Kire kellene hallgatnod?

Posted by

Marius Kramer alapján

>Itt egy sorrend, hogy általában milyen arányban kéne hallgatnod bizonyos emberek véleményére összetett kérdésekben.
Tudósok 95%
Az adott terület szakértői 80%
Sikeres emberek 60%
A szüleid 50%
Átlagemberek szaktudás nélkül 30%
Politikusok 30%
Tévébemondók 20%
Celebek, művészek, sportolók 20%
Összeesküvés-elmélet hívők 2%
Tudománytagadók 0%
Ahogy láthatod, a tudósoknak sokkal gyakrabban van igazuk, mint bárki másnak. Ezért tud-ósok, mert az életüket arra teszik fel, hogy egy bizonyos szakterületen hatalmas tudást gyűjtsenek be – ezért 95 százalékban rájuk kell hallgatnunk.
De vannak egyes tudósok, akik eladják a lelküket vállalatoknak és kormányoknak, hazudnak a saját érdekükben vagy akár egyszerűen csak megbolondulnak. Tőlük jön az 5%, ami tudományosan hangzik ugyan, de valójában marhaság.
De ha csak kicsit is ismered a tudományos világ működését, tudhatod, hogy egy tanulmány nem tanulmány, egy tudós véleménye nem számít, legfeljebb csak kérdést vet fel.
Vagy sikerül megismételni a kísérletének eredményeit más laboratóriumban is, vagy az eredményt el fogják vetni. Ezért a lényeg mindig a tudósok általános véleménye, a tudományos konszenzus.
Ezért nem szabad soha egy-egy tudósra hivatkozni, mert egy-egy ember simán mondhat szándékosan vagy szándékán kívül hülyeséget. De több szem többet lát: ha a tudósok többsége állít valamit… az legtöbbször igaz.
Ha ezt megérted, sokkal okosabb lehetsz az emberek nagy többségénél, mert ebben a pillanatban tudósok ezrei kezdenek dolgozni ÉRTED. Hiszen te leszel az, aki meghallgatod az évtizedek munkájával kialakított álláspontjukat, és csak lefölözöd a hasznot az ő kemény munkájukból.
De a legtöbb ember ezt nem érti. Azt hiszik, minden vélemény egyenlő és megfontolást érdemel, miközben a legtöbb vélemény mögött semmilyen valós bizonyíték nem áll, ostobaság, teljes nonszensz.
Nem mindegy, hogy egy orvos vagy egy taxis ajánl neked gyógymódot, ugye?
Talán szemet szúr, hogy a “sikeres emberek” miért kerültek ennyire előre. A válasz: azért, mert a sikeres emberek (mármint akik maguktól sikeresek, nem a lőrincek) általában logikusan gondolkodnak, tények alapján. Ezért sikeresek.
Sajnos ez egy átlag szülőről már kisebb arányban mondható el. A legjobb szándék mellett is.
A média Magyarországon sajnos katasztrofális tájékozódási pont, erről sokat nem kell beszélnem. Csak azért, mert “hallottad a tévében”, nem szabad elhinned semmit.
A művészek, sportolók és celebek azért kerültek ennyire a sor végére, mert legtöbbjúk nem feltétlenül annyira okos és tanult, mint amennyire hangos. Attól, hogy valaki szépen énekel vagy magasat ugrik, még egyáltalán nem biztos, hogy ismeri egy másik szakterület legfrisebb híreit és kutatási eredményeit
Igazából attól, hogy valaki híres, még simán lehet, hogy ostoba vagy tájékozatlan. Ne tévesszük össze a tudást a szimpátiával!
Az érdekes, hogy mivel az összeesküvés-elmélet hívőknek úgy az esetek 2 százalékában valóban igaza van, sokan jobban hisznek nekik, mint a tudósoknak.
Mert az elméleteik izgalmasabbak, mint a tudósok tényei. A gondolat, hogy Erzsébet királynő gyíkember, sokkal jobban megmozgatja a fantáziánkat, mint az, hogy tíz tudós évek munkájával összerakott egy tanulmányt.
És az, hogy néha igazuk is van, csak olajat önt a tűzre. De attól, hogy egy vak tyúk néha talál szemet, még nem kezdjük az életünket egy vak tyúkra bízni, ugye?
Főleg, hogy az ő igaz állításaikat is a tudomány fogja végül igazolni, bekerül a tudományos konszenzusba – tehát végül megint csak a tudósokra kell hallgatni.
Az egyetlen ember, akinek sosincsen igaza, az az “én nem hiszek a tudományban”- okoskodó. Ezzel gyakorlatilag azt mondja, jobban hisz a vad elképzeléseinek, mint a saját szemének – hiszen a tudomány lényege, hogy szigorú szabályok mentén többek által ellenőrzött, megismételhető eredményeket adjon. Azaz tényeket állítson elő.
És a tények minél többször cáfolják meg ezeket az embereket, ők annál jobban kezdenek haragudni, annál jobban verik magukat a földhöz, mint a hisztis gyerekek. Annál extrémebb elméleteket gyártanak és annál hangosabban üvöltik a világba a hülyeségeiket, mert az egész nem a témáról, nem az igazságról szól már (igazából soha nem is arról szólt), hanem róluk.
Hogy őket hallgassa meg valaki végre. Hogy ők érezhessék egyszer okosabbnak magukat másoknál, hogy ők lehessenek egyszer végre sikeresek, győztesek, kiválóak.
Akkor is, ha ezért mások élete az ár.

Ágoston László Facebook bejegyzése

Címkép: Weisz Béla