A mi rendőrségünk

Posted by

Fábián András
>Érdekes vita alakult ki a Telexen a magyar rendőrség mai állapotáról és az ellenzéki győzelem utáni
átalakítás szükségességéről és lehetőségeiről Lengyel Róbert és Krémer Ferenc rendészetszociológus
között. Mindkét írás hivatkozását ideteszem, és mivel lényegében az egész társadalmat érintő
kérdésekről van bennük szó. Javaslom, aki teheti, olvassa el a tanulságos, bár kissé szakmai jellegű
eszmefuttatásokat. (https://telex.hu/valasztas-2022/2022/01/12/lengyel-robert-siofok-
polgarmester-rendeszet-belugy-valasztasi-program-marki-zay-peter) (https://telex.hu/velemeny/2022/01/21/ellenzeki-program-rendeszet-rendorseg-lengyel-robert-interju-kremer-ferenc)

Amiért tollat ragadtam, az általam nagyra becsült Krémer Ferenc egyik lényegi megállapítása,
amelyet mindenképpen szükségesnek tartok pontosítani.
Krémer szerint, hogy téved Lengyel Róbert, amikor azt mondja, hogy ”„Pintér Sándor a belügyet jól
összerakta. Oda kell figyelni, amit csinált, nem ördögtől való ez,” amikor azt állítja, hogy a belügy és a
rendőrség parancsuralmi hierarchiája „nem ördögtől való”, ami csak részben igaz, mert Sztálintól
való. Majd (Krémer – a szerző) Pintér Sándor országos rendőrfőkapitányként végzett munkáját
summásan így jellemzi: „ő volt az, aki ellehetetlenítette az 1990-es évek első felében a nyugati
országok által finanszírozott rendőrségi reformot, amely a TC Team Consult svájci cég irányításával
valósulhatott volna meg. A cég maga alkalmas volt a feladatra, ezt bizonyítja a belga rendőrségi
reform, csak a Pintér Sándor vezette magyar rendőri és a konzervatív politikai vezetés volt
alkalmatlan. Így történt, hogy fennmaradt az a parancsuralmi rendszer, amelyben, a hierarchiában jól
tájékozódó, de az önállóságra alkalmatlan vagy nem vágyó tisztek otthon érzik magukat. Erről az
időszakról állítja azt Lengyel Róbert, hogy „kiváló rendőrfőkapitány volt””
Még ha egyet is értek Lengyel Róbert minősítésével, nem kívánom eldönteni, hogy Pintér Sándor jó,
vagy rossz rendőrfőkapitány volt-e, bár jómagam az ORFK Nemzetközi Osztályának vezetőjeként
1994-től 1996-ig, felmentéséig dolgoztam a közvetlen irányítása alatt. Ebbéli minőségemben viszont
a feladataim közé tartozott a Krémer Ferenc által említett TC Consulting kutatási eredményeinek
folyamatos értékelése és hasznosítása is. Határozottan állíthatom, hogy Pintér Sándor (és az őt
támogató, operatív feladatokat ellátó Hivatala) nem hátramozdítója, hanem nagyon is ösztönzője
volt abban az időben a Rendőrség modernizációjának.
Mikor a munkakörömet átvettem körülbelül 15-20 országgal volt az ORFK-nak ilyen-olyan laza
kapcsolata, mikor leköszöntem a folyamatos és napi kapcsolataink 124 országra és nemzetközi
szervezetre terjedtek ki. Ezek közül kiemelkedett a belga, a holland, a német, az angol, a francia, a
svájci és az osztrák rendőrséggel való lényegében napi munkakapcsolat. 1992-től vált mindennapossá
rendőreink (német nyelven folytatott) továbbképzése a Közép-Európai Rendőrakadémián, amelynek
munkájában Ausztria, Magyarország – mint alapítók –, továbbá Csehország, Németország, Svájc,
Szlovákia és Szlovénia vettek részt. Pintér Sándor és Louis J. Freeh FBI igazgató kezdeményezésére
1994-95-ben alakult meg a budapesti Nemzetközi Rendészeti Akadémia (ILEA), közismertebb nevén
az FBI akadémia. Az ILEA-n a világ minden tájáról a mai napig mintegy 24 000 rendőrt képzett ki a
nemzetközi szervezett bűnözés elleni harcra. Megállapodás született arról is, hogy magyar
rendőröket képeznek Quanticoban, az FBI akadémiáján. Ha csak ennyi történt volna abban az időben
a rendőri képzés terén, már az is szép teljesítmény lett volna. Ennél azonban sokkal többet tett az
ORFK akkori vezetése mind a szervezés, mind a megvalósítás folyamatában. Valljuk be, nem is
egyszer erős kormányzati ellenszélben, ami a politika hozzáállását illeti. És akkor még nem beszéltünk
azokról a feladatokról, amelyek a schengeni rendszerhez és az Európai Unióhoz való csatlakozásunk
előkésztését célozták.

Ugyancsak a TC Team Consulting javaslatainak megfelelően az ORFK vezetése, és személyesen Pintér
Sándor is, kiemelt jelentőséget tulajdonított a rendőri életpálya modell kialakításának. Ehhez a
munkatársaim komoly segítséget nyújtottak a nemzetközi tapasztalatok és ajánlások
összegyűjtésével, rendszerzésével és elemzésével, amelyeket az országos főkapitány a
rendelkezésére álló lehetőségek maximális kihasználásával igyekezett átültetni a gyakorlatba. Erre az
időszakra a rendőrség állománya a korábbi 20 ezerről 50-55 ezer főre nőtt, ami már viszonylag
megfelelt a kor elvárásainak. Ugyanakkor az rendőri életpálya alakulása terén olyan komoly
anomáliák voltak tapasztalhatóak, amelyek lényegében 1990-től, a rendszerváltástól terhelték a
rendőrség megújításán fáradozókat – pártállástól függetlenül. Nőtt a bűncselekmények, ezen belül is
a szervezett bűnözés, valamint a közúti balesetek száma. A folyamatos költségvetési nehézségek a
szakmai-technikai modernizációt hátráltatták. Az kormányzati intézkedések előkészítése és
koordinációja is sok kívánnivalót hagyott maga után. Ennek ellenére erősödtek a rendőrség lakossági
kapcsolatai, erősödött a körzeti megbízotti hálózat és nyíltabbá vált a közvélemény tájékoztatása.
Óriási előrelépés történt a bűnmegelőzés és az áldozatsegítés területén. Folyamatosan nőtt a
felderítések száma. Ugyanakkor a rendőri vezetés határozottan elutasította a statisztikai szemlélet
eluralkodását, mivel tartott attól, hogy az a tényleges teljesítmény torzulásához, manipulálásához
vezethet.
Ez a munka módszeresen és hatalmas lendülettel folyt mindaddig, amíg 1996-ban fel nem mentették
Pintér Sándort és helyetteseit a szolgálat alól. Utódai már korántsem dicsekedhettek ilyen
eredményekkel, lényegében úgy érezték, hogy beleültek a készbe. A későbbi főkapitányok
mindegyike ugyanis részese volt az korábbi folyamatnak, akár akarta, akár nem, akár bírálta azt, akár
ellenezte. Végrehajtói voltak a rendőrség modernizációjának, amely 1996. után viszont brutálisan
lelassult. Magyar Bálint A magyar maffiaállam anatómiája című munkájában leszögezi, hogy
egyenesen katasztrofális következményei voltak annak, hogy a 2006-tól 2010-ig a Rendőrség
irányítását és felügyeletét áthelyezték az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumhoz.
Az igazán nagy fordulat 2010-ben következett be, amikor a Fidesz és Orbán Viktor ismételten
hatalomra került. Igaz ugyan, hogy ismét Pintér Sándor lett a belügyminiszter, a későbbi, az
állományt érintő intézkedésekre azonban az orbáni megtorlás hosszú árnyéka vetül. Orbán minden
lehetséges módon igyekezett bosszút állni azokon a rendőri vezetőkön, és a rendőri állományon,
amely 2006-ban esküjéhez híven, a legitim államhatalom védelmében szembe mert szállni Orbán
puccskísérletével.
Pillanatok alatt megszüntették az addigi rendőri kedvezményeket, leépítették az életpályamodell
terén elért vívmányokat, megszüntették a korengedményes nyugdíjat, a már folyósított
kedvezményes nyugdíjakat pedig a korhatár betöltéséig megadóztatták. Olyan vezénylési rendszert
vezettek be, amely a létszám rohamos csökkenéséhez vezetett. A rendőri állomány érdekképviseleti
rendszerét marginalizálták. Boldog-boldogtalant (inkább boldogtalant) határszolgálatra vezényeltek,
ahol a szolgálat ellátásához szükséges minimális feltételeket sem biztosították. Mindehhez semmiféle
erkölcsi és társadalmi megbecsülés nem társult. A rendőrök nem sztrájkolhattak, előbb
bohóctüntetést szerveztek, majd csendben belesimultak a rendszerbe. Megkezdődött a tömeges
elvándorlás a testülettől, amit a pandémia mián bevezetett leszerelési tilalom sem tudott érdemben
korlátozni. A testület „lábhoz szoktatásában” sokat segített a rendszerhű parancsnokok kinevezése is.
Ők már Orbán kedvenc Nemzeti Közszolgálati egyetemén szerezték a diplomájukat.
Hogy mindeközben a Belügyminisztérium jól működött-e vagy rosszul, arról lehet vitatkozni. Arról
viszont semmiképpen, hogy 2010. óta a Rendőrség és párhuzamos (!) szervei (Orbán TEK-je, Kövér
Országgyűlési Őrsége vagy Áder Köztársasági Elnöki Őrsége) mélyen átpolitizálódott, mi több
politikailag korrumpálódott. Ez azonban nem tehet minket annyira elfogulttá, hogy ne lássuk pontosan a korábban történteket. Már csak azért sem, mert valóban sok mindent helyre kell állítani a
NER-kormány leváltását követően abból, amit a rendőröktől elvettek. Ezzel párhuzamosan ismét
vonzóvá válhat rendőri életpályamodell. Már persze csak amennyiben azt akarjuk, hogy valóban erős
és ütőképes, az állampolgárok biztonságának és nyugalmának biztosítására alkalmas rendőrségünk
legyen. Politikai kurzustól és befolyástól függetlenül.