Egy nyugdíjas mindennapjai

Posted by

A sertéstenyésztés, nem mintha rászorulna, központi eleme a gazdálkodásának. A gyermekek felnőttek, kiröpültek, saját lábukra álltak, ki külföldön él, ki városon, unokák is születtek szép számmal, s nem igazán szeretik a bolti felvágottakat és húsjellegű készítményeket, így nagypapa havonta disznót vág jó magyaros ízekkel, s megy a csomag a fiataloknak. Pótolhatatlan és nélkülözhetetlen feladata van a nagyobb család összetartásában.

A család fontos. Az unokák ugyan csak a nagyobb ünnepeken és szabadságolások idején érkeznek, de akkor aztán lehet velük focizni. Nagyapa kicsit meghízott, kicsit lelassult, ám még mindig kiváló trükköket tud labdakezelésben és az ellenfelet megtévesztő cselekben.

Amikor úgy döntött, hogy nyugdíjba vonul, el sem tudta képzelni, milyen lesz a nyugalom és a békesség a zűrös, küzdelmes munkahelyi csatározások után. Sosem volt konfliktuskerülő, úgy gondolta, folyamatos küzdelem a lét, és ez nagyon fog hiányozni, ha kivonul belőle. Talán bele is betegszik. Ehhez képest jól van. Újságot olvas, elsősorban sportot, és csak annyira izgatják a közélet és a nagyvilág eseményei, mint bármely más nyugdíjast.

Időnként meglátogatják régi kollégák, harcostársak, velük jó érzés visszaemlékezni a nagy sikerekre és győzelmekre egy pohár bor mellett. S a bölcs ember tudomásul veszi, hogy nagyot változott a világ, tőle már senki nem várja el, hogy tevékenyen beleavatkozzon az események alakulásába.

Fiatal, szemüveges kollégájával legutóbb arról cseréltek eszmét, hogy minő daliás idők voltak, amikor barátok repülőgépeivel utaztak Európa szegleteibe labdarúgó mérkőzésekre.

Most vagy a barátok fogyatkoztak meg, vagy a repülőgépekből lett kevesebb a környezetvédelem okán…