Varga Judit ükanyja

Posted by
Gábor György
>Azt írja Varga Judit, hogy „a nemzet, a szuverenitás, a keresztény szabadság… az identitásunkat meghatározó legfőbb értékek…, amelyek az évszázadok alatt a magyarok megmaradását és gyarapodását is biztosították. Nemzeti önazonosságunk lényegét az a meggyőződés adja, hogy amit apáink, nagyapáink, ük- és szépapáink igazságnak tartottak, azt mi is annak fogadjuk el.”
Én most nem a miniszter asszony kínosan bornírt történelemszemléletét tenném szóvá (habár ez a szint ma már egy általános iskola alsó tagozatos diákja számára is vállalhatatlan), nem is a fenti ostobaságnak, agymosásnak és ótvaros giccsnek az ötvözetéről beszélnék, hanem csupán azon morfondírozom, hogy habár fogalmam sincs, mit tartott igazságnak Varga Judit apja, nagyapja, déd-, ük- és szépapja (és ugyan elfelejtette őket említeni, de miként gondolkodott az igazságról Varga Judit családjának női ága, egészen a szépanyákig visszamenőleg), ám mi van akkor, ha nem teljesen ugyanazt, amit az én felmenőim, ugyancsak a szépapámig és a szépanyámig visszamenőleg gondoltak.
Az, hogy Varga Judit ilyen bátran és eszement módon dobálózik az igazság történeti fogalmával, részben azt bizonyítja, hogy annak idején rendre ellógta, átaludta vagy átdekázta a történelem, az irodalom és ha volt, a filozófia óráit, részben pedig azt, hogy primitív hevületében, miközben déd-, ük- és szépszülőkről delirál, épp az európai (nyugati, zsidó-keresztény – nevezze, ahogy akarja) civilizáció esszenciáját nem érti ez a nagyszerű asszony: azt, amit Karl Jaspers ekként fogalmazott meg: „a lényeg nem az igazság birtoklása, hanem az igazság kutatása.”
Aki az igazság birtokosának tekinti önmagát (pártját, mozgalmát), azt fundamentalistának szokás nevezni. A legkülönfélébb irányzatokhoz, vallási, ideológiai vagy politikai mozgalmakhoz kötődő fundamentalisták jelenlétét pedig mind a történelmi múltban, mind napjainkban egyaránt megtapasztalhatta és megtapasztalhatja e kontinens és az egész világ népessége.
De ha Varga Judit nem értené Karl Jaspers gondolatát, eszébe juthatna az evangélium, ám ha mégsem, segítek: Pilátus kérdésére gondolok, amit Júdea római prokurátora tett fel valakinek, azt talán még Varga Judit is sejti, hogy kinek: „Mi az igazság?” (János 18,38)