Szakértők megkérdőjelezik az új elméletet Anna Frank elárulásáról

Posted by

Volkskrant
>Mielőtt megjelent volna kedden az Anne Frank elárulásáról szóló új könyv, az előzetes reklámhadjárat nagyon szigorú szabályokat tartalmazott az újságírók számára, akik előzetesen egy példányt kaptak. Ezeket az újságírókat titoktartási nyilatkozat aláírására kérték, és közölték velük, hogy személyesen felelősségre vonják őket, ha a könyvről a megjelenés időpontja előtt bármi kiszivárog. A könyv szerkesztője Wilma de Rekel mondta, hogy a megállapodás azt is tíltotta, hogy az újságírók más szakértőkhöz forduljanak azért, hogy ellenőrizzék, vagy igazolják az Anne Frank elárulása című új könyvben szereplő tényeket. Ennek ellenére a könyv mégis világszerte a címlapokra került, és a CBS is dokumentumfilmet a mű alapján.

Azóta számos kritikus jelentkezett, hogy kifejezze aggályait a “85%-ban biztos” elmélettel kapcsolatban, miszerint egy Arnold van den Bergh nevű közjegyző és a Zsidó Tanács tagja önvédelmi okokból adta át a náciknak azoknak a lakcímeknek a listáját, ahol zsidók rejtőzködtek. David Barnouw, a 2003-ban megjelent “Who Betrayed Anne Frank?” című könyv társszerzője a Guardiannek azt mondta, hogy nincs meggyőződve erről.
A kutatók joggal tesznek számos fenntartás – mondta a Volkskrantnak. ‘Szilárdan meg vannak győződve arról a szegény jegyzőről. Közben viszont azon tűnődöm, hogy vajon hozzáférhetett-e a zsidó rejtekhelyek listájához. A Zsidó Tanács szerintem túlságosan is törvénytisztelő volt ahhoz, hogy ilyen listát készítsen’.
A New York Times is közölt egy cikket, amely megkérdőjelezi a könyv megállapításait. Laurien Vastenhout, a Holokauszt és Népirtás Tudományos Intézetének kutatója a lapnak elmondta, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a Zsidó Tanácsnak valóban lett volna listája a bujkáló emberek nevéről és címéről. Egyébként is elmondta, a könyv “tele van hibákkal” a zsidó tanácssal kapcsolatban. ‘A probléma az, hogy úgy jönnek elő ezzel a váddal, hogy semmilyen valódi bizonyítékot nem szolgáltatnak’.
Fontos szempont, hogy  az amszterdami Anne Frank-ház intézménye hozzáférést biztosított a kutatóknak az aktáihoz, de nem vett részt a könyv elkészítésében. ‘Az Anne Frank letartóztatásával kapcsolatos kutatás továbbra is nagy jelentőséggel bír’ – mondta Ronald Leopold igazgató. ‘Betekintést nyújt a szélsőséges körülmények között élő emberek cselekedeteibe, döntéseibe és indítékaiba’. ‘Ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy a kirakós játék kulcsfontosságú darabjai hiányoznak ebből a kihűlt ügyben folyt nyomozásból. Ez azt jelenti, hogy a következtetések túl messzire mennek. Nem szabad valakit Anne Frank elárulójaként beírni a történelembe, ha erre nincsenek meggyőző bizonyítékok. További kutatásokra van szükség”.
Számos elmélet született arról, hogy ki árulta el Anne Frankot és a hét másik, 1944-ben az amszterdami Prinsengrachton lévő titkos melléképületben bujkáló lányt. 2016-ban az Anne Frank Ház közzétette saját kutatását, amely szerint a Frank családot talán nem is árulták el, amikor 1944 augusztusában megrohamozták a rejtekhelyüket, hanem  véletlenül találták meg a titkos melléképületet. Az akkori kutatás azt vizsgálta, hogy egyáltalán miért volt razzia a Prinsengracht-irodában. Azt feltételezték, hogy az illegális foglalkoztatás és az élelmiszerjegyekkel való csalás játszott ebben szerepet, és ez a nyomozás vezethetett a család felfedezéséhez és későbbi deportálásához.

 

Címkép: Az Anne Frank-ház Amszterdamban. Fotó: DutchNews.nl