A megfejtés

Posted by
Szele Tamás

>Vannak megfejthetetlen rejtélyek a világon és vannak egész tévécsatornák, amik arra alapozzák a működésüket, hogy ezekkel foglalkoznak: tudnék olyant mondani, ami azonnal csődbe menne, ha leszállnának a földönkívüliek és elkezdenének velünk nyíltan kommunikálni. Ufók, Nazca-vonalak, piramisok, Stonehenge és Szánthó Miklós: ezekből élnek.

Hogy kerül ide Szánthó Miklós jogász, az Alapjogokért Központ jogi elemző- és kutatóintézet igazgatója. 2018 óta a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány kurátora, 2019-től elnöke, számos magyar és idegen nyelvű jogi és politikai publikáció szerzője, több könyv társszerzője, társszerkesztője? Úgy, hogy tegnap sikerült feladnia az egyik legkülönösebb magyar nyelvű rejtvényt, titokzatosabb, mint a Rohonci-kódex, pedig arról csak két dolgot nem tudunk: azt, hogy milyen nyelven írták és azt, hogy miféle ábécével. Ezért aztán pár évente megfejtik, ahány fordítása van, annyiféle, és mind másról szól.

Szánthó rejtvénye viszont egészen biztosan magyarul van és latin betűkkel írta. Tegnap, 16 óra 2 perckor osztotta meg a Facebookon, be is mutatom, mert ritka érdekes enigma:

„A polgári-konzervatív kormány testtartása rést ütött a planetáris manipuláció pajzsán, példát mutat mintateremtésből.”

Ehhez annyi kísérőszöveget fűzött, hogy:

„Mi, magyar konzervatívok megtörjük a kritika nélküli nyugatmásolás szokását és helyette saját, sikeres példákat teremtünk a világ számára.”

Mi a csodát jelent ez? Vagy mit akar jelenteni? Titkos üzenet a máig harcoló polgári köröknek, hogy éjjel háromkor rakják ki petróleumlámpával a Blaha Lujza teret, mert London egy Lysander géppel odaküldi Montgomery titkárnőjének részeges unokaöccsét? Vagy szutra, upanisád, rövid, velős titkos tanítás? Zen kóan? Aki megérti, megvilágosodik? Olyasmi lesz, erre utal a testtartás említése, mellyel rést üt a polgári-konzervatív kormány… Akkor ez valami gyakorlat lesz, talán tai chi, de hogy lehet egy testtartással rést ütni? Vagy az a felhőbukfenchez kell, mint a Majomkirálynál, a rést már a bottal ütik, mint a logika nyomát?

Na jó, de ott a „planetáris” kifejezés. És ha ez a Star Wars világáról szól? Darth Szánthó a Halálcsillag parancsnoki hídjáról szemléli az Alderaan Planetáris Manipulációját, közben légzőgyakorlatokat végez, majd előkapja központi alapjogait és rést üt a bolygó pajzsán, mitől is az rögvest ízzé-porrá szakad szét? Vagy a fotót is figyelni kell? A szerző tágra nyílt szemekkel, kissé összeráncolt homlokkal tekint valakire a kép baloldalán, bal keze laza ökölbe szorul, jobb keze három ujjával mutat valamire, kisujja eláll… lehet, hogy ebben rejlik a megfejtés?
Netán ez a magyar Dadaista Kiáltvány, Tristan Tzara után szabadon? Egyáltalán: mi lehet maga a Titok? Mire gondolt a költő? Ha értő szemmel olvassuk, végre megtudhatjuk ebből a szöveges példából, mitől lesz a paradicsom piros és nem sárga?

Mikor már héber betűkkel próbáltam leírni és a betűk számértékét adogattam össze, azt mondtam, hogy egyelőre feladom. Mint láttam, más is próbálkozott, az úri közönség ritka lelkesedéssel vetette magát a rejtvényre, pedig Szánthó mester nem is ígérte, hogy a beküldők között egy megfejtőt sorsol ki. A legtöbben a drogok-alkohol-háztartási kemikáliák háromszögében keresték a választ, mert ezek együttes alkalmazása ébreszt ilyesféle gondolatokat az emberfiában, de én olcsónak találtam ezt a vádat. Nem, Szánthó nem szed váliumot kisüstire, neki igenis kell legyen mondanivalója!

Van is, csak nagy kár, hogy megfejthetetlen. Reggel, egy kávé mellett, valamennyire megújult erővel arra gondoltam, hogy ha logikai megfejtés nincs – mert nincs, sajnos – akkor talán próbálkozzunk nyelvi eszközökkel, mint a ritka és megfejtetlen kelet-ázsiai szövegek esetében szokás. Itt a nyelv és az ábécé adott, ez már fél siker, most elő kell venni a szerző korábbi műveit is, statisztikai módszerekkel elemezni a szavak előfordulásának gyakoriságát, abból lehet, hogy többet tudunk meg.

Itt volt a megfejtés!

Csak éppen semmi szükség nem volt statisztikára. Én – szakmám gyakorlása miatt – minden nap olvasom a kormánypárti médiát is, annak nyolc-tíz orgánumát mindenképpen, tehát emlékeztem rá, hogy Szánthó Miklós három nappal ezelőtt publikált valami furát a Magyar Nemzetben, csak nagyon nem mélyedtem el benne, mert ő mindig furákat ír. De előkerestem és lám csak: elém ugrott a megoldás.

Ez, kérem, sem nem titkos tanítás, sem nem kódolt üzenet, sem nem dadaista költemény.

Ez egészen egyszerűen részlet Szánthó Miklós „Mintapélda” című írásának utolsó bekezdéséből, mely a január 12-i Magyar Nemzetben jelent meg.

És így, kontextusára lelve már érthető is valamennyire. A szerző a Nyugat szidalmazásával kezdi röpdolgozatát: „Az egész nyugati világban már hosszú ideje az az alapvető politikai kérdés, hogy lehet-e, szabad-e a balliberális fősodor ellenében kormányozni. Elképzelhető-e egy országban egy olyan politikaszervező erő hosszabb távra történő és stabil alapokon nyugvó „berendezkedése” (korszaképítése), amely nem osztja az érzékenyítésbe, bűntudatkultuszba és identitáspolitikába beleőrült korunk emblematikus tévedéseit?”

Amin átszalad az ember szeme, annyi ilyent olvashatni mostanság. Utána jön egy bekezdés arról, mennyire nem helyesli a globalizmust, majd ágaskodni kezd a lovacska, el akar szabadulni, majdnem költői magasságokba szárnyal Szánthó mesterrel:

„A nyílt társadalom új rendje azonban csak tetteti az inkluzív jóemberkedést, azt, hogy harmóniát farag a káoszból. A szivárványszagú nyájasság valójában kárhozatra hívó csábtekintet, amely a „semlegesség”, az „egyenlőség” meg a „társadalmi igazságosság” álcája alatt a neomarxista elemekkel dúsított progresszív liberalizmus drámai ideológiai expanzióját akarja megvalósítani.”

nyájasság szivárványszaga akár képzavarnak, akár szürrealizmusnak tekintjük, mindenképpen költői eszköz, aztán három bekezdés kultúrkampf következik, hasonló trópusokkal és figurákkal, majd az ellenzék kárhoztatása, mert állítólag nyugati mintákat követ. Na, de ebben még nincs honorárium, míg a kormány alfele nem ragyog, a pénzért meg kell dolgozni: arra való az utolsó pár bekezdés. Abban van ez az idézet is, éspedig a következőképpen:

„A magyar jobboldal hosszú idő után végre megtanulta, hogy szellemi-intellektuális tereprendezés nélkül a politikai csaták nyerhetetlenek. A polgári-konzervatív kormány testtartása rést ütött a planetáris manipuláció pajzsán, példát mutat mintateremtésből – alkotmányozás, migráció, genderügy, gyermekvédelem, családtámogatás vagy akár energiapolitika terén –, valóra váltva ezzel a nemzetközi komprádorelit rémálmát: igen, lehet sikerrel a magát kizárólagosnak tettető liberális pszichológiai aufklérizmussal szemben, a saját érdekei mentén kormányozni egy országot. És hogy a bűn globalista napszámosainak még sok álmatlan éjszakájuk legyen, arról tehetünk április 3-án.”

Szóval nem varázsige, nem rejtély, nem kincses térkép és nem hőslegenda. Egyszerű, toporzékoló talpnyalás, nem több.

A hiba ott volt, hogy szerzőnk azt hitte, kissé túlbecsülve úgy a saját képességeit, mint a Magyar Nemzet olvasottságát, hogy ezt az ő pár sorát az országban mindenki olvasta és meg is jegyezte, nagyon büszke lehetett a stílusára, valóságos élő klasszikusnak tekinthette magát – és ennen fényképével illusztrálva megosztotta, minden külön magyarázat nélkül, illetve olyan magyarázattal, ami szintén nem volt jó semmire.

Tehát nem őrült meg, legalábbis volt annyira épelméjű tegnap, mint tegnapelőtt, nem is állt vicces szerek befolyása alatt: csak kissé hiú a lelkecském. Mi meg találgattunk itt, mint megannyi Champollion, fejtettük a hieroglifáit. Mindegy: a rejtély megfejtve.

Most már lendületben vagyok, nekiállok Stonehenge-nek is, holnapra lehet, hogy azzal is sikerül kezdeni valamit. Vagy a Nazca-vonalakkal.

Ha már Szánthót sikerült megfejtenem.

Címkép: Stonehenge

forgókínpad blog