Meghalt egy ember

Posted by

Radnai György
>Tombol.
Az új fertőzöttek száma soha nem látott mértékben nőtt egy nap alatt, a halálozási ráta az egekben. Nemcsak a vírus miatt: az egészségügyi ellátórendszer kimerültsége, szervezetlensége, összeomlás-közeli állapota miatt is. Viszont a kormány a helyén van, a propaganda éjjel-nappal harsogja: „csapataink harcban állnak”!
Közben a valódi adatokat, a hiteles információkat nem mondja meg az „illetékes elvtárs”, azokról „kuss van”. Sem a beteg, sem az egyszerű, egészséges, ám halandó ember nem tudhatja meg az igazat. Semmi köze hozzá, azt csak a bennfentesek „láthassák, tudhassák”. A végén még majd a betegek javasolnak, tesznek valamit. Úgyhogy coki nekik, nem adatok.

Tombol.
Hát aztán. Legalább a veszélyhelyzetet fönn lehet tartani (az illegális migránsokon már csak röhög az ország). Az kényelmes a hatalomnak. Abban „jogszerűen” lehet sumákolni, dönteni, közpénzeket, amik elvesztik közpénz jellegüket elsíbolni. Akkor tomboljon.
A hatalmat, a kormányt, Orbán Viktort nem érdekli, hogy közben emberhez méltatlan helyzetekbe, szituációkba kényszerülünk. Egyre kiszolgáltatottabbakká, reményvesztettebbekké válunk, mert egyre többünk rokona, ismerőse veszti életét – ki ezért, ki azért – és nem kapunk választ kétségbeesett kérdéseinkre: miért, hogyan, hol rontottunk el valamit, hogyan temessük el méltóan az elhunytat, most mit tegyünk?
Meghalt egy ember (nem segített rajta a tízparancsolat se). Lehetett volna más is, most mégis róla írok (megint), arról, hogy halála után mi is történt. Halála óta eltelt már közel egy hét. Hazarepült gyorsan külföldről a lánya is. Ő is, mi is tisztességgel el akarunk búcsúzni az elhunyttól, tisztességgel el akarjuk temetni. De még nem lehet. Majd „ők” szólnak. Most fizessünk naponta tízezer forintot. A hűtőkamráért. Mert még nem tudják fölboncolni. Mi nem akarjuk a boncolást. Azt nem lehet. A boncolás majd lesz: hétfőn, csütörtökön vagy hétfőn. Telefon ide, oda majd megint ide. Visszahívást ígérnek. Mindig visszahívást. Aztán semmi. Be a kórházba. Ott az egyik információs pulttól a másikig, az egyik nővértől a másikig. Nem tudják, keressen mást, hívja ezt a számot vagy azt. Majd orvos jő pihegve, telefonál: menjenek haza, még nem boncolták föl, majd hétfőn vagy csütörtökön, majd hívják magukat. Itthon internetes keresés, majd végül – a lap alján, kisbetűkkel – egy telefonszám, a patológia száma. Kicsöng (persze, ki hívja a patológiát), fölveszik, várjon, megnézem, de hisz’ már megcsináltuk…
Tombol.