Megtalálni Ádám 2-t

Posted by
Bruck Gábor
>Mit várok Márki-Zay Pétertől?
Két dokumentum beszél az emberről, az önéletrajz és a nekrológ. Az önéletrajz elmondja, hogy milyen készségei, erényei vannak és csupa olyasmit említ, amelyek révén a világ sikeresnek láthatja. A nekrológ pedig az ember belső természetéről szól, arról, hogy ki ő legbelül. Önzetlen társ, őszinte, lojális és bátor ember, vagyis az emberi kapcsolatok minőségéről szól.
Többnyire azt gondoljuk, hogy a nekrológban elhangzó értékek a fontosabbak, de mégis az önéletrajzzal foglalkozunk sokkal többet. A kultúra, az iskola, a közbeszéd is az önéletrajzi értékeket részesíti előnyben. Lényegesen többet tudunk arról, hogyan lehetünk sikeresek, mint arról, miként formáljuk a jellemünket.
A jó politikus is ennek a kétféle értékrendnek igyekszik megfelelni. Folyamatosan őrlődik a külső sikerek és a belső értékek között. Erről a küzdelemről szól David Brooks az Úton Önmagunk Felé című könyve.
Csakhogy a politikus természetének ez a két oldala más-más logika alapján működik, mintha két ellentétes algoritmus működne és egyikről sem mondhat le. Nem mondhatja, hogy most a választások előtt a belső értékeket választom a pénz, a hatalom és a siker helyett. Nem lehet lemondani az emberi természet egyik oldaláról sem.
Joseph Soloveitchik rabbi az emberi természet két oldaláról ír a Magányos Hívő (The Lonely Man Of Faith) című könyvben, amelyről azt mondták, hogy a XX. század talán legmámorítóbb teológiai esszéje. Az ember szorult helyzetéről szól. Arról, hogy egzisztenciálisan képes-e jól érezni magát egy olyan világban, amely döntően a sikerre, pénzre, hatalomra, vagyis az önéletrajzi értékekre hajt.
A rabbi a Tórát teszi az asztalra és az első ember teremtését magyarázza. Azt, hogy az első és a második fejezetben két különböző és egymásnak ellentmondó beszámoló van Ádám teremtéséről. A kétféle Ádám, az emberi személyiség két ellentétes oldalát jelölik. Soloveitchik rabbi az egyiket úgy hívja, hogy Ádám 1, a másikat pedig Ádám 2.
Az első Ádám világi és ambiciózus, külső fele az énünknek. Hódítani, teremteni és uralkodni akar. Arra törekszik, hogy meghódítsa a teret, politikai struktúrát és törvényt alkosson. Cselekedetei elrendeltek; hiszen Isten akarata szerint létezik.
A második Ádámnak más célja van. Őt nem az érdekli, hogyan működik a világ, hanem az, hogy miért létezünk. Ádám 2 a belső, alázatos oldala a természetünknek. Nemcsak arra vágyik, hogy jót tegyen, de arra is, hogy jó legyen. Megváltásra, fegyelemre és önmaga feletti uralomra szomjazik.
Az első Ádám uralni akarja a világot, a második szolgálni. Az első a teljesítménynek örül, a második a belső erőt keresi. Az első azt kérdezi, hogyan működnek a dolgok, a második pedig azt, hogy miért vagyunk itt. Az első Ádám mottója a siker, a második Ádám mottója a megváltás.
Soloveitchik rabbi szerint Isten azt ajánlja az embernek, hogy ingadozva éljen a teremtő, győzelemre törekvő első Ádám és az alázatos, engedelmes második Ádám között. Végül is egyik énünket sem hagyhatjuk el, nem vethetjük le személyiségünk egyik részét sem.
A politikában mégis gyakori, hogy valaki levetkőzi a második Ádámot és kizárólag az önéletrajzi értékeknek él. Orbán és csapata nem őrlődik a külső sikerek és a belső értékek között. A második Ádámot egyszerűen elkergették. Nincs bennük alázat, nincs morális megfontolás, legfeljebb a banda becsület. Az elmúlt 11 év kizárólag arról szólt, hogy vannak néhányan, akik önmagukat tekintik az Univerzum legfontosabb komponensének és ők ezt politikának hívják.
Persze sok éven keresztül az ellenzék is elhanyagolta Ádám 2-t és ezért akaratlanul is számító, hideg és középszerű volt. De valami megváltozott az elmúlt két évben. A hat párt összefogott és egy új politikai kultúra bontakozik, amelyben már helye van a második Ádámnak is. Előkerültek a nekrológ értékek, kezdik megérteni, hogy természetünknek ez a része fordított logikán nyugszik. Először adsz, hogy aztán kapj. A másik kezét emeled magasba, hogy láthatóvá válj. És a legfontosabb: a közös ügyeink nagyobbak, fontosabbak, mint a személyes érdekeid. Ez a felismerés hozza el a belső erőt, tartást és ez teszi szerethetővé a politikát.
Márki-Zay Péterben is két személyiség van. A kérdés az, hogy képes-e folyamatosan ingázni Ádám 1 és Ádám 2 között. Az önéletrajzi értékek képviseletében jó. Mint Ádám 1 teszi a dolgát: okos, jól beszél, van munkabírása, érdekérvényesítő ereje. Tud ravasz és kitartó lenni, de mindez nem elég. Ha nem fedezi fel önmagában Ádám 2-t, akkor bukunk mint 12 éve mindig. A nárcisztikus, arrogáns politikus nem képes meghallani a második Ádámot és mint valami fölösleges, elavult dolgot utasítja el.
A mi jelöltünknek közelebb kell lépnie a második Ádámhoz. Látnia kell a saját gyengeségét, sebezhetőségét és azt, hogy szüksége van az alázatra. Ezt a csatát ő nem tudja megnyerni, de az ő vezetésével a hat párt talán igen.

Ui. a posztban nincs saját gondolatom, minden érdemleges rész David Brooks és rabbi Soloveitchik írásaiból van. Az Isten kifejezést pedig kérlek, tekintsd metaforának.

Címkép: A csalódott