Ceglédi Zoltán egyszemélyes hadseregként vette fel a harcot a becsapós “klikk csalogató”-címek ellen

Posted by

https://kilonem100.blog.hu/
>Öt komment, amitől az olvasók nem bírnak leállni a lájkokkal: Ceglédi Zoltán egyszemélyes hadseregként vette fel a harcot a becsapós klikkbét-címek ellen.

(Naná, hogy ez is klikkbét-cím, de nem eléggé hoz már kattintásokat, eléggé elavult, már-már annyira patinás, hogy csak a nagyon-későn-érkezők használják, mint pl. Vona Gábor… Bocs.:))

Rohanó emberek vagyunk, a legtöbb újságcikk-címről úgy véljük már olvasatlanul is mindent tudunk, automatikusan reagálunk, görgetünk tovább, nem is kattintunk. Nincs túl könnyű dolga a social média túltelített figyelempiacán versengő, kattintásinkra vadászó online sajtótermékeknek, blogoknak, Facebook-oldalaknak, közszereplőknek, sőt politikusoknak… Jónéhány sajtótermékre jellemző, hogy az öldöklő küzdelemben mindent bevetnek. Hogy mire kattintanak az olvasók a Buzzfeed 2006-os indulása óta webes statisztikákkal jól megkutatott és gyakorolt szakma. Bárki kitanulhatja, alkalmazhatja, váljék egészségére és váljék lelkiismeretére a szerkesztőknek.

A hazai újságírás régi hagyománya, hogy a külföldi híradásokban helymegjelölés hívja fel már a címben az olvasó figyelmét, hogy nem hazai esetről van szó, a helymegjelölés elhagyása pedig automatikusan azt az érzetet kelti az olvasóban, hogy idehaza, tehát tőle nem messze, történt a dolog. Ami pedig közelebb történt, az mindenki számára fontosabb. Elvégre, ami messze van, az nem érint annyira vagy talán nem is igaz, és kattintani is kevésbé kattintunk rá… Hagyjuk hát el a címből a helyet és máris működni fog…

Gondolta az egyszeri szerkesztő, aztán jött Ceglédi Zoltán.

Jött, látott, kommentelt és győzött.

A jó címadás egyébként valóban fontos. És némileg megváltozott a logikája a lomha nyomtatott sajtóhoz képest az ezredmásodpercekért küzdő online médiában. Nem is gondolom halálos bűnnek a jó címet. Még a fenti kissé visszaélés-szagú címadást is el tudnám olykor-olykor fogadni, ha nem csinálnának tényleg bohócot az olvasóból állandóan. Az efféle trükkök ráadásul hamar kifáradnak és visszahullanak, ha sorozatosan követik el és még a Ceglédi-féle minőségi trollkodásra sincs szükség, hogy az olvasó ellenérzését és esetleg Unfollow-ját vonják maguk után. Épp ezért ellenjavalt túlzásba vinni.

A fenti címek alig pár nap leforgása alatt kerültek ki a címlapra, akarom mondani az annál értékesebb hírfolyamokba. Sok lap ugyanis nem él meg önálló látogatókból, a social médiára szorul, onnan kap átkattintásokat. Ezzel profitot gyártva elsősorban a social médiát tulajdonló tech vállalatoknak, kisebb részt talán maguknak is, ha a megosztott tartalom valóban generál átkattintást és reklám-nézettséget.

Ceglédi Zoltán kommentjei kioltják az átkattintási kényszert, aminek valószínű a lapok nem igazán örülnek. Nem úgy az olvasók. A kommentek rendre 2-3x annyi lájkot, pozitív reakciót, kommentet generálnak, mint az eredeti poszt, ami épp elég figyelmeztető jel, ez így nincs az olvasók ínyére és ha generál is némi plusz forgalmat magán a Facebook-oldalon a Ceglédi-féle önkéntes kampány, akkor sem biztos, hogy ez a nézettség felé vezető legjobb út. Sokkal inkább ajánlanám megpróbálni hosszútávban gondolkodni és minőségi tartalommal megtartani az olvasókat, nem a lepattanókért szaladgálni mindhiába a többi médiamunkással állandóan összeakadva, egymást kannibalizálva és rombolva egy a demokrácia alapját jelentő szakma megmaradt hitelességét.

Erre a minőségi újságírásra volna szükség, ha talán még igény nem is, és erre szerintem még közpénzt is érdemes volna szánni. Ez az én programom és nem a mindekori ellenfél médiájának szapulása vagy kiszorítási vágya, ahogy arról a momentumosok olykor beszélnek.

Akit érdekelnek a korábbi eszmefuttatásaink, médiakritikánk ezen a linken olvashatják a korábbi írásokat.

Végül, de nem utolsó sorban egy más típusú sajtóetikai vétséget leleplező kommentjét emelném ki Ceglédinek. Az egyszerű hírhamisításét: “Lécci, ezt ne csináljátok, nem ez a telex híre, a római rendőrség azt NEM mondta, hogy bűncselekmény miatt halt meg, hiszen most vizsgálják. Ha már önhatalmúlag átírtok egy cikket a szemlében, nézessétek már meg egy jogvégzett emberrel! Ezt a címet meg sürgősen írjátok vissza, mert hazugság.” Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Nyugat.hu-ban leszemlézett Index Telex (nehezen szokom meg) is tkp. politikailag motivált címmel és cikkel operált itt.

Bűntető eljárás keretében nyomoznak hivatalból a rendkívüli halálesetet illetően, mégpedig a megtalált kábítószerek miatt is. Szóval két dolog is van: tiltott kábítószer, amit valaki eladott és egy rendkívüli haláleset. Ha ez nem ér meg egy nyomozást, akkor semmi. Az, hogy bűncselekmény történt-e és milyen fajta az biztos sokak kéjes fantáziáját megmozgatja, akik ebbe az állandóan a képünkbe mászó, túlcsorduló médiavalóságba már beleőrültek. Ők könnyen ehiszik azt a kommentet is, hogy egy 170-175 cm közötti, molett testalkatú, őszülő 50 év körüli férfit keres az olasz rendőrség, akinek különös ismertetőjele, hogy folyton azt dúdolja, hogy “piros volt a paradicsom nem sárga…”

Várj, csaló! És hol az ötödik komment?

Mondtam, hogy a klikkbétnek szeretnék görbe tükröt mutatni. És, hogy tessék kritikusnak lenni azzal, amit az akár legjobbnak vélt lapok kiposztolnak a nagy magyar internetre.

Az ötödik komment elkövetése rád vár. Itt. 🙂 A blog 2015 végén azért indult, hogy az ideológiai szekértáborokon túllépve tiszta vizet öntsön a pohárba.

Olvasottságunk 2020-ban lépte át az egymilliót.
Posztjainkat számos országos és helyi portál megosztotta vagy hivatkozta az Indextől a Mandinerig, a Mércétől a Propellerig, a Hírolvasótól a Kapuig, a Balmixtől a social mediáig…
Köszönöm, ha lájkolod és megosztod írásainkat, kövess minket: facebook.com/kilonem100, ha támogatni szeretnél: patreon.com/kilonem100 — köszönjük! Várj, itt az ötödik:

Ez a legjobb szerintem. Ne hagyd abba, Zoli!

Címkép: Szenzációs találkozás és cím lenne. Pápai Gábor karikatúrája