Minden rendben

Posted by

Ferber Katalin
>Kollégák voltunk, bár ő úgy érezte, hogy barátok vagyunk, talán a korkülönbség miatt.
Vasárnap volt, akkor ért rá ő is, s felhívott. Hallottam a hangján hogy feldúlt.
-Ígérd meg, hogy senkinek nem mondod ezt el, kérlelt.
Először munkahelyi gondot sejtettem, s bár ő másik egyetemen dolgozott, mindenki ismert mindenkit, gyakran még magunknak sem mondhattuk el titkainkat, mert azt is –mily rejtély- megtudta egy illetéktelen, s másnap már a fél város zengett a kiszínezett történettől.
-A sógoromról van szó, tudod, ő amerikai, a nejem nővérének férje. Minden szombaton összegyűlik a család, múlt héten nálunk volt a vacsora. Furcsálltam hogy a nagyobbik lányom, (hét éves) hosszú ideig nem volt a hugával és a többi gyerekkel a nappaliban, szem előtt.
Azt még jobban furcsállta a feleségem, hogy Yuki kicsit sápadtan jött vissza a sógorom kezét szorongatva.
Későn mentek el a vendégek, így csak reggel mondta el nekünk Yuki hogy a sógorom lehúzta a zippzárt a nadrágján, elővett valamit-igen Yuki valaminek nevezte.
Én lélegzetemet visszafojtva hallgattam, a legrosszabbat sejtettem.
-Yuki töredékes mondataiból, hiszen gyerek, valahogy kihámoztuk a feleségemmel, hogy a gyerek előtt izgatta magát a sógorom.
Felhívtuk a nejem nővérét, aki végighallgatott ugyan bennünket, de nem hitte el nekünk mindezt.
Szerinted mit tegyünk? A sógorom családtag, ott három gyerek van, két fiú és egy kamaszlány.
-Azonnal el kell mennetek a rendőrségre-mást nem lehet tenni, de ezt muszáj megtennetek.
-De családtag, nem érted? Megszégyenül a felesége, a gyerekei, pillanatok alatt kiderül, hogy a sógorom egy pedofil.
-Akkor keressetek egy ügyvédet, s ő majd mindazt lebonyolítja, amit kell.
-Te is tudod, hogy egy ügyvéd rengeteg pénzt kér. Azt is tudod, hogy hónapokig tart, míg a rendőrség nyomozni kezd.
Ami azonban a legrosszabb, a feleségem attól tart, hogyha feljelentjük kiskorú megrontása miatt a sógoromat, a rendőrség egyszerűen letartóztatja. Ez persze a legrosszabb eset, de a feleségem tiltakozik ez ellen, mert akkor miből él meg a nővérem, hiszen nem dolgozik három gyerek mellett.
-Nincs más lehetőség, mondtam, de akkor már a sírás környékezett. Mi lesz, ha a kisebbik lányotokkal is próbálkozik majd? Hogy tudjátok vállalni ennek kockázatát?
– Jó, majd beszélek megint a feleségemmel, de biztos vagyok abban, hogy nem akarja feljelenteni a sógoromat.
-Nem érted, hogy a gyerekeid vannak veszéyben? Honnan tudod, hogy a sógorod lánya biztonságban van? Mi a garancia erre?
-Szokásod szerint mindent eltúlzol, mondta az én kollégám lemondóan. Szerintem az a megoldás, hogy beszélek a sógorommal, megmondom neki hogy tudunk arról, mitt ett Yukival, nem engedjük többé egyik kislányunkat sem a közelébe. Én pedig megfenyegetem a feljelentéssel, mert azt tudja, hogy akkor végleg el kell mennie az országból.

Napokig azon gondolkoztam, hogy egy egyetemet végzett, doktori disszertációját kitüntetéssel megvédő, világlátott ember nem érti a lényeget. Bármilyen lassúak a hatóságok, bármilyen sokba kerül az ügyvéd, a saját gyerekei jövőjéről van szó.
A kollégám sógora néhány évvel később (!) visszaköltözött Amerikába. Közös megegyezéssel vált el a feleségétől.
Történt mindez a 21.század-ban, a világ egyik leghíresebb országában, annak fővárosában, észrevétlenül, hiszen feljelentés sohasem történt.
A kollégám lányai felnőttek, szépek okosak kedvesek. Jó tanulók, kétnyelvűek-amire nagyon büszke mindkét szülő.
A többiről nem hinném hogy a családban valaha beszélgettek.
Minden rendben van, nem?