Posted by R. Daniel Kelemen, a Rutgers Egyetem politológia professzora és szerzőtársa, Tommaso Pavone, aki az Arizonai Egyetemen tanít, cikkében kifejti, hogy különösnek tartja, az EU mostanában csak ritkán indít kötelezettségszegési vizsgálatot, pedig – amint azt a magyar és a lengyel példa mutatja – minden eddiginél fontosabb volna a közösségi jog kikényszerítése. A két szakember az adatok alapján és azt tapasztalta, hogy 1970-től kezdve a 2000-es évek elejéig Brüsszel még nagy híve volt ennek az eszköznek, amely magába foglalja, hogy a renitens államot be lehet perelni az Európai Bíróságnál és ha annak az elmarasztaló ítélete sem segít, akkor jöhet a vaskos bírság. A módszer következetes alkalmazásával az unió végrehajtó testülete nagy tekintélyt vívott ki magának.
Ám 2004-től azt látni, hogy egyre kevésbé élt ezzel a lehetőséggel: 2018-ig a korábbinál 67 százalékkal kevesebbszer kezdeményezett ilyen eljárást, és majdnem 90 százalékkal csökkent az olyan ügyek száma, amelyek eljutottak a szervezet legfelső bíróságáig. Napjainkban pedig országonként csupán évi 2-3 esetben fejezi ki nemtetszését a Bizottság ilyen módon. Arra nézve sajnálatos módon nincs semmiféle bizonyíték, hogy az államok megjavultak volna, és ezért nem kell már őket annyiszor pellengérre állítani. Viszont nagyon is összefüggés mutatkozik azzal, hogy felerősödött az euroszkepcitizmus, az unió demokratikus hiányosságairól zajló vita, ideértve, hogy ki hozza meg a legfontosabb döntéseket: a kormányok vagy az EP-képviselők. No, meg felbukkan mögötte a jogállami válság is.
Hogy a Bizottság engedett a szorításon, amögött tudatos politikai stratégia húzódott meg. Az akkori elnök, Barroso ugyanis úgy vélte, hogy ha továbbra is keménykednek, akkor kockáztatják a kormányok támogatását. Ezért onnantól egyre kevesebb szerződésszegési eljárásra szánták rá magukat a testület képviselői, hogy ne veszélyeztessék Brüsszel szerepét az integráció motorjaként. Idevágott az is, hogy mind inkább az egymást váltó bizottsági elnökök és titkárságaik, nem pedig a szakértők határozták meg, be kell-e vetni az jogi eszközt. Csakhogy ennek ára volt, mert az érintett államok ily módon ki tudtak bújni a felelősség alól. Ez pedig azzal járt, hogy már csak sokkal kevésbé lehet érvényt szerezni a közösségi normáknak. A Bizottság jogi szakembereinek egyre kevésbé volt és van kedvük ilyen ügyeket előkészíteni, hiszen javaslataik legtöbbször a szemetesben kötnek ki, miután általában homályos egyeztetés zajlik az EU és a szóban forgó kormányok között.
A fordulat közvetlenül az előtt történt, hogy Magyarország és Lengyelország elindult a tekintélyuralom felé, kétségbe vonva az unió jogrendjének egész alapját, tehát amikor nagyon is szükség lett volna ellenük a határozott fellépésre.
Címkép: Mateusz Morawiecki lengyel és Orbán Viktor magyar miniszterelnök