A Vadmalac meg a múlt

Posted by

Gergely Tamás

Mintha gumival lenne valami hozzáerősítve a testéhez.
Nevetett magán:
”Olyan vagyok, akár egy parittya.”
És úgy lett: elszabadult, ami kifeszítve húzta. S mintha ráragadt volna púpnak. Odanyúlt, kitapogatta.
”Egy emlék. Megdobtak kővel.”
Majd a ballal nyúlt, utána újra a jobbal.
”Hátamon hordom a múltam.”
Eltakarta a szemét.