össze a valódi kutatók a véleményüket egy most megjelent „nagy leleplezésről.” A kislánykorában megölt Anne Frank esete a holokausztban meggyilkoltakról szóló történetek egyik legismertebbje, nemzedékek Anne Frank megmaradt naplóján keresztül érthették meg, mit jelentett a kitaszítottság, és majd mindaz, ami ebből következett.
A minap jelent meg nagy nemzetközi, jól szervezett reklámkampány közepette egy könyv, amelynek szerzői azt állítják, megfejtették a titkot, ki jelenhette föl a Frank családot, ki árulta el a rejtekhelyüket, hogy aztán deportálhassák őket a halálba. A kötetet több újságíró is megkapta előre, azzal a feltétellel, hogy amikor írnak róla, akkor más szakértőt nem kérdezhetnek meg. Így aztán az első napokban kritika nélkül járta be a világsajtót a szerzők megállapítása: Anne Frankot és családját egy másik zsidó, egy zsidó jegyző jelentette fel saját családja védelmében.

Ám, ahogy hozzáértő történészek is átnézték a kötetet, szaporodtak a kétségek. A Neue Zürcher Zeitung összefoglalta a legfőbb kifogásokat a kötet megállapításával szemben. Houwink ten Cate, aki a holokauszt történetének amszterdami professzora, így foglalta össze a véleményét:„A nagy vádakhoz nagy bizonyítékokra lenne szükség. És itt nincs ilyen bizonyíték.”

Fussuk át a részleteket! Egy „nemzetközi kutatócsoport” Thij Bayenshlland filmrendező vezetésével állítólag öt évig kutatott a levéltárakban az után, hogy ki árulhatta el nyolc Amszterdamban bujkáló zsidó család rejtekhelyét a németeknek. Bár azt ők is elismerték, hogy abszolút meggyőző bizonyítékot nem sikerült találniuk, de valószínűleg – mondják ők – egy Arnold Van den Berg nevű zsidó jegyző árulta volna el, hol bujkálnak az üldözöttek, hogy így mentse meg saját családját. A nagy leleplezés egy olyan névtelen levél másolatára hivatkozik, amelyet Anne a családból egyedül életben maradt apja, Otto kapott a háború után, s amelyben ez a név szerepel. A megvádolt jegyző tagja volt a németek által létrehozatott és a zsidók ügyeinek intézésére kárhoztatott Zsidó Tanácsnak.
A mostani „leleplezés” kritikusai – folytatja a NZZ – felhívják a figyelmet arra, hogy arra sincs semmi bizonyíték, hogy a Zsidó Tanácsnak lett volna listája arról, ki hol bujkál. Ten Cate professzor, aki évtizedek óta kutatja ezeket az iratokat, állítja, hogy sosem találkozott ilyen feljegyzéssel. Nem is lenne logikus, hogy ilyet készítettek volna. Ráadásul a most megvádolt férfi a családjával együtt szintén elrejtőzött már 1944-ben, s az esetleges feljelentéssel csak magát adta volna föl. Bart Wallett, az Amszterdami Egyetem modern zsidó történelem professzora a Der Spiegelnek szintén azt felelte, hogy egy névtelen levél alapján megvádolni valakit Anne Frank családjának feljelentésével „több, mint megkérdőjelezhető”.  Wallett professzor „rágalmazó ostobaságnak” nevezi az egészet.
Wallett arra is felhívja a figyelmet, hogy a háború után rengeteg pletyka, alaptalan vádaskodás terjedt el, különösen a Zsidó Tanács egykori tagjaival kapcsolatban. (A nácik által létrehozatott Zsidó Tanácsok ellentmondásos működéséről magyarul Schmidt Mária írt egy összefoglaló művet Kollaboráció vagy kooperáció címen, amely elsősorban a budapesti Zsidó Tanácsról szól, de nemzetközi kitekintéssel.) Wallet a megvádolt Arnold van den Bergh-ről is beszámolt. Wallet szerint „köztiszteletben álló zsidó közjegyző” volt, aki nagyon aktívan részt vett a szegény és beteg zsidókat segítő segélyszervezetek munkájában. Van den Bergh tagja volt a hírhedt Zsidó Tanácsnak, amelynek tagjai kétségtelenül úgy vélték, jobb együttműködni a nácikkal, mint reménytelenül szembeszállni velük. Végzetes tévedés volt ez, kétségtelen. A Zsidó Tanács egyre inkább rákényszerült az antiszemita intézkedések végrehajtására, míg végül a Tanács tagjait is deportálták és megölték.

A történethez az is hozzátartozik, hogy a névtelen feljelentést, amelyet a hazatért apa házuk postaládájában lelt meg,  a holland holokauszt-kutató David Barnouw már sok éve megtalálta, s arra jutott, hogy ebből semmiféle következtetést nem lehet levonni. Most ehhez annyit tettek hozzá a vitatott kötet szerzői, hogy egy háború utáni eljárásban egy tolmács azt állította, hogy ő kihallgatott egy beszélgetést, amely szerint a Zsidó Tanács átadott volna a náciknak egy ezer fős (!) névsort a bujkálók rejtekhelyeiről. Szakértők szerint erős kétségekkel kell fogadni ezt a közlést. Hiszen honnan is lett volna ilyen listájuk? Ráadásul a Zsidó Tanács – reménykedve a kiegyezésben – nem pártolta a bujkálást, ezért azok, akik mégiscsak elrejtőztek, távol tartották magukat a Tanácstól, és előttük is éppen úgy titokban tartották, hogy hol vannak, mint a deportálást tervező hatóságok előtt. Erre azzal a magyarázattal szolgáltak e mostani könyv szerzői, hogy a deportált zsidók egy tranzittáborból még levelet küldhettek az otthon maradottaknak, és aki rejtekhelyen volt, annak a Tanács kézbesíttette ki a küldeményeket. Innen lenne meg a lista.
Van der Boom történész szerint viszont ebből semmi sem igaz. A táborból valóban érkeztek levelek, de ezek a katonai cenzorokon túljutva kerülhettek a címzettekhez – már ha megtalálták őket.

Na, de ott a tolmács beszámolója. A szakértő felidézi, hogy a háború utáni eljárásokban született vallomások hemzsegnek a hazugságoktól, a kollaboránsok és a nácik előszeretettel állították azt, hogy a zsidók egymást jelentgették fel, szinte ők tehetnek a holokausztról. A könyvben idézett fordító egyike a sok hazugnak, mondja van der Boom. Ráadásul Anne-ék Prinsengracht 263-as címét csak nagyon kevesen tudták, gyakorlatilag lehetetlen, hogy lett volna olyan valaki, aki ráírja egy borítékra a deportáló táborban. És különben is, ki és mit irt volna nekik?
A svájci cikkíró így foglalja össze véleményét: „Nincs semmi bizonyíték, még közvetett sem, hogy úgy történt volna, ahogy ez a könyv állítja. Semmit sem lehet felfedni, feltárni, leleplezni. A Bayens-csapat vádjai ördögien üresek. Az egész világ szeme láttára, nem másra alapozva, mint a semmire, egy zsidót most a holokauszt ikonikus arcának árulójává tesznek. Azt állítják, hogy ezt a rendkívül tehetséges lányt egy kegyetlen zsidó áldozta fel, aki hajlandó volt több száz zsidó rejtekhely címét elárulni a náciknak, hogy megmentse saját családját. (…) Nincs tényszerű bizonyíték van den Bergh árulására. Feltevések, konstrukciók, elképzelések, lehetőségek – erről szól ez a könyv. A csapat munkája drága volt, és az amerikai kiadónak, aki finanszírozta, szüksége volt egy bűnösre. Zsidó lett belőle. Az „ Anne Frank elárulása” című könyv Anne Frank kegyetlen haláláért egy ártatlan zsidót hibáztat. Maga a könyv egy bűncselekmény.”